Egyetlen nap alatt ötször csapta zaciba karikagyűrűjét Klapka Györgynél egy megrögzött kártyás. A szomszédos kocsmahivatalban gyorsan változó lapjárás révén ezzel az illető minden valószínűség szerint beállította e “versenyszám” hazai rekordját. Közben pedig nem csupán a kártyapartnereknek tejelt. Mert bár néhány órai záloghitel kamata – különösen gyűrűnyi kis tétel esetén – elenyésző, ott van még a kezelési költség, sőt, helyenként más is, mint amilyen a becsüs vagy a hitel elbírálásának díja, esetleg a tárolási költség.
Ilyeneket speciel a Klapka-féle műintézménynél nem számítanak fel, kezelési költség azonban van, bár ugyanakkor az első 30 napra az ügyfél csak 1 százalékos hitelkamatot fizet. A kamat eztután havonta sávosan kúszik feljebb, mígnem a teljes évre eléri a 24 százalékot.
Ez pedig olcsónak számít, az éves kamatok manapság ugyanis nagyjából a 24-46 százalékos sávban mozognak – taksálják a legutóbbi csökkentés után 34 százalékot felszámító BÁV Bizományi és Kereskedőháznál. A kamatot azután, futamidőtől függően, 5-7 százalékos kezelési költséggel fejelik meg a zálogházak, mégpedig általában az alacsonyabb kamatot hozzák magasabb költséggel “egyensúlyba”, és itt használják előszerettel a fent említett extra tételeket is.
Ám ekkor még mindig nem értünk a kalkuláció végére. Az sem mindegy, hogy mi a költségszámítás alapja: a zálogtárgy becsértéke, avagy az annak alapján hitelbe adott összeg? Ez utóbbi pedig egyúttal a zálogpiaci verseny következő sarokpontja, de általában azért a hitel a becsérték 60-70 százaléka körül jár. A zálogházi konstrukciók emellett a futam- és türelmi idő felfogásában is eltérhetnek, van ahol utóbbi nincs is, rögtön értékesítenek. Nem így a BÁV-nál, ahol egyébként a zálogtárgyak mindössze 2 százalékát adják végül el. Klapkánál ellenben még sosem került ilyenre sor, a tetszetős darabokat ugyanis árverési csarnoka váltja ki.
Összességében a zálog a bankhitelnél akár másfélszer-kétszer is drágább lehet. Ámde gyors pénzhez jutást biztosít, s a pénzintézetnél többnyire hitelképtelennek számító ügyfeleket szolgálja ki, az esetek zömében “bankolhatatlanul” alacsony összegű kölcsönnel. Ráadásul semmi faggatózás, az ügylet teljesen anonim. A zálogfiók tulajdonképpen “legális orgazda intézmény” – fogalmaz Klapka György, a bekerülő tárgyak ugyanis bárhonnan származhatnak. Egy becsüs nem kérdezősködik az eredet után, az egyáltalán nem is dolga, igaz, ha a rendőrség ad listát a figyelendő tárgyakról – ahogy az a BÁV-nál azért rendre megtörténik -, a keresett tételeket illik felismernie. Ilyen irányú kötelezettsége, felelőssége azonban nincs.
A becsüsre ellenben nem árt gyanakodni, sőt, ahogyan a megkérdezett zálogtulajdonosok egybehangzóan állítják, egyenesen kell is. Klapka György üzlete még szinte ki sem nyitott, amikor három becsüsét a rendőrség vitte el. Két és fél millió forintnyit dolgoztak a saját zsebükre. Az ügyfelektől értéken felül privátim megvettek cikkeket, amiket a zálogház kasszájából fizettek ki, majd azokat még nagyobbra becsülve beadták a zaciba. A lejárat közeledtével pedig – újabbat kaszálva, a turpisságot pedig elsimítva – a zálogcédulákat értékesítették. Illetve csak szerették volna: a Váci utcában pechükre ugyanis épp egy civil ruhás rendőrnek igyekeztek a hamis zálogjegyeket eladni.
Hasonló panaszt szinte minden zálogfiók-tulajdonos citál. A hat éve működő Aczél zálogháznál például éppen a negyedik becsüs gárdával próbálkoznak, pedig e családi vállalkozás két fiókjában – a Keletinél és a Moszkva tér közelében – a tulajdonosi felügyelet szoros és állandó. Eltérő helyzetben lévőnek egyedül a BÁV mondja magát, igaz, ott valódi előnyt jelent a házon belüli folyamatos képzés, és az ellenrőző becsüsi gárda alkalmazása. Hátrány viszont, hogy a konkurencia csábítgatja a tapasztalt becsüsöket, akikből jelenleg úgy nyolcvanan dolgoznak a cégnél.
