Kiváló a helyzetfelismerő képessége; a rendszerváltáskor a szakmában talán először látta meg a vállalkozásban rejlő lehetőségeket – summázza Pribil Györgyről alkotott véleményét a nagy konkurens, a Limpex vezérigazgató-helyettese, Oláh Miklós. Hozzáteszi még: kollégája annak is köszönheti sikereit, hogy nagyon törekvő ember. Ezt jól szemlélteti, hogy a lekvárok és bébi-italok piacán – ebben a szűk szegmensben, amelybe sokan belebuktak – a csúcsra jutott a cége. Családja és üzlettársai tulajdonában lévő Pacific Óceán Kft. ügyvezető igazgatójából az élet csinált vállalkozót.
Lakóhelyén, Dunakeszin a jó hírű konzervgyárban vállalt állást, és estin szerzett diplomát. Ahogy az a mesékben történni szokott, kétkezi munkásból először műszaki osztályvezető lett, majd a ranglétra szinte minden fokát végigjárta. Itt érte a rendszerváltás. Ám 1992-ben egy napon az akkori Állami Vagyonügynökség “jól képzett”, a konzerves szakmához nem is konyító csődmenedzserei “lepték el” az üzemet.
“Nem tetszett sem a hozzáállás, sem a stílus” – idézi fel a sorfordító emlékeket Pribil György, aki akkor 22 éves munkaviszony után, negyedmagával felmondott és még végkielégítést sem kért. Feleségével és két üzlettársukkal belevágtak az élelmiszer-kereskedelembe. Cégüket Óceán Trading Kft.-nek nevezték el.
FEJLESZTÉSEK. Két év múlva már évi 10 millió liter gyümölcsitalt gyártott a társaság, pedig egyetlen négyzetméter feldolgozója sem volt. A felesleges kapacitással rendelkező italgyártók, a Miskolci Likőr, a Naszálytej és a Dunakeszi Konzervgyár az Óceánnak töltötte bérmunkában a gyümölcsitalt. Fordulópontot jelentett az 1994-es esztendő, amikor a társaság megvásárolta a felszámolás alatt álló váci hajógyár üzemi konyháját. Itt rendezkedtek be az akkor már Pacific nevű gyümölcsitalok saját gyártására. A meredeken felfutó orosz-ukrán gyümölcsital-exporttal rekordot döntött a gyártás. A Pacific Óceán 1997-ben már 45 millió darab, összesen csaknem 30 millió liter italt állított elő. Az extra bevétel lehetőséget teremtett arra, hogy még a korábbinál is keményebb műszaki fejlesztésbe kezdjenek. Az addigi vezértermék, az aszeptikus bébi-italok mellett a cég nekilátott a lekvárok és dzsemek gyártásának. Mintegy 4 ezer négyzetméteres, 200 alkalmazottnak munkát adó korszerű aszeptikus gyártástechnikával felszerelt komplexummá terebélyesedett a közben Pacific Óceán Kft.-re átkeresztelt cég (amely az ISO 9002 mellé áprilisban vezeti be a HACCP minőségbiztosítási rendszert).
Aztán 1998 augusztusban bekövetkezett az orosz válság. A kifizetetlen szállítások, az italpiac összeomlása miatt a Pacific is sok pénzt veszített (veszít ma is), amelyet azóta sem sikerült kiheverni. A felfejlesztett kapacitások nagy állandó költsége kisebb forgalomra rakódik, amely rontja a jövedelmezőséget.
PRIBIL GYÖRGY 50 éves, vegyipari gépészmérnöki diplomáját esti képzéssel szerezte meg. Kezdetben Vácott dolgozott gépésztechnikusként, majd 1969-ben a Dunakeszi Konzervgyár alkalmazottja lett. Itt szintén gépésztechnikus, később műszaki osztályvezető, végül a felső vezetés tagja lett.
Az Óceán Trading Kft.-t 1992-ben három társával együtt alapította. Két évvel később a társaság megkezdte aszeptikus bébi- és gyümölcsital feldolgozójának építését; a saját konzervüzemet 1997-ben adták át.
Németül tárgyalási szinten beszél. Hobbija a síelés, a lakókocsis utazás és a termékfejlesztés.
Szakmai előrelátása azonban végül is beigazolódott: felértékelődött az igényes termékkörrel rendelkező modern konzervgyár. Ma már a cég árbevételének mintegy 80 százaléka nem exportból, hanem belföldről származik, ennek is a háromnegyedét a konzervek adják. Majdnem minden Magyarországról induló légi járaton a Pacific lekvárját kínálják, minden kereskedelmi láncban árulják termékeit és a legigényesebb szállodákban is a cég dzsemjeit kapja a vendég.
“A bébi-italokat kivéve szinte teljesen kiszorítottak bennünket a multik a gyümölcsital-üzletből” – emlékszik Pribil György, de már nem bánja a dolgot, mert jött az isteni szikra. Gyümölcsital helyett gyümölcsital-sűrítményt gyárt a cég. Ezzel nem csak a víz, tehát a szállítási költség, hanem a csomagolás egy részét is meg lehet spórolni. A kollégái szerint is kínosan pedáns Pribil Györgynek gyengéje a tökéletes termék és az ehhez kapcsolódó magas műszaki színvonal. A “háziasszony lekvárja” levédett, egyedi formájú üvegét például Ausztriában készítik számára. Olyan drága csecsebecsékre is hajlandó áldozni, mint a lekvárosüveg tetejére kézzel kötött címke: a lekvárra a madzagot a váci börtön elítéltjei kötik rá. Ebből akár bombasztikus marketingfegyvert is lehetne kovácsolni, ám ha termékfejlesztésre telik is, marketingre már alig futja. A kereskedelmi láncok 50-100 napos fizetési határideje miatt még ma is likviditási nehézségei vannak a társaságnak. Ez ellen az exportnak a belföldi árbevétellel azonos szintre történő fejlesztésében látja a gyógyszert a cégvezető, mert a kivitelből hamarabb származik bevétel. Az összes környező CEFTA-országba már szállít a Pacific, sőt az Egyesült Államokba és Brazíliába is.
NÖVEKEDÉSI KÉNYSZER. A bébiital-piacon jelenleg mintegy 40 százalékos, a gyümölcslekvár- és dzsempiacon pedig 40-50 százalékos a Pacific részesedése. Pribil Györgynek azonban meggyőződése, hogy növekedni kell. “Aki nem jár az élen, az veszteni fog” – állítja, ezért a tavalyi 2 milliárd forintos árbevételt négy éven belül a kétszeresére, és már az idén is 30 százalékkal feljebb akarja srófolni, hogy az uniós csatlakozásig kellő piaci súlya legyen a társaságnak. Elismeri, így sem biztos, hogy meg tudja őrizni az önállóságát.
Ekkora hajtás mellett érthető, hogy az ügyvezető igazgatónak, kis túlzással, nincs is magánélete. “Korábban abban reménykedtem, hogy a tulajdonosoknak majd nem kell közvetlenül közreműködni a napi munkában, de ez álom maradt csupán” – ismeri el. Így a 7 óra 20 perces munkakezdés minden reggel a cégvezetőt is az asztalánál találja. A műszak végével sem neki, sem a vele együtt dolgozó, gazdasági igazgató feleségének (illetve tulajdonos- és vezetőtársának) nem fejeződik be a munka: otthon is a cég a legfőbb beszédtéma, pláne most, hogy nehéz idők járnak.
“Hobbim? Már nem a cég” – füllent Pribil György, akinek télen a síelés, nyáron a kempingezés a szenvedélye, de közben, bár tagadja, a munka is. “Szeretek dolgozni, nem csak én, hanem a tulajdonostársaim, a kollégáim is. Ha nem lenne ilyen családias a vállalkozás, nem lennénk ennyire összenőve, talán már meg sem lenne a cég.”
