Másfél évvel ezelőtt, az első nyilvános kibocsátás napjaiban a kisbefektetők közül ugyan sokan bánták, hogy jegyeztek a Matáv részvényeiből – hiszen pont az árazás napján estek a mélybe a részvényárfolyamok -, azóta azonban bőséges kárpótlásban részesültek. A papír a tőzsdei bevezetést követően végig a kibocsátási kurzus felett forgott, és rendre toronymagasan verte a tőzsdeindexet is. Árfolyama közel megkétszereződött az elmúlt másfél évben, miközben a BUX gyakorlatilag azon a szinten van, ahol 1997. november elején, a Matáv-kibocsátás napjaiban volt.
A napokban zajló újabb emisszió során az alaptőke 5,75 százalékát dobják piacra (ezzel az állam részesedése egy aranyrészvényre csökken), és az eddigi információk alapján a befektetőket most sem kell lámpással keresni. Ebben nyilvánvalóan szerepet játszik az is, hogy a társaság az eredménynövekedés alapján is felfelé lóg ki a magyar mezőnyből, első negyedéves adózott profitja például közel 30 százalékos növekedést mutat, ami még a hazai blue chipek szűk körében is kiugró érték.
Persze a magyar viszonyok között óriásnak számító távközlési szolgáltató életében a mostani akció kisebb jelentőségű, mint a másfél évvel ezelőtti. Mint Straub Elek, a társaság elnök-vezérigazgatója leszögezi: az “első” mindenben különleges, és az 1997 őszén lebonyolított kibocsátás nemcsak az első tőkepiaci megmérettetés volt a társaság életében, de egyben a Matáv a kelet-közép európai cégek közül úttörőként megjelent a New York-i értéktőzsdén is, továbbá az első régióbeli távközlési társaság volt, amelyet privatizáltak.
Akkoriban egyébként kifejezetten bizonytalan volt a tőkepiaci légkör, a külföldi befektetőkben még felemás kép élt Magyarországról, és erre “tett rá egy lapáttal” a tavalyelőtti november első napjaiban újult erőre kapó ázsiai pénzügyi válság.
Ma Magyarország megítélése a meglévő makrogazdasági problémák ellenére összehasonlíthatatlanul jobb, (elég csak a NATO-csatlakozásra, és a tavalyi lendületes GDP-növekedésre utalni), s nem elhanyagolható szempont, hogy mind a társaság, mind a menedzsment jól ismert a befektetők körében. Az ismertségért persze keményen meg kell dolgozni, a Matáv vezetése évente 3-4 road show-n (befektetői körúton) vesz részt; a mostani kibocsátáshoz kapcsolódóan éppen ezekben a napokban látogattak el az Egyesült Államokba, illetve Nyugat-Európa főbb tőkepiaci központjaiba. Straub Elek szerint ez a részvényértékesítés bizonyos szempontból nehezebb is lesz, mint az első. A Matáv 1997-ben még egzotikumnak számított, most viszont a sok távközlési cég közül csak az egyik, azaz ugyanazoknak az elvárásoknak kell megfelelnie, mint egy nyugat-európai társaságnak.
A kibocsátás fő üzenete az alacsony rizikó és az ehhez párosuló magas fejlődési ütem hangsúlyozása: azaz, hogy a Matáv jóval nagyobb fejlődési potenciállal rendelkezik középtávon, mint a fejlett világbeli társai, másrészt papírja a fejlődő piacokon tevékenykedő hasonló társaságokéhoz képest jóval kevésbé kockázatos befektetés.
Az elmúlt években nemcsak az eredményesség növekedése, hanem a hálózat kiépítése területén is jelentős eredményeket tudott a Matáv elérni. A március végi penetrációs (ellátottsági) adat szerint 100 lakosra 36 telefonvonal jut – egy évvel korábban ez még 33 volt -, a korábbi hírhedt várólisták pedig megszűntek. A hálózat 77 százaléka digitalizált, s e téren további növekedésre lehet számítani.
Nemcsak a vonalak számát sikerült bővíteni – a cég ez év tavaszán mintegy 2,7 millió vezetékes telefonvonalat működtetett -, hanem a hatékonyság javításában is nagy utat tettek meg: az egy alkalmazottra jutó fővonalak száma az egy évvel korábbi 169 után mostanra elérte a 204-et. Még dinamikusabb a mobilszolgáltatások területén tevékenykedő leányvállalatainak, a két Westel cégnek a térnyerése: az első három hónapban 90 ezer új szerződést kötöttek, s ezzel előfizetőik száma elérte a 730 ezer főt. A dinamikus piacnyerést kiválóan példázza, hogy az ügyfelek több mint egyharmadát az utóbbi egy évben nyerték meg.
Elemzők úgy vélik, a Matáv számára egyértelműen a hazai távközlési piac liberalizációja jelenti a legkomolyabb kockázatot. Szalai Tamás, a Concorde szakértője szerint jelenleg (az igénybe vett percek alapján) a Matáv piaci részesedése 80 százalék körüli. Ez ugyan a piac – vélhetően 2001-ben bekövetkező – megnyitása után kismértékben még emelkedhet (kérdéses például, hogy a helyi koncessziós társaságok – LTO-k – mennyire képesek megfelelni az őket is érintő liberalizációs kívánalmaknak), ám a konkurencia megerősödése után elkerülhetetlen a csökkenés. Szalai azzal számol, hogy 2005-ig 70 százalékosra süllyedhet a fenti arány.
A jövő persze még így is biztató a Matáv számára, főként ha azt is figyelembe vesszük, hogy a becslések szerint a hazai távközlési piac évente 10 százalékkal bővülhet középtávon is. Így végeredményben egy fokozatosan növekvő tortából jut valamivel kevesebb a hazai telefonóriásnak.
A társaság egyébként már régóta nemcsak monopol-piacon tevékenykedik. Bevételeinek jelenleg is több mint 30 százaléka a piaci versenynek kitett területekről származik, s ezeken is igen dinamikus növekedést tudott felmutatni, elég csak az adatátvitelre utalni.
“A Matáv már három éve minden döntését úgy hozza meg, hogy szem előtt tartja a teljes liberalizációt” – mondja az elnök-vezérigazgató, aki szerint az is igen lényeges, hogy az itteni piacnyitásra két-három évvel később kerül sor, mint a kontinens nyugati részén, így ennyi “előnyük” van az ottaniakkal szemben. Van idejük tanulni a nyugat-európai tapasztalatokból, és a már meglévő példák is azt mutatják: a jól felkészült cégek megállják a helyüket versenyfeltételek között is.
A liberalizáció a piaci részesedés várható lemorzsolódása mellett egy esetleges tarifacsökkenésen keresztül érintheti érzékenyen a Matávot. Hogy milyen erős lesz két-három év múlva az árverseny, azt persze elég nehéz megjósolni; mindenesetre tompítja ennek veszélyét, hogy a telefonálási díjak nálunk lényegesen alacsonyabbak, mint például az immár liberalizált német piacon. A magyar előfizetési díj például 1500 forint, kevesebb mint a fele a németországi 27 márkának, és ez utóbbi értéket egy átlagos hazai telefonszámla sem éri el.
Az elemzők többsége csak a távolsági és a nemzetközi beszélgetések területén lát lehetőséget a versenyre, ám egy ilyen fejlemény hatása sem elhanyagolható. Ennek alátámasztására ismét a német példa kínálkozik, hiszen a liberalizálás után a Deutsche Telekom 1998-ban 45 százalékkal csökkentette a távolsági, és 25 százalékkal a nemzetközi hívások díjait.
Mások szerint fontos azt is figyelembe venni, hogy a budapesti körzet is igen kívánatos célpont lehet az új belépőknek az erősen koncentrált piacból adódóan. Versenytársként a Novacom, a Budapesti Elektromos Művek egyik cége és az Antenna Hungária is szóba jöhetnek, hiszen már kiépített digitális hálózattal rendelkeznek, de nem szabad elfeledkezni a Pantelről és a Budapesti Közlekedési Vállalat Rt.-ről sem.
A Matáv pozícióját az 1800-as mobiltendernek köszönhetően az új mobilpiaci szereplő megjelenése is fenyegetheti. A belépő által alkalmazott piacszerzési politika könnyen árversenyre kényszerítheti a másik két szolgáltatót, ami a nyereségességi szintek csökkenéséhez vezethet. A két Westel a versenyre készülve jelenleg is igen erős piacszerzési politikát alkalmaz, ügyfélkörét a kiéleződő küzdelem előtt igyekszik a lehető legjobban kibővíteni.
A pénzüket a Matáv-részvényekbe helyező befektetőknek a liberalizáció beindulásáig elsősorban a makrogazdasági tényezők miatt kell aggódniuk. A cég papírjainak – jelen pillanatban azért nem túl valószínű – gyengülése ugyanis elemzők szerint csak a magyar tőkepiac egészének leértékelődése nyomán képzelhető el.
Straub Elek hangsúlyozza: “Mi biztosan azok közé tartozunk, akiknek elemi érdeke, hogy jól teljesítsen a magyar gazdaság, hiszen részvényeink értékére társaságunk eredményei mellett elsősorban a hazai gazdaság megítélése hat”.
Elemzők szerint, ha a gazdaság letérne a jelenlegi pályájáról – azaz a GDP-növekedés látványosan megtorpanna, vagy komoly egyensúlyromlás jelei lennének észlelhetők -, akkor azt erősen megsínylené e cég papírja is.
Hosszabb távon a Matáv számára természetesen a távközlési világpiac alakulása is igen fontos. Az iparágat jellemző gyors technikai átalakulás szempontjából a vállalat kellően felvértezett, elsősorban a két fő tulajdonosa révén (az Ameritech International és a Deutsche Telekom konzorciuma a részvények 59,58 százalékát birtokolja). A két távközlési multi e téren egyértelműen a Matáv előtt jár, és a cég nekik köszönhetően is jól érzékeli a fejlődés irányait. Tisztában vannak azonban azzal, hogy a hazánkban óriásnak számító cég világviszonylatban kicsiny, ennek megfelelően óvatosak, a világon elsőként semmilyen újdonságot nem akarnak bevezetni.
A távközlési világpiacot jellemző másik fő tendenciával kapcsolatban – törekvés az összekapcsolódásra, a fúziókra – Straub Elek azt hangsúlyozza: tudják, hogy mire képes a Matáv saját erejéből, s milyen kockázatot vállalhat. Eddig ugyan kizárólag a magyar piacra fókuszáltak, de középtávon, összefogva az anyavállalatokkal, megindulhat a terjeszkedés a környező országokban, akár új szolgáltatásokkal, akár a mobil üzletágban.
A Matáv egyébként a tavalyi kiemelkedően jó év után – akkor az 58,3 milliárdos nettó eredmény 62 százalékkal haladta meg az 1997. évit – az idén is hozta a formáját. Az első negyedévben csaknem 30 százalékos profitnövekedést ért el, pedig ebben az évben hosszú idő után már ismét nyereségadó-fizetési kötelezettség terheli (mértéke 7,2 százalék). A Concorde elemzője szerint a társaság 2001-ig dollárban számolva 20 százalék körüli profitnövekedést érhet el évente, s ez nemzetközi összehasonlításban is kiváló eredmény lenne.
A magas és egyre bővülő profitot persze bőven van mire költeni, nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a cég 1993-tól kezdődően évente durván 100 milliárd forint körüli összeget költ beruházásokra. Ez volt az alapfeltétele annak, hogy elérjenek oda, ahová mostanra elértek, és hogy a liberalizáció után is állják a versenyt a konkurensekkel.
A tervek szerint a cég az idén is 100 milliárd forint nagyságrendű beruházást hajt végre, ám saját fejlesztései mellett gondolnia kell leányvállalataira, elsősorban a Westel 900 Rt.-re, amely meglévő piaci szereplőként (akárcsak a Pannon GSM) lényegében automatikusan megkaphatja a koncessziós jogot az új DCS 1800-as szolgáltatásra. A beruházások mellett nem kizárt, hogy az idén extra kiadásokkal kell számolnia a Matávnak. A tőzsdei parketten az a hír járja, hogy a MediaOne amerikai távközlési cég szeretne kiszállni a két Westel-leányból. A Matávnak a tulajdonrészekre elővásárlási joga van, s minden bizonnyal élni is kívánna e lehetőséggel. Réthy Róbert, a Procent Befektetési Rt. vezető elemzője szerint a két cégben levő MediaOne-tulajdon piaci áron elérheti a 200 milliárd forintot is.
“A Matáv pénzügyi helyzetét tekintve – véli Szálkai András, az OTP Bróker Rt. elemzője – kulcsfontosságú lehet ez az év, ugyanis elkezdődhet a hitelek visszafizetése.” A kamatszintek és a leértékelés csökkenő üteme nyomán a pénzügyi terhek is mérséklődnek (az idei év március 31-én fennálló, 180 milliárd forintra rúgó hitelek jelentős része devizaalapú). Ennek mértéke jelenleg korántsem elhanyagolható, az idei első negyedévben mínusz 7,3 milliárd forintot tett ki a pénzügyi műveletek nettó eredménye. Természetesen csökkenő hitelállomány csak “normál” üzletmenet mellett várható; ha sor kerül a Matáv a MediaOne Westel-részesedéseinek megvásárlására, ahhoz további hitelfelvétel, illetve kötvénykibocsátás szükségeltetik.
Az igen jelentős tételt képviselő beruházások szerkezete is gyökeresen átalakulhat. Az alaphálózat kiépítése után a minőség- és hatékonyságjavító fejlesztések súlyának növekedése várható, az eddigi 60:40 százalékos arány megfordulhat. Az alaphálózat kiépítésének üteme feltehetőleg alacsonyabb lesz az elkövetkező években, bár az első három hónapban bekapcsolt 49 ezer fővonal még dinamikus növekedésre utal. A későbbiekben inkább abból származik majd a bevétel, hogy az emberek többet telefonálnak. Erre enged következtetni az is, hogy a belföldi távközlési bevételek az első negyedévben 18 százalékkal növekedtek.
(Közreműködött: Becsei András, Kertész György)
