Gazdaság

ENSZ-krízis: fecseg a felszín…

Az ENSZ-válság lényege, hogy lehet-e új, vétójoggal is rendelkező tagja a Biztonsági Tanácsnak. Berlin és Tokió már jelentkezett. Washington a dilemmából a főtitkár elleni támadásba menekül.

Többrétegű válság gyötri a világszervezetet. Ami a lényeget érinti, eszembe jut Sztálin egy hírhedtté vált megjegyzése: „Ugyan, hány hadosztálya van a pápának?” Az ENSZ krízisének legmélyebb oka az, hogy nincs egyetlen hadosztálya sem. Sőt, nem is lehet. Ahhoz egy „világállam” valamilyen típusának létrehozása kellene.

A létező világban, amelynek a sorsát államok hatalmi érdekei és a megvalósításukat reálissá tevő komplex erőviszonyok léte, vagy hiánya dönti el, egy világszervezet nem válhat autonóm hatalmi tényezővé. Bizonyos értelemben mindig függvénye marad (a „játékszer” kifejezést illendőségből kerülném) az említett erőviszonyoknak.

KÉTSÉGES LEGITIMITÁS. Bele kell törődnünk abba, hogy ezen a legmélyebb szinten az ENSZ válsága megoldhatatlan. Együtt kell élni vele. Az együttélés sikerének az lenne a feltétele, hogy a szervezet belső struktúrája tükrözze a tényleges erőviszonyokat. Azt szokták mondani, az ENSZ válságának második – még feloldható – szintjén az a gond, hogy a világszervezet még mindig a második világháború befejezésének pillanatában érvényes hatalmi helyzetet tükrözi. Ez így is van, de hat évtizeddel a háború után legitimitása erősen kétséges.

Mi indokolta például, hogy az ENSZ alapítói az eszméletlenségig centralizált sztálini Szovjetunión belül Ukrajnát és Belaruszt független államként kezeljék és így Sztálint három szavazathoz juttassák? A jaltai döntések is (a szovjet területszerzési mánia kielégítésével) irracionálisan torzították az alakuló ENSZ belső struktúráját. Az amerikaiak is megtették a magukét. Gazdasági fölényük soha nem volt olyan abszolút, mint 1945 táján. Arra támaszkodva és a wilsoni önrendelkezési politikára hivatkozva megkezdték a brit birodalmi pozíciók átvételét, majd a német és japán ipari bázis újjászervezését.

Valójában ezek az amerikai sikerek – és nem a szovjet brutalitás – gerjesztette azokat a változásokat, amelyek miatt Kofi Annan ENSZ-főtitkár felkért egy bizottságot a világszervezet reformjának kidolgozására. A „16 bölcs” a minap nyújtotta be a tervezetet, és nem kevesebb, mint 101 indítványt tett. A dokumentum erénye, hogy legalább hozzányúlt a 101 között az egyetlen hatalmi szerv, a Biztonsági Tanács problémájához. (A BT-nek ma öt állandó és egyben vétójoggal rendelkező tagja van: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Oroszország, Franciaország és Kína. Emellett van tíz, kétévenként cserélődő tagja is.) A 16 bölcs két változatot is javasolt az állandó és ideiglenes tagok számának növelésére. „Csak” egy dologban nem foglalt állást a grémium: legyen-e a BT-ben vétójoggal is rendelkező új állandó tagállam.

Márpedig éppen a vétójog az ENSZ egyetlen hatalmi eszköze, amely némileg hasonlítható egy „hadosztályhoz.” Öt birtokosa féltékenyen őrzi kiváltságait. Ezért az állandó tagságra pályázó legesélyesebb államok (Németország, Japán, India és Brazília) megállapodtak ugyan abban, hogy közösen lépnek fel, ám a vétójog ügyét nem említették. December 9-én azonban a németek és a japánok úgy döntöttek: nem óvatoskodnak tovább. A két kormányfő, Schröder és Koizumi bejelentette igényét a vétójoggal párosított állandó BT-tagságra.

OLDALVÁGÁS. Az ENSZ-krízis mélyebb okai körül megkezdődött politikai pókerben államok tucatjai vesznek részt. Ám a német-japán lépés – éppen közös volta miatt – Washingtont zavarja leginkább. Érdemi választ nem tud adni, mert német és ENSZ-kapcsolatait feszültségek terhelik, Japán viszont kelet-ázsiai befolyásának kulcsfontosságú bázisa.

Így azt az olcsó módszert választotta, hogy december 12-én, három nappal a német-japán akció után, valóságos hadjáratba kezdett Kofi Annan ellen. A módszer régi. A főtitkár fiát (tehát nem őt magát) azzal vádolják, hogy illegális pénzeket vett fel az iraki háború előtt működő „olajért élelmet” ENSZ segélyprogramtól, amelynek egyik ellenőre volt.

Bizonyíték eddig nincs. S hogy a felszín fecsegése feltűnőbb legyen, a vizsgálattal olyan tekintélyt bíztak meg, mint Paul Volcker, az amerikai jegybank szerepét ellátó Fed volt elnöke.

Arról, hogy mi köze lehet ennek a Biztonsági Tanácshoz és vétójoghoz – „hallgat a mély”.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik