Ki gondolta volna, hogy így ér véget a történet? A német Familienfürsorge biztosítótársaság túlélt két világháborút és a nagy világgazdasági válságot, ám a részvénypiacok ez évi mélyrepülése már a 150 éves intézményt is magával rántotta. Tőkepiaci értéke a mélybe zuhant, tartalékai megcsappantak, mindezek után a Familienfürsorge néhány hónapja kénytelen volt beismerni, hogy befektetési portfóliója nem termel elegendő bevételt a kötvénytulajdonosoknak korábban megígért 5,25 százalékos garantált hozam kifizetéséhez.
Az ágazatot felügyelő hatóságok megijedtek, hogy a hír bizalmatlanságot ébreszt a közvéleményben a biztosítási szektorral szemben, ezért nem soká késlekedtek a közbelépéssel. Hathatós közreműködésükkel a Familienfürsorgét augusztus 27-én felvásárolta a HUK-Coburg társaság. “A kérdés ma az, vajon még hány biztosítótársaság kényszerül arra, hogy ugyanezen az úton végigmenjen” – érzékelteti a helyzet súlyosságát Julia Münchschwander, a frankfuti Metzler Bank ágazati elemzője.
LEJJEBB CSÚSZTAK. Ez a probléma korántsem csupán Németországra jellemző. Mindazok a portfóliók, amelyektől a biztosítótársaságok bevételei függnek, ma szerte Európában korábbi értékük töredékét érik, “hála” a lejtőre került részvényárfolyamoknak, a vállalati kötvények nagybeteg piacának, továbbá annak, hogy a dollár 2002-ben váratlanul nagymértékben gyengült az euróhoz képest. Mindezek hatására a biztosítók profitja a mélybe zuhant, tőkéjük leapadt, üzletkötési mozgásterük pedig számottevően beszűkült. Az ágazat cégeit minősítő A. M. Best ügynökség a közelmúltban nyolc brit életbiztosító besorolását rontotta le – köztük olyan blue chip társaságokét, mint a Pearl Assurance és a Scottish Widows -, miután azt tapasztalta, hogy a kötelezettségeik fedezetéül szolgáló vagyon aggasztóan elértéktelenedett. Európa más országaiból is jó néhány biztosító jutott a visszaminősítés sorsára.
Egyetlen társaságot sem fenyeget a fizetésképtelenség veszélye – ám még ha úgy lenne is, a felügyelő hatóságok minden bizonnyal közbelépnének, hogy megmentsék a kötvénytulajdonosok állandó befektetési forrásként szolgáló nyugdíjmegtakarításait. Mindazonáltal időnként még a legstabilabb cégek is bajba kerülhetnek. A holland Aegon például – annak ellenére, hogy híres a körültekintő gazdálkodásáról – július 22-én arra kényszerült, hogy 19 éves története során először profit warningot tegyen közzé. Donald J. Shepard vezérigazgató szavai szerint mindez annak a következménye, hogy “a pénzpiacokon korábban sosem tapasztalt mértékben kedvezőtlen feltételek alakultak ki”. A szakértők meg vannak győződve arról, hogy az elmúlt hónapok piaci zavarai hamarosan fájdalmas változásokat indítanak el. A kisebb biztosítótársaságok fúziókra kényszerülnek majd, vagy esetleg arra, hogy meghajoljanak a felvásárlási szándékkal jelentkező vetélytársak akarata előtt. A többieknek nem marad más választásuk, mint levett kalappal a részvényesek elé járulni, s friss tőkét koldulni tőlük.
TARTHATATLAN ÍGÉRETEK. Az idei esztendő általános piaci felfordulása természetesen világszerte súlyos csapást mért a biztosítótársaságokra, jó példa erre az, ami manapság a japán életbiztosítókkal történik. Csakhogy az európai szereplők különösen nehéz időket élnek át, nem utolsósorban azért, mert igen nagyvonalú megtérülést garantálnak a díjbefizetések után – ennek a gyakorlatnak a gyökerei még a háborút követő évekre nyúlnak vissza. Svájcban és Hollandiában a biztosítókat törvény kötelezi arra, hogy legalább évi 4 százalékos hozamot szavatoljanak. Németországban ugyanez a törvényi minimum 3,25 százalék. Az ádáz verseny pedig a legtöbb társaságot arra kényszeríti, hogy még ennél is többet kínáljon. A Berlinische Lebensversicherung például 7 százalékot fizet. Ám ahogy a befektetési portfólióik egyre kevesebb bevételt produkálnak, a biztosítók mind nehezebben képesek tartani az ígért számokat.
A legerősebbek sincsenek biztonságbanAEGON, HOLLANDIA.
Története első profit warningját tette közzé, miután a zuhanó részvényárak tönkretették az eredményeit.
ALLI ANZ, NÉMETORSZÁG. Pénzügyi egyenlege ugyan stabil, részvényárfolyama mégis 7 éves mélyponton van.
F AMILIENFÜRSORGE, NÉMETORSZÁG. Egyesülni kényszerült a HUK-Coburggal, miután elismerte, hogy nem képes teljesíteni a kötvénytulajdonosokkal szembeni kötelezettségeit.
WINTERTHUR, SVÁJC. Anyacége, a Credit Suisse-csoport kénytelen volt 1,1 milliárd dollárral feltőkésíteni, miután a részvényárfolyama a mélybe zuhant.
ZURICH FIN ANCI AL SERVICES, SVÁJC. Átszervezésre és 2,5 milliárd dollár új tőke bevonására kényszerült.