Mint egyébként Klapka állítja, a várakozásait felülmúlóan fejlődő zálogtevékenységének – az első félévben közel 70 millió forintos forgalmat ért el e területen – éppen a megbízható becsüsök hiánya szab határt. Ez terjeszkedésének egyetlen gátja – véli, jóllehet a piac nagyobb szereplői, legalábbis Budapesten, szinte kivétel nélkül annak telítettségéről panaszkodnak.
A kisebb-nagyobb fiókok alakulása nagyjából hat éve indult, az utóbbi két évben pedig a tempó egyre gyorsult, minek következtében több mint 150 helyen hirdetnek ma Magyarországon ilyen tevékenységet – számlálják a BÁV-nál. S akkor ebbe a körbe csupán az ékszer, nemesfém, műszaki cikk, bútor és hasonlók zacijait vették bele, például értékpapír vagy gépjármű elzálogosítását nem. A fővárosban a BÁV 16 fiókja mellett további nagyjából 30 konkurens működik, helye pedig összesen ha 25-30-nak lenne – mondják a forgalmuk visszaeséséről panaszkodó kisebb zacik. Mindenesetre már van zálogház, amely Budapestről ki is vonult, s most vidéki nagyvárosokban tevékenykedik. Köztük a rövid ideig a korábbi BÁV-mogul, Vitézy András vezette Diamond. Csak vidékre koncentrál a Goldy, az “eddás” Pataki Attila tulajdonában lévő cég is.
S bár mást sem hallani, mint a szereplők túl nagy számáról szóló sirámokat, rendre érkeznek hírek új fiókok alakulásáról is. Majdani terjeszkedéséről ugyan nem kíván nyilatkozni, ilyen – alkalmazottak felvételéről szóló hirdetéseiből is kitűnő – szándékát azonban megerősíti például a kommersz ékszereket zálogba vevő Uránia. Ott egyébként úgy tartják, a zálog üzletág még egy évtizedig mehet viszonylag jól, sikere az “aktuális nyomorszint” függvénye. A fővárosban gyorsan terjeszkedik még a Trezor és a Kelen zálogház, mely utóbbi alig két hete nyitott új fiókot a Keletinél. Ez egyúttal a verseny további éleződését jelzi, és a jogszabályokat ugyan át nem hágó, de kevéssé etikus lépéseket is. Általános trend az úgynevezett mellételepülés, amikor egy már bejáratott zálogfiók tövében nyit a konkurencia, igyekezvén elhappolni az ott honos ügyfeleket. A zálogházak szaporodásával a nagyobbak egyébként a kockázatok növekedésére figyelmeztetnek. Arra, hogy tapasztalat, esetleg kellő tőke híján sokan könnyen tönkremehetnek, és a csalás – “félre”-becsülés, akár a zálogtárgy “elvesztése” – sincs kizárva.
Mindenesetre a BÁV az idén még nem nyitott új fiókot, és noha 1998-ra négy újjal számolt, egy lett belőle. Terveiben most a jelenlegi 33 üzlet egy részének felújítása, esetenként a profil bővítése szerepel. Bár az elmúlt két év tulajdonosváltásai és ugyanez idő alatt a négy különböző vezérigazgató a zálogpiaci stratégián nem módosított, a célok kivitelezését jócskán lassította. A már említett Vitézy András által is szorgalmazott ingó és ingatlan jelzálog továbbra is csak távoli terv, a konstrukciónak még a kidolgozása sem kezdődött el. Ennél egy lépéssel előbb jár a társaság a néhány éve túlságosan rizikósnak értékelt és ezért leállított gépjármű zálog újraindításának elgondolásában. A zálogtárgyak további bővítése, csakúgy mint a – kettővel ezelőtti vezérigazgató, Winkler Gyula által megfogalmazott – külföldi, és ezen belül is romániai terjeszkedés egyelőre nincs napirenden. Marad tehát főként az ékszer – az egy fiókba naponta átlagosan bekerülő 700-800 zálogtárgy 90-95 százaléka ide sorolható -, a műszaki cikk, a bőr- és szőrmeáru. (Megjegyzendő: számítógépet, mobiltelefont nem vesznek be, mint ahogy a könyv és a bélyeg is kizárt.) A zálogtárgyak alakulásától függetlenül a cég ma a piac 60 százalékát uralja (részesedése két éve még 90 százalék felett járt), és az idén 17 milliárd forintnyi zálogforgalmat – ez a kihelyezett hitelek összege – remél.
