Egy-másfél évtizeddel ezelőtt a nehezebb utat választotta Vinkovits László: a legálisan és profi módon elkészített szoftverek magyarországi meghonosítására adta a fejét, nem pedig a házilag összebarkácsoltakéra. Egyike volt azon keveseknek, akik még a szoftveresek legínségesebb idejében is a minőség mellett tették le a voksukat. Elmondása szerint leginkább talán az efféle kitartásnak, szorgalomnak köszönheti karrierjét.
PEDAGÓGUS CSALÁDBÓL. Az informatika iránti érdeklődés persze már a koránál fogva sem kisiskolásként alakult ki Vinkovits Lászlóban. Hiszen a hatvanas évek vége felé még Amerikában sem létezett személyi számítógép, ráadásul Vinkovits nagy hagyományokkal bíró pedagógus családba született, ahol másfajta életútnak nézett elébe. Édesapja a fővárosból a háború előtt a mezőkövesdi gimnáziumba ment tanítani, a negyvenes-ötvenes évek viharait is átélő tanár azonban lebeszélte fiát a pedagógusi pályáról, mondván: keresse a boldogulást inkább az iparban, a gazdaságban. Így azután a fiatalember a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) villamosmérnöki karát választotta, ahol a hetvenes évek közepén végzett.
Akkoriban még intenzíven zenélt, csellón játszott; a zene iránti fogékonyságot is családi örökségként kapta, édesapja ugyanis az operaház fagottosa volt, s egy időben karnagyi tisztet is betöltött. A menedzser otthonában azonban már évek óta az ajtó mögötti sarokban porosodik a cselló, mert az utóbb már csak hobbiként használt hangszerre a cégépítés mellett nem jut idő. Meg is kellene már javíttatni az öreg zeneszerszámot, amelyet úgymond eléggé megviselt, hogy az egyik ifjú családtag nemrégiben kissé hevesen nyitotta ki a szobaajtót. Ha más formában is, azért jut idő (és pénz) a zenére is: október közepén, a Vinkovits László vezette Debis IT Services Magyarország Kft. 10. születésnapján a társaság hangversenyt rendezett a Zeneakadémia nagytermében, ahol két Brahms-művet, a d-moll és a b-dúr zongoraversenyt adták elő. Az alkalom különleges volt, hiszen az utóbbi darab ősbemutatója 1881-ben a Pesti Vigadóban volt, a zongorán pedig maga a zeneszerző játszott.
REKORDIDŐ ALATT. A zene gyakorlásától az egyetemi évek alatt távolodott el Vinkovits, aki 1976-ban friss diplomásként a műszaki fejlesztéssel idehaza szinte egyedüliként foglalkozó Videotonhoz került. Ott azután a “szerencse” lendített a karrierjén. Mint meséli, akkoriban egy számítógépcsalád licencének átvételén dolgoztak, ám a fejlesztés megfeneklett. A felettesei közül senki nem vállalta, hogy a kudarcra ítélt innovációt megmentse, így végül őt kérték fel erre. Ő pedig, mindössze kétéves gyakorlattal a háta mögött, nem csupán elvállalta, de rekordidő, 11 hónap alatt be is fejezte a projektet.
Első vezetői tapasztalatait akkor, huszonévesen szerezte egy 20-30 fős csapat irányítójaként. A miniszteri dicsérettel záruló munka végeztével azután a sikeres fiatal informatikus mérnök a nyakába vette az akkori “keleti blokkot”. Moszkva után Jugoszláviában dolgozott bankterminál rendszerek kiépítésén, majd a Videoton képviselőjeként 1987-ben Nyugat-Németországba, Düsseldorfba küldték (a családi hagyományok újra segítettek, jól jött a németnyelv-tudás), ottani fő feladata nyugati szoftverek hazai terjesztésének előkészítése volt.
HOSSZÚ TÁVON. Mint Vinkovits László meséli, a Microsoft DOS operációs rendszerének árusítása 1987-ben (finoman szólva) nem kecsegtetett túl nagy jövővel. Akkoriban nőttek ki a földből az első generációs hazai informatikai sztárvállalkozások, amelyeket azután “az első nagyobb szél el is fújt”. E cégek ugyanis kizárólag a “vas”, azaz a hardver behozatalára – később hardver elemek összeszerelésére – specializálódtak, amin akkoriban óriási haszon volt, de a nagy üzlet csak néhány évig virágzott. A Debis Magyarország első embere állítja: a legtöbb ilyen cégnél híján voltak az életben maradáshoz elengedhetetlen hosszú távú stratégiának. Az átmeneti üzleti lehetőségre alapozott “tervezés” Vinkovits szerint nem vezet eredményre. A pedagógusi pályától óvó édesapától hallott életbölcsesség beigazolódott ebben az esetben is: minél hosszabb távon fektettünk be valamibe, annál hosszabb távon élvezhetjük a gyümölcseit. A menedzser a magával hozott útmutatás alapján a sokkal göröngyösebb utat választotta. Megkísérelte a fejlett világban kipróbált szoftvertermékeket eladni az újjászülető magyar “piacgazdaságban”, ahol a számítógépes programoknak még nem volt értéke. Az első generációs XT gépek egy-egy kisebb vagyon ellenében még kéz alatt, vagy az állami bizományin keresztül találtak új tulajdonosra. A szoftvereket így a vállalatok is vagy a gépekkel együtt kapták, vagy még évekkel a rendszerváltás után is maguk fejlesztették a szükséges alkalmazásokat. Évekbe tellett, mire e megoldások mögött is felismerték az értéket a magyar vállalatok. Ez azután az édesapa már idézett bölcsességét igazolta, hiszen az annak idején mérnöki pályát választó fiú ma már egy neves, 110 fős szoftvercéget irányít.
VINKOVITS LÁSZLÓ 49 éves, a mezőkövesdi gimnáziumban szerzett érettségi után a Műegyetem villamosmérnöki karán végzett 1976-ban. 1983-ban akadémiai ösztöndíjat nyert a drezdai műszaki egyetemre, végzettségét a Magyar Tudományos Akadémia a műszaki tudományok kandidátusa címmel, a BME pedig egyetemi doktori címmel honosította.
1976-tól 1985-ig a Videoton Fejlesztési Intézetében dolgozott, miközben másodállásban az Információ Elektronika című számítástechnikai folyóirat rovatvezetője is volt. Ezt követően Düsseldorfban a Videoton kiküldötteként, majd német irodavezetőjeként dolgozott. 1989-ben ott alapította a VT-Soft német-magyar szoftverfejlesztő vállalatot. 1992-ben hazatért, itthon 1994-ig a Controll, majd a Microsystem kereskedelmi igazgatói tisztét töltötte be.
1994-ben megalapította az Unisoftware Rendszerházat, amelynek 90 százalékát 1998-ban a német piac egyik vezető IT-szolgáltatója, a Debis Systemhaus szerezte meg. Attól kezdődően a Debis IT Services Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója, s várhatóan vezetője marad a 2001 januárjától részvénytársasággá alakuló cégnek is. Tavaly az év informatikai menedzsere volt.
Felesége, Vinkovits Eszter villamosmérnök, két fiuk van: a 21 éves Bálint és a 13 éves Márk. A napi 10-14 órányi munka után hetente legalább egyszer squasht játszik, konditerembe és szaunába jár. Esténként dolgozik, vagy zenét hallgat. Szabadságát utazással, télen síeléssel tölti.
