Különbség bőven akad a különböző méretű társaságok környezeti hozzáállásában, ám ez korántsem jelenti, hogy bármelyikük javára billenne a mérleg. A nagyvállalatok inkább általában véve “szorgalmasak”, azaz igyekeznek tevékenységük, szervezetük mindahány pontján valamelyest “zöldülni”. Ezzel szemben a kis társaságok kifejezetten a termékeikre helyezik a hangsúlyt, ott viszont mindent beleadnak. Minderre a Nemzetközi Hálózat a Környezettudatos Vállalatirányításért (Inem) tagjaként a magyarországi Követ-Inem Hungária szervezésében végzett felmérés világít rá, amelyhez hasonló hazánkban eddig – sem a méreteket, sem a tudományos megalapozottságot tekintve – nem készült. A vizsgálat immár egy évtizedes ötlete egyébként az akkori német környezetvédelmi minisztertől származik, s a magyarországi felmérést megelőzően már Argentína és Brazília is átesett ezen a megmérettetésen. A magyar vizsgálódáshoz – amelyben reprezentatív módszerrel kiválasztott 344 társaságot faggattak több mint 100 kérdéssel – a feldolgozás módszertanát a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem vállalat-gazdaságtan tanszékén működő Gazdaságetikai Központ “szállította”. A szerzők – Boda Zsolt, Pataki György és Tóth Gergely – ugyanezen jelentést egyébként cseh vállalatokra is elkészítették, mindezt pedig jövőre lengyelországi vizsgálódás követi.
A magyar vizsgálat – a kérdőív kérdéseire adott válaszok többváltozós statisztikai elemzésével – a vállalati környezeti teljesítmény három dimenzióját különítette el: a technológiai, az intézményi és a termék orientációt (ezek magyarázatát lásd táblázatunkban). Majd a társaságokat ezek alapján besorolva azok öt egymástól elkülöníthető csoportjára lelt: a környezetért semmit sem tevőktől az ilyen ügyekben – mindhárom dimenzióban – szorgalmas cégekig.
Ez utóbbiak csoportjába – mely besorolás még mindig nem jelenti, hogy a cég valamennyi aspektus szerint mindent megtesz, csak azt, hogy mindhárom dimenzióval “törődik” – a magyar cégeknek alig 8 százaléka tartozik. Ezen – szorgalmasoknak ítélt – társaságok ellenpontját az egyik dimenzióban sem jeleskedő lemaradók, a cégek mintegy 30 százaléka adja. Mellettük olyan további csoportok figyelhetők meg, amelyek a három dimenzió egyikében jó eredményt értek el – abban akár jobbat is, mint a szorgalmasok -, a többivel viszont kevésbé, vagy egyáltalán nem foglalkoznak. Mindezek alapján a legtöbbet a technológia terén a magyar cégek közel 27 százaléka tesz, termékeik jellemzőivel jó 14 százalékuk foglalkozik, míg a fennmaradó több mint 11 százalék főként a környezeti intézmények meghonosítására törekszik szervezeti felépítésében és mindennapi gyakorlatában (lásd grafikonunkat a túloldalon).
A képet a vállalati méret, az ágazati hovatartozás és a területi elhelyezkedés árnyalja tovább. A felmérés egyik fontos eredménye szerint a méret és a jó környezeti teljesítmény nem egyenesen arányos. A kisvállalatok között a jó teljesítményt mutatók a termékorientáció dimenziójában jeleskednek, míg a nagyok közül a jobbak kifejezetten – és érthetően – leginkább az intézményi dimenzióra koncentrálnak. A mindhárom környezeti dimenzióban szorgalmasnak bizonyult vezető vállalatok között pedig nagyjából ugyanannyi a közepes, mint a nagy. E csoportban egyébként az átlagosnál több a vegyipari társaság (az intézményekre koncentrálók sorában feltűnően sok az élelmiszer-ipari cég is), és ugyancsak gyakoribbak a szorgalmasak között az olyanok, amelyek Közép-Magyarországon rendelkeznek telephellyel. A lemaradók a leggyakrabban azért mégis a kisvállalkozások, mégpedig a Dél-Dunántúlról és Észak-Magyarországról, iparág szerint pedig az átlagosnál több köztük a textil-, illetve faipari cég. A környezet ügyét szinte kizárólag a termékek milyenségében az átlagost meghaladóan a papíripari cégek, telephely szerint pedig a dél-alföldiek látják. Végül a technológiai “zöldülést” a többi ágazatnál jobban a kohászatban és a gépiparban alkalmazzák.
Jellemző ugyanakkor, hogy az egyes csoportok milyen hatásra követik éppen az általuk kiválasztott környezeti politikát. A lemaradók a felmérés szerint semmilyen, a környezeti magatartásukat illető külső vagy belső nyomást nem észlelnek. A szorgalmasak közül több ellenben minden – piaci és nem piaci – kapcsolatától ilyen elvárást érez. Hasonló az intézményesítőkre ható befolyás, ám ezeknél a hatóságok, a tulajdonosok és a felső vezetők szava különös hangsúllyal esik latba, bár ez utóbbi a technológia-orientáltakra is jellemző.
Külön vizsgálódás tárgyát képezték az ISO 14001 szerint tanúsított környezetközpontú irányítási rendszerrel rendelkező cégek. Ilyenből Magyarországon a felmérés idején 60 volt (azóta már 65-en vannak), ami a világ rangsorában Magyarországnak a 28. helyet biztosítja. Kedvezőbb a kép – hangsúlyozza Tóth Gergely, a Követ ügyvezető igazgatója -, ha mindezt a lakossághoz arányítjuk, így már a 18-ak vagyunk a rangsorban. Amennyiben pedig a GDP-hez viszonyítjuk a tanúsított vállalatok számát, úgy Svédország és Dánia után rögtön a harmadik helyen áll Magyarország (lásd táblázatunkat a 32. oldalon).
A felmérés igazolta: az ISO “tesztje” valódi környezeti teljesítményt jelez. E cégek kétharmada az intézményesítő, ötöde pedig a szorgalmas cégek körébe tartozik. Emellett a környezeti szervezet fejlettsége alapján, a környezetvédelem integráltságának foka szerint, a szennyezést megelőző technológiák alkalmazásában e cégek előrébb tartanak, mint minősítetlen társaik, mint ahogy abban is, hogy hajlandóbbak közzétenni környezeti jellemzőiket. Ráadásul – derül ki a felmérésből – a tanúsítvánnyal rendelkező társaságok szerint megérte az erőfeszítés: tapasztalják is az alacsonyabb erőforrás felhasználásnak, ártalmatlanítási költségeknek, bírságoknak, illetve a környezetbarát termékek növekvő forgalmának, megítélésük javulásának, az exportpiacra bejutás gyarapodó lehetőségeinek előnyeit. –
