Gazdaság

Az új államfő jelölése

a célegyenesbe fordult. A héten a szocialista párt vezetése megnevezi, kire gondolnak Mádl Ferenc utódaként. Három dolgot kellett mérlegelniük. Egyrészt nehogy úgy járjanak, mint a kormányfőcserekor, amikor az elnökség számításait keresztülhúzta a tagság (és mások). Most úgy tűnik, sikerült a szocialista erőcsoportok, a platformok között konszenzust teremteni: a politikai életben jártas, a szociáldemokrata értékrendhez kötődő, de más eszmékre is nyitott közéleti személyiség legyen a jelölt. Ez úgy hangzik, mint egy közbeszerzési tender, amit Szili Katalin paramétereivel írtak ki. (Lévai Katalin politikai jártasságát rövid miniszteri tündöklése nemigen támasztja alá, Glatz Ferenc és Bihari Mihály inkább tudományos munkássága alapján elismert, Bárándy Péter pedig aligha jöhet szóba, miként más sem.)

A párton belüli döntésből (ha valóban a házelnököt nevezik meg) adódik a következő nagy próba: a koalíciós alku. Az SZDSZ már jelezte, nem adja a támogatását egy szocialista pártpolitikus megválasztásához, ami politikusi nyelven azt jelenti, hogy ez sokba fog kerülni az MSZP-nek. Mivel pedig az ellentételezés nem tolódhat ki a jövő évi választások utáni bizonytalan időszakra (mint például közös liberális jelölt állítása a főpolgármesteri posztra), a licit még érdekesebb. Mindenesetre az, hogy a szabad demokraták Gombár Csaba személyében egy „alacsony intenzitású” önálló jelölttel kacérkodnak, mintha azt üzenné, a harmadik fordulóban készek a kompromiszszumra.

A szocialisták igazi dilemmája azonban a Fidesz taktikázásából adódik. Mi van akkor, ha az ellenzéki párt nem állít önálló jelöltet, avagy minden lehetséges technikával arra koncentrál, hogy a szélesebb nemzeti konszenzus lehetőségét lebegtesse a szűk pártpolitikai érdekekkel szemben? Attól kezdve, hogy a szocialisták pártpolitikust állítanak csatasorba az államfőjelöltségért, annak parlamenti megválasztásáig átengedik a kezdeményezést politikai riválisuknak. Ráadásul egy magabiztos MSZP megengedhetné magának, hogy jobban körülnézzen a holdudvarban. Minél erősebb a majdani államfő(jelölt) kötődése a párthoz, annál könnyebben olvasható ki belőle az, hogy a jövő évi választások közeledtével a szocialisták egyre nyugtalanabbul tekintenek a közvélemény-kutatási adatokra.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik