 |
| 3G hirdetés Szingapúrban. Nálunk is látótávolságban. |
Nem voltak felhőtlenül boldogok a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) vezetői, amikor felbontották a harmadik generációs (3G) mobiltelefon-engedélyekre beadott árajánlatokat. A Vodafone váratlan „trükközése” ugyanis csaknem komolytalanná tette a tenderkiírást. A három hazai mobilcég a multimédiás szolgáltatásokra alkalmas három felkínált frekvenciablokk mindegyikére külön-külön pályázhatott, így összesen kilenc ajánlat érkezett be. A világpiac vezető szolgáltatója azonban „ügyeskedett”, alacsony összegeket ajánlott – a minimális, 5,5 milliárd forinton túl. A Vodafone úgy gondolta, mindegy, hogy a három frekvenciablokk közül melyiket vásárolja meg, csak minél kevesebbet kelljen érte fizetnie. A költségvetési bevételek növelését szem előtt tartó NHH-nak ezért előre nem tervezett tárgyalásokat kellett indítani a céggel, és így nem is tudta a másik két szereplővel egy időben győztesként kihirdetni.
Az NHH-nak a 2004-es költségvetésbe betervezett 15,8 milliárd forintot még az idén „szállítania kellett”, de lehetőség szerint hosszabb távon jóval többet is. Mindezt úgy, hogy a korábban pont a 3G tendereken kiköltekező mobiltársaságok befektetési hajlandósága még mindig mérsékeltnek nevezhető. A kiírók ezért a három piacon lévő cégnek három, különböző feltételekkel körülhatárolt frekvenciablokkot kínáltak fel (lásd külön). Azt remélték, hogy a cégeket így versenyre lehet késztetni, mert lesz olyan feltétel, ami miatt megéri licitálni.
A Pannon GSM és a T-Mobile esetében ez sikerült, előbbi a „C” blokkot nézte ki magának és nettó 19 milliárd forintot ad érte, a piacvezető pedig az „A” blokkra adott a többieknél magasabb, 17 milliárdos ajánlatot. Ove Fredheim, a Pannon GSM vezérigazgatója a legértékesebb, Sugár András a T-Mobile vezérigazgatója pedig a társasága számára legjobb frekvencia megszerzését jelentette be. A „kormányzati elvárásokat kielégítő” eredményként értékelte a tendert Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter, aki a három évre elnyúló részletfizetésekkel együtt összesen bruttó 45 milliárd forintot „hozott” a költségvetésnek, és ehhez jön még a Vodafone pénze.
 |
 |
|
|
|
Kapacitás-kérdések
Kétmilliárd forinttal többet fizet a Pannon GSM, mint a T-Mobile, így a 3G frekvencia mellé kap még abból az 1800-as sávból is, amelyet ma a 900-as mellett mindhárom cég használ. Mindkét társaság állítja, hogy a számára legjobb blokkot szerezte meg. „Elképzelhető, hogy ennek oka az eltérő szolgáltatáspolitikában rejlik” – mondta a Figyelőnek egy független szakértő. A cégek szigorú üzleti titokként kezelik hálózatfejlesztési szempontjaikat. A Pannon GSM-ről azt tartják, igyekszik eleve minél nagyobb tartalékkapacitást kiépíteni, a T-Mobile-nak viszont az az erőssége, hogy az alkalmazott technológia segítségével rendkívül gyorsan reagál, ha hálózatának terhelése növekszik. Ez a két, egymástól némileg eltérő szemlélet akkor vizsgázik, amikor egy adott területen hirtelen, váratlanul megugrik a távközlési forgalom, és azt csak a tartalékok mozgósításával lehet kezelni. |
|
|
|
|
|
|
A 17 és 19 milliárdos másik két ajánlat ismeretében komolytalan lett volna odaadni a „B” blokkot a Vodafone-nak a felkínált (de nyilvánosságra nem hozott) összegért. A kiírás szerint azonban az NHH-t nem kötelezi az ajánlat a licenc eladására, a Vodafone-nak viszont kell az engedély, mert a 3G szolgáltatásokban nagy fantáziát lát. Ezzel a patthelyzettel a cég tárgyalásos útra terelte a tendert, a kölcsönös kompromisszummal kialkudott olcsóbb ár reményében. A felek várhatóan a lapzártánk utáni napokban egyeznek meg. A Vodafone előzetesen nem nyilatkozhatott a Figyelőnek.
Eldőlt ugyanakkor, hogy egyelőre nem lesz negyedik mobilszolgáltató Magyarországon. A potenciális új szereplőnek felkínált „D” blokkért a dán TDC és a svéd Tele2 érdeklődött, de valószínűleg nem találták megfelelőnek a feltételeket. A két társaság ugyanis – a hiánypótlási felszólítás ellenére – nem tette letétbe az 5,5-5,5 milliárd forintot, ezzel formai hibát vétett. Nyilvánvaló, hogy a háttérben nem az összeg nagysága áll, hiszen ennek előteremtése egyik cégnek sem okozhatott volna gondot. A „visszatáncolásnak” inkább az a taktikázás lehet az oka, amely a tenderkiírás módosítására, esetleg a minimálisan kért összeg csökkentésére szerette volna rábírni a hatóságot. Így viszont a kiírónak nem sikerült növelni a piaci versenyzők számát, pedig ez is fontos célja volt a tendereztetésnek. A befektetési hajlandóságban kevésbé bízó kétkedők meggyőzésére Kovács Kálmán a kiíráskor hangsúlyozta, hogy legalább négy-öt komoly érdeklődő kopogtat a hivatal kapuján. A sikerhez azonban még az is kevés volt, hogy közülük kettő hivatalosan megerősítette pályázati szándékát.
