 |
Ahogy az élet elvesztette misztikus aspektusát, úgy erőtlenedett el a szőnyeg is, úgy tűnt el kifejezőereje, mágikus erőtere, s nem maradt más belőle, csak egy praktikus és maximálisan dekoratív padlóterítő. Gulyás Judit textiltervező alkotói útkeresése a szőnyeg ősi funkciójának visszanyeréséről, az eredethez való visszafordulásról szól. Kisszériás, kézi tűzéssel készülő szőnyegeit az idén Magyar Formatervezési Díjjal jutalmazták. Munkáira a természetbe simuló emberi alkotásokként tekint, s nem pusztán a választott alapanyag, a gyapjú használata miatt, de látványviláguk, kisugárzásuk folytán is. Szőnyegei többnyire szabálytalan formájúak, amorf körvonalakkal, szabad vonalvezetéssel, s a képszerűség felé közelítő, dekoratív minták helyett, kézzel nyírt, szabálytalan formákkal, vonalakkal strukturáltak.
Az általa alkalmazott speciális szőnyegkészítési technika, az úgynevezett handtufting (kézi tűzés) maximális formai szabadságot biztosít, mivel az eljárás során a kongré alapba egy pisztolyhoz hasonló eszköz segítségével egyenként lövik be a csomókat.
 |
| A DÍJNYERTES KOLLEKCIÓ EGYIK DARABJA. Kézi tűzéses technika. |
A legjobb minőségű, új-zélandi fésűs gyapjú és a négyzetméterenkénti 50-55 ezer csomó sűrű, tömör felületet eredményez, s a szőnyegek valósággal felmelegítik a teret. Gulyás Judit nem pusztán az adott enteriőr kompozíciós elemeként, egy tárgyegyüttes kiegészítőjeként tekint szőnyegeire, de kapcsolatba hozza azokat a természet ősi erőivel is. A hullámzó vonalvezetéssel, a nyírt felületekkel erővonalakat hangsúlyoz, vagy inkább sejtet, mert igyekszik megőrizni a dolgok misztikumát. A természeti formák, a legkülönfélébb nyomok és képződmények (például szélfútta homokdombok, vízmosások, repedezett földkéreg, örvények, hullámok) is csak áttételes módon, nagyon stilizált formában jelennek meg a munkáiban. Mint fogalmaz, nem másolja a természeti jelenségeket, hanem az azokat mozgató belső erőket használja. „Ma úgy látom a szőnyeget – vall munkájáról Gulyás Judit -, mint egy erőteret, amely összefogja a dolgokat. Hasonlóan működik, mint egy gyűjtőlencse, mégsem lehet túl domináns. Kumulálja az ősenergiákat, és egyfolytában sugároz. Maga köré gyűjt mindent és mindenkit. Jó esetben olyan természetességgel viszonyulunk hozzá, mint ahogy a tűz mellé vagy a víz partjára telepszünk.”
