MOL. Egyelőre a magyar tőzsdei társaságok körében sem általános az értékmaximalizáló vállalatvezetés. A Figyelő által megkérdezett cégek stratégiai célnak nevezték ugyan a cég értékének növelését, ám ezt szolgáló eljárásokat már kevesebben alakítottak ki az operatív döntéshozatalban. A kivételek közé tartozik a Mol Rt., amely irányítási rendszerét az EVA mutatószámmal egészítette ki (Figyelő, 1999/1. szám). Korábban a saját tőkére jutó megtérülést (return on equity, ROE) írták elő a terveikben, ez azonban nem veszi figyelembe a tőke költségét. Mivel az olajipari befektetések megtérülése hosszú, a fenti mutató abszolút értékénél is fontosabbnak tartják annak változását: ebből látszik, hogy jó irányban haladnak-e. Az értéknövekedési előirányzatból vezették le az egyes üzletágakkal szemben támasztott követelményeket, s a különböző üzletágak számára az adott tevékenységhez kapcsolódóan tovább bontották a fenti tényezőket. Ezek a legfontosabb teljesítménymutatók (fajlagos eredmény, fajlagos költség, üzleti eredmény és mások) képezik az 5 évre szóló követelményeket, biztosítva a társaság üzleti értékének növelését. Az olajcég ennek megfelelően fejleszti informatikai rendszerét és alakítja át az egyéni érdekeltségi rendszert is: az igazgatóság tagjai a közelgő közgyűlésre benyújtott javaslat szerint nem pénzben, hanem részvényekben kapják majd javadalmazásukat, ráadásul attól függően, hogy a Mol árfolyama a BUX-indexhez és legalább tíz kiválasztott energiaipari társaság árfolyamváltozásához képest elegendően jól alakul-e.
PANNONPLAST. A cég belső tőkepiacot működtet: a tízmillió forintnál nagyobb értékű projekteket zsürizik, ennek fontos része a pénzügyi számítás. Cash flow előrejelzést készítenek, amelyet a tőkeköltséggel diszkontálnak. EVA-mutatót egyelőre nem használnak, mert ez nehezen megfogható a tagvállalatok vezetői számára, míg a jövőbeni pénzáramlások nettó jelenértéke mindenki számára jelentőséggel bír – mutatott rá Illéssy János vezérigazgató-helyettes, aki kulcskérdésnek tartja, hogy mindenki tisztában legyen a tőke költségével, azzal, hogy az alaptőke nem olcsó. A stratégiai tervben meghatározzák a pénzügyi célokat, s az előző három év céljait összehasonlítják az elért eredményekkel. Az értékláncok meghatározása a tagvállalatok feladata. Az egyéni ösztönzési rendszer egyelőre a nyereség növekedéséhez kötődik, ugyanis a társaság abban az esetben kínálhatja fel az alaptőke 1 százalékát a részvényprogramban részt vevő 50-60 vezetőnek eladásra, ha az egy részvényre jutó nyereség (EPS) reálértéken nő. A tagvállalatok vezetőinél feltétel a saját terv teljesítése is. Amikor azonban már birtokukban vannak a részvények, a vezetők a cég értékének növelésében érdekeltek. –
