Fekete hajóknak hívták azokat az amerikai vízi járgányokat, amelyek a XIX. század második felében az óceán japán felségterületére merészkedtek. A legenda szerint a szigetország vezetése akkor döbbent rá az amerikai hajózási technika fölényére, s jobbnak látta, ha a további elzárkózás helyett a nyitás politikáját választja.
Japán a korábbi nyitási kísérletek ellenére mind társadalmi, mind gazdasági szempontból egészen a legutóbbi időkig rendkívül zárt maradt. Nem csak a “fekete hajók”, de külföldi utazók és vendégmunkások is ritkán érkeztek Japánba, miközben az országon belüli kisebbségek aránya szintén elenyészően kicsi volt. Egészen a legutóbbi időkig távol maradt a külföldi tőke is: jelentősége – a 120 milliós lakosságszámhoz viszonyítva – marginálisnak tekinthető: az összes állomány mindmáig csupán a GDP 1 százalékára rúg. (Összehasonlításképpen ugyanez a mutató az angolszász országokban 25 százalék körülire tehető.)
NYITÁSKÉNYSZER.Ennek ellenére Japán sem vonhatja ki magát az alól, hogy megfeleljen a globalizációs kihívásoknak. A külföld felé való nyitásnak nincs alternatívája, a belső tőkeakkumuláció ma már nem elegendő ahhoz, hogy kihúzza az országot az egy évtizede tartó, deflációs periódusokkal tarkított stagnálásból.
Ma már mindez nem számít tabutémának a japán gazdaságpolitikusok között sem, a fokozatos nyitás fontosságát már ők sem kérdőjelezik meg. Ennek jele, hogy a szabályozási rendszer megnyitott számos, a külföldi vállalatok elől korábban elzárt lehetőséget. A pénzügyi szektorban történt nyitást jól mutatja például, hogy az alapkezelők letelepedésének ma már nincs intézményesített akadálya. Nemzetközi nyomásra a távközlési szektorban is megjelentek az első külföldi fecskék: legutóbb például a brit Cable and Wireless telepedett meg a japán piacon. A feldolgozóiparban pedig egyre-másra eresztenek gyökeret az európai és amerikai cégek: az autóiparban például a DaimlerChrysler, a Ford és a Renault vásárolt – igaz, kisebbségi – tulajdoni hányadot.
ÓVATOS TŐKEVONZÁS.Japánnak ezzel együtt van még hová fejlődnie a külföldi tőke vonzása terén. Teljesen ugyanis még nem omlottak le a külföldieket diszkrimináló adminisztratív korlátok. Az engedélyezési eljárások még mindig bonyolultak, ellenséges felvásárlásokat nem ismer a szigetország, s egyelőre tiltott a külföldiek termőföldhöz jutása is.
Mindemellett a gazdaság lassú talpra állásának egyik jeleként a Figyelőnek nyilatkozó Koszukava Toru, a Fuji Bank tanácsadója éppen azt jelölte meg, hogy a tőkeakkumuláció – nem utolsósorban a külföldiek térnyerésének köszönhetően – némileg felgyorsult. Tavaly az előző esztendőhöz képest a külföldi tőke állománya megduplázódott.
A tőkebeáramlás persze aligha orvosolhatja önmagában a gazdasági gondokat. A szigetország mai problémáinak gyökere ugyanis a hetvenes-nyolcvanas évek “japán csodájának” gazdasági és társadalmi szerkezetében keresendő. A viszonylag olcsó és szakképzett munkaerő által felvirágoztatott csúcstechnológiai cégek a nyolcvanas évek végére elkényelmesítették a politikai és gazdasági vezetést. Japán a világ második leggazdagabb államává vált, egy főre jutó GDP-je jelenleg is az Európai Unió átlagának csaknem másfélszeresét teszi ki. A monetáris politika fellazult, a pénzintézetek versenye pedig a többnyire közvetve állami befolyás alatt álló üzleti csoportok (keirecuk) nyakló nélküli hitelfelvételéhez vezetett. A kétes behajthatóságú, rossz hitelek összesített állománya mára 250 milliárd dollárra duzzadt fel.
Szegény bankokat még az ág is húzza: a portfóliójukban lévő nagy részvénypakett értéke – egy rövid felívelési szakaszt nem számítva – az elmúlt évtizedben szinte folyamatosan csökkent. A tokiói tőzsde részvényindexe, a Nikkei néhány hete 16 éves mélypontra sülylyedt. Tizenhat szigetországi bank emiatt elkönyvelt vesztesége – a Dresdner Kleinwort Benson számításai szerint – a 2000-rel zárult három év alatt, 3,8 ezer milliárd jenre tehető (1 dollár jelenleg 123 jen).
INDUL A BANKÓPRÉS?Elemzők arra mutatnak rá, hogy az ezekben a hónapokban megfigyelhető amerikai gazdasági lassulás, valamint a nyolcvanas évek végétől lényegében folyamatos japán válság okai között sok hasonlóság található. Mindkettő alacsony inflációval kísért hitelexpanzió révén terebélyesedett ki, és a források elapadása mindkét helyen a recesszió rémével fenyeget. Ezek alapvetően különböznek a világgazdaság más visszaesési hullámaitól, amikor a magas növekedés mellékhatásaként jelentkező nagymértékű infláció miatt kellett kamatot emelni és lehűteni a gazdaságot. A két “buborékgazdaság” között persze különbségeket is találunk: Japánban a fogyasztás – az alacsony kamatlábak ellenére világelső megtakarítási ráta miatt – sokáig csökkenő tendenciát mutatott, és az utóbbi időszakban is csak 1-2 százalék körüli volt a növekménye. További különbség, hogy a gazdaság betegségének egyértelmű következményeként a szigetországban a felhalmozódott rossz hitelek miatt a kilencvenes évek második felében számos bank és biztosító jelentett csődöt. (Ilyen csődhullám az Egyesült Államokat még nem érte el.)
A deflációnak hivatott véget vetni a japán jegybank minapi döntése, amely visszaállította 0 százalékos irányadó kamatlábat. A jelek szerint a monetáris szigorítás tavaly augusztusban túl gyorsan következett be, és a 0,25, később pedig a 0,15 százalékos kamatláb visszafogta az éppen csak megindult növekedést.
Önmagában persze a 0,15 százalékpontos csökkenés még nem hozza meg egyszersmind a deflációs spirál végét. A bankok nem fognak egy csapásra kockázatot vállalni, azaz új hiteleket nyújtani, hiszen tőkemegfelelési mutatóik ezt egyelőre nem engedik meg. A vállalatok pedig annyira el vannak adósodva, hogy a jegybanki kamatvágás aligha ad új lendületet hitelfelvételüknek.
Akkor mi is lehet a megoldás? Az Economist – brit és amerikai szakértőkre hivatkozva – a probléma orvoslásául a nagyobb arányú pénzkibocsátást ajánlja. A jen árfolyamcsökkenése táplálhatná az emberekben azt a várakozást, hogy az árak megindulnak felfelé, s ezzel a növekedés motorja is végre felpörögne.
A felkelő vagy lemenő Nap országa?ELŐREMOZDÍTÓ TÉNYEZŐK
Külföldi tőke.Minden eddiginél intenzívebb külföldi működőtőke-beáramlás. 1997 óta megduplázódott e tőke állománya az országban.
Dotcom-forradalom. Az információtechnológiai cégek számának és termelékenységének megugrása.
Technológia. Tovább él a nagy szakértelmet kívánó japán csúcstechnológia. Egy-egy új termék kibocsátásának első színhelye még mindig Japán, legyen szó a harmadik generációs mobiltelefonról vagy az új videojátékokról, a PlayStation 2-ről.
Vállalati szerkezetátalakítás.Több ágazatban – például az autóiparban – megindult a vállalati szerkezetátalakítás, a cégek jövedelmezősége, ha lassan is, de javul. A szenioritás elvét és az élethosszig tartó munkavállalást felváltja a teljesítmény alapú foglalkoztatás és bérezés.
