Jóindulattal is maximum fél sikernek minősíthető az Európai Unió (EU) vezetőinek múlt hét végi informális jellegű csúcsta-lálkozója. A dél-franciaországi Biarritzban a tizenötöknek elvileg nagyon közel kellett volna jutniuk ahhoz, hogy a december 7-e és 9-e között tartandó nizzai csúcson – mint arra a tagjelöltek felé ígéretet tettek – hivatalosan is meghozhassák a döntéseket a keleti bővítéséhez szükségesnek tartott reformokról. Ehelyett a fontos kérdésekben továbbra is megmaradtak a nézetkülönbségek. A mindenki által elfogadott kiindulópont az, hogy a bővítéssel előálló létszámnövekedés után az EU hatékony működése a jelenlegi intézményi keretek közt nem biztosítható. Az első változtatás a minősített többségi szavazás (QMV) kiterjesztése olyan területekre, ahol ma a 15 tagállam egyhangú jóváhagyása szükséges a döntéshozatalhoz. Körülbelül 60 ilyen tárgykör létezik, s Biarritz egyik pozitív fejleménye az, hogy a vezetők e számot nagyjából a felére csökkentették. A QMV további kiterjesztése azonban problematikusnak látszik. Így például Nagy-Britannia, Írország és Luxemburg nem mond le arról, hogy az adózási kérdésekben maradjon meg az egyhangúsági elv, míg Franciaország a kulturális termékek külkereskedelme terén nem hajlandó lemondani szuverenitásáról.
Eredményként könyvelhető el az a megállapodás, amely szerint a bizonyos területeken szorosabb integrációra törekvő tagországok a jövőben nem csak a gyakorlatban, hanem formálisan is megvalósíthatják az együttműködés magasabb fokát.
Szinte kizárólag a meglévő nézeteltérések exponálásáig sikerült viszont eljutni abban a kérdéskörben, hogy miként változzon az Európai Bizottság összetétele, illetve az egyes tagok szavazati súlya. Jelenleg az öt nagy ország – Németország, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország és Spanyolország – két-két, a többi tag egy-egy tagot delegálhat a bizottságba. Az előbbiek álláspontja szerint a bővítés után a működőképességet veszélyeztetné, ha továbbra is minden ország képviseltetné magát Brüsszelben. Ők a maguk részéről 15-ben szeretnék maximálni a létszámot – egy rotációs rendszer párhuzamos bevezetésével -, s e célból lemondanának egy-egy helyről, cserébe azt kívánják, hogy szavazati súlyuk a lakosság arányában növekedjék.
A kis országok ellenben – mint a csúcson kiderült – gyakorlatilag kivétel nélkül ragaszkodnak hozzá, hogy minden tagnak legyen képviselője. Paavo Lipponen finn kormányfő egyenesen úgy fogalmazott, hogy nem engednek “a nagyhatalmak zsarolásának”, portugál kollégája, Antonio Guterres pedig leszögezte: a tagországok egyenlőségének elve nem adható föl. Valószínű ezek után, hogy Nizzában a kérdés nyitva marad, s az EU-vezetőknek nem lesz más választása, mint elhalasztani a kardinális döntést, mondván: a bővítés első köréig még van idő egyezségre jutni. –
