Furcsa, ahogy az ember életében összeríimelnek a dolgok. Rokonaim, barátaim élnek Ausztráliában. Lelkem mélyén mindig kicsit sajnáltam őket. Amilyen hülye és előítéletes az ember (mármint a gőgös európai), nehezen szabadul a képzettársítástól, hogy az angolok valamikor hazai börtöntöltelékük lerakodóhelyének használták. (Ahogy a magyarok még mindig kumiszt isznak és nyereg alatt puhítják a húst, ugyebár.) Bárhová előbb elmentem volna, mint Ausztráliába. Aztán lassan változott a kép. Talán a fantasztikus sidneyi operával kezdődött ez nálam. Lám, már csak ezért is érdemes országoknak méltó operaházakat, méltó nemzeti színházakat létrehozniok és működtetniök (felrobbantás, felfüggesztés, cserbenhagyás, vacakolás helyett). Az országimázs miatt. Nem kell az országimázst kitalálni: ki van találva! Azzal együtt, ami már megvan.
Aztán lassan megismertem e fantasztikus kontinens természeti gazdagságát, a bennszülöttek (aboriginek) életét, és sok minden mást. Gyökeresen változott a kép, most már azt mondom: egyszer el kell menni Ausztráliába! És akkor valaki szól nekem a múlt héten, hogy van egy ausztrál étterem Csillaghegyen, nézzek be egyszer. Benéztem. És itt rímel össze bontakozó vágyam Ausztrália után egy kulináris élménnyel. Ez az ebéd valóban élmény volt, a stílszerűen Aboriginalnek keresztelt étteremben.
A régi, lerobbant csillaghegyi moziban nyitották meg. Nem csicsázták ki az épületet, ahogy ma divatozik, hanem kívülről olyan, mint egy ausztrál filmben a fogadó a prérin. Belül is olyan, de nincs agyontupírozva úgynevezett népi adalékokkal, hanem hatalmas és impozáns fagerendák határozzák meg a teret, a robusztus asztalokkal. Az étlap nem csak sajátos kínálatát tekintve, hanem tervezői teljesítményként is gusztust kelt. Az érdekes levesek közül a Tom Yum nevű csípős ráklevest ettem, ízvilága (fűszerezés!) ebben a műfajban számomra eddig a legizgalmasabb. (Érdeklődésemre megtudtam, hogy az alaplé Viktória-tavi fogasból készül.) Partnerem óceáni királyrákot evett sörtésztában sütve, foghagyma mártással. Gusztusos cserépedényben hozzák. Ettem belőle, kitűnő volt, de hozzá a cukkinis, spenótos, juhsajtos rizottó egyszerűen mámorító ízegyüttes. Én az ausztrál ételek helyett – majd legközelebb! – a mexikói Fajitas mellett döntöttem. Sistergő vasserpenyőben hozzák a chilis bélszínsültet, a vele együtt sült zöldségekkel, mellé avocado- és babpüré meg tejfölszósz jár. Pompás volt. Egyik kedves fehérboromat, Inhauser-féle Somlói Juhfarkot ittam hozzá. (Tudom, tudom, vöröset kellett volna!) Az édességek közül tetszett a Hot on Ice: barnapiskóta fagylalttal és forró csokoládéval. Legközelebb a Dundee kedvence jön (rétegelt mákos piskóta tejbegrízzel).
Szóval el kell menni Ausztráliába. De addig is menjenek az Aboriginalbe. Még a koktélmenü is szokatlan és gazdag. Távozás előtt ittunk egy finom epres kompozíciót. Csak később vettem észre, hogy lett volna “Sex on the Beach” is. Sőt: “Orgasmus”! Legközelebb egyedül megyek. –
Milieu: gusztusosan egyszerű Kiszolgálás: profi, gyors, barátságos Kínálat: elképesztő Előételek: 750-1150 forint Levesek: 400-750 forint Főételek: 750-2990 forint