Változó tulajdonosi szerkezet.Megrendültek az állam által befolyásolt, bankokból és vállalatokból álló, “kéz kezet mos” alapon működő, kereszttulajdonlásoktól burjánzó üzleti csoportok, az úgynevezett keirecuk.
VISSZ AHÚZÓ TÉNYEZŐK
Elavult gazdaságszerkezet.Néhány ágazatot a korábbi struktúra mesterségesen tartott életben. Építőipari kötvényekből finanszíroztatták a bankokkal például az államháztartási hiányt. Az építőiparban a sokszor ésszerűtlen állami megrendelések miatt nem kevesebb, mint 5 millió ember dolgozik mindmáig.
Beteg bankszektor. A politikai alapú hitelezés miatt a minősített hitelek állománya eléri 250 milliárd dollárt.
Túlszabályozott környezet. A szabályozott ágazatokban még mindig nehéz tulajdonrészt szereznie a külföldi cégeknek.
Kvázi egypártrendszer. A Liberális Demokrata Párt – egy 1993-1994-es rövid időszakot leszámítva – 1955 óta kormányoz.
Bürokrácia. A felduzzasztott és kedvezményezett államigazgatás a reformok kerékkötője, a piaci átalakítás ellenérdekeltje.
JEGYBANKI ELLENÉRVEK.A japán jegybank viszont két okból is vonakodik ettől a forgatókönyvtől. A jen árfolyamcsökkenése gondot okozhat az államháztartás 10 százalékot közelítő hiányának finanszírozásában, másfelől pedig elkényelmesítheti a politikai elitet, s mindenekelőtt az évtizedek óta szinte megszakítás nélkül kormányzó Liberális Demokrata Pártot (LDP), amely amúgy is idegenkedik a gazdaság mélyreható átalakításától. A pénznyomás egyszerűen elinflálná az adósságállományt – vélik a jegybankban -, a cégmenedzsmenteket pedig nem kényszerítené rá arra, hogy a jövedelmezőség és a hatékonyság javításának érdekében olyan kellemetlen döntéseket lépjenek meg, mint az alkalmazottak elbocsátása. Márpedig a gazdaság meggyógyításához – és nem tüneti kezeléséhez – kormányzati közreműködéssel megvalósítandó komoly szerkezetváltási lépésekre van szükség.
VÉGE A MINIBUMMNAK.Az amerikai gazdaság lassulása hátrányosan befolyásolja a szigetországi kilátásokat. Nem elsősorban a közvetlen külkereskedelmi kapcsolatok révén, hiszen az Egyesült Államokba irányuló japán export a GDP-nek csupán 3 százalékát teszi ki, szemben például a dél-koreai 8 százalékkal. (Igaz, ez utóbbi is függ az amerikai konjunktúrától). A két ország trendjei közötti öszszefüggés magyarázata sokkal inkább az Új Gazdaság kifulladásában keresendő. Japán 1998 és 2000 közötti mini-fellendülésének kiváltója a technológiai szektor szárnyalása volt: a csúcstechnológiai ipar akkor a japán ipari termelés 9,5 százalékos növekedésének kétharmadát adta. A múlt év második felétől viszont az amerikai fogyasztói bizalom csökkenése és az európai távközlési cégek részvényeinek mélyrepülése kedvezőtlenül hatott a nagy japán technológiai cégek profitabilitására. A vállalatok az addigi rekord jövedelmezőséggel szemben egymás után tették közzé profit warningjukat, és 2000 februárjától a felére esett a technológiai részvények értéke. E trendet aligha tudja megfordítani a japán jegybank kamatcsökkentése, a 0 százalékos ráta visszaállítása. A világgazdasági klíma lehűlése miatt az elemzők az idén a tavalyinál valamivel gyengébb növekedési ütemmel számolnak: 2001-ben a japán gazdaság várhatóan 1,4 százalékkal bővül majd. Márpedig ez aligha lesz elég ahhoz, hogy, amint azt Japán konzervatív, a régi modell felett őrködő politikusai szeretnék, a szigetország önmagát mintegy a hajánál fogva húzza ki – a bankok és a vállalatok fájdalmas átalakítását megspórolva – a gödörből.