NORWICH UNION, N AGY-BRIT ANNI A. Piaci értéke elolvadása miatt befagyasztotta számos kötvénytulajdonosának a kifizetéseket
Mindezek tetejébe az európai életbiztosítók az elmúlt évtizedben sokkal nagyobb arányban fektették a pénzüket részvényekbe, mint a világ más részein működő vetélytársaik. A kilencvenes években ugyanis a kamatlábak mindvégig olyan alacsonyan álltak, hogy csakis a részvénypiacokon realizálható nagyobb nyereség révén tudták előteremteni a kötvénytulajdonosoknak kifizetendő összegeket. A brit biztosítók voltak a legvakmerőbbek, azok átlagban 70 százalékban fektették a pénzüket részvényekbe, de a kontinens más országaiban is eléri ez az arány a 22 százalékot. Ehhez képest az amerikai életbiztosítók átlagosan befektetéseik alig 4 százalékát helyezték el a részvénypiacon. Amikor a tőzsdék felfelé vágtattak, az európai társaságok szépen kerestek. Ám a 2001 januárja óta bekövetkezett 40 százalékos visszaesés csak szép emlékké változtatta a korábbi sikereket. Egyes társaságok részvényportfóliója – köztük a belga-holland Fortisé – ma kevesebbet ér, mint amennyit annak idején kifizettek érte.
DOLLÁRBUKTA. Ráadásul a kötvénypiacok sem nyújtanak biztos menedéket. Az Aegon például csupán 6 százalékban birtokol részvényeket, ám tetemes mennyiségű amerikai állam- és vállalati kötvényeiből is egyre kevesebb a bevétele, miután a dollár az idén már 10 százalékot gyengült az euróhoz képest. Az Aegon hozott néhány elhibázott befektetési döntést is: a WorldCom összeomlása például 200 millió dollárjába került, ekkora értékű kötvényt kellett veszteségként leírnia.
Több kisebb biztosítótársaságnak – köztük a már említett Familienfürsorgénak – mindezen problémák együttes jelenléte okozta a vesztét. Elemzők szerint legalább további három német biztosító – a Mannheimer, a Gutingia és a BHW Lebensversi-
cherung – van még nagy gondban. A nagyobb és stabilabb tőkével rendelkező társaságok pedig, mint például a német Allianz vagy a francia AXA-csoport, a hírek szerint máris többeket kiszemelt magának a bajba jutottak közül. A befektetők mindeközben pánikszerűen menekülnek a szektorból. Az európai biztosítók részvényei eddig mintegy 40 százalékot vesztettek az értékükből ebben az évben.
Az elmúlt néhány hónap viszontagságai számos biztosítótársaságot késztettek a nadrágszíj meghúzására. A Fortis például eladta a Fortis France-t a Swiss Life-nak. Nagy-Britannia legnagyobb biztosítója, a Prudentia felfüggesztette azokat a terveit, hogy tovább terjeszkedik a kontinentális Európában. A súlyos helyzetben lévő Zurich Financial Services – amely rekordösszeget, 2 milliárd dollárt bukott az év első felében – szeptember 5-én közölte, hogy 1 milliárd dolláros költséglefaragási programja részeként 4500 alkalmazottjától válik meg a közeljövőben.
Hullanak a vezetői fejek is. A Credit Suisse-csoport augusztus 29-én menesztette Erwin Herit, a Credit Suisse Financial Services befektetési igazgatóját, akinek a helyére Thomas Amstutz személyében egy magánbanki “veteránt” ültetett. A CSFS biztosítótársasága, a Winterthur ugyanis az év első hat hónapjában 600 millió dollárt vesztett, ami arra kényszerítette az anyabankot, hogy 1,1 milliárd dollárnyi friss tőkével támogassa meg. Londonban közben az a hír járja, hogy a Royal & Sun Alliance vezérigazgatója, Robert V. Mendelsohn napjai szintén meg vannak számlálva a cég élén. A Royal & Sun részvényárfolyama 70 százalékot zuhant az elmúlt egy évben.
Számos biztosítótársaság – köztük a Zurich és a Winterthur – a közelmúltban arról számolt be, hogy leépít néhány, az alaptevékenységéhez közvetlenül nem kapcsolódó üzletágat. Ezzel egy időben folyik a hajsza a friss tőke után. A Zurich új vezérigazgatója, James J. Schiro 2,5 milliárd dolláros pótlólagos tőkeemelést tervez, ami ahhoz kell, hogy végrehajthassák a társaság átfogó átszervezését. A Legal & General (L&G) – Nagy-Britannia negyedik legnagyobb biztosítója – szeptember 10-én jelentette be, hogy 1,2 milliárd dollárt kér a részvényesektől.
MEGGYÓGYULNAK? Mindezek a változások alighanem egy karcsúbb és egészségesebb biztosítói szektort eredményeznek majd. Egyes országokban a törvényhozók máris kiveszik a részüket ebből a folyamatból: lejjebb faragják a garantált hozam összegét. A svájci honatyák arra készülnek, hogy 3,5 százalékra mérsékeljék a megkövetelt minimumot, míg Németországban ez már 2001 júliusában megtörtént, akkor vitték le 4-ről 3,25 százalékra, s valószínű, hogy még ennél is tovább mennek.
Egyelőre nem tudni, vajon a mai lázas sürgés-forgás elegendő lesz-e ahhoz, hogy helyreálljon a fogyasztók és a befektetők bizalma. Fölöttébb elbizonytalanító ugyanis, ha azok a cégek, amelyek mások kockázatainak kezelésére vállalkoznak, ennyire tehetetlennek bizonyulnak a saját magukat fenyegető buktatókkal szemben.
