Szinte valamennyi beszámoló azt emelte ki a Gazdasági Versenyhivatalnak a JászTelről szóló november 3-i döntésével kapcsolatban, hogy a Matáv nem veheti meg a mindössze 24 ezer fővonalat üzemeltető telefontársaság részvényeit. (E vonalszám „piacmeghatározó” súlyát jól érzékelteti, hogy a Matáv 2,5 millió, a többi helyi telefontársaság összesen több mint 700 ezer vonalat üzemeltet.) Holott a történet másik oldala lényegesen érdekesebb: két külföldi befektető ugyanis nagyon pórul járt.
A Swisscom és a KPN – a Matáv svájci és holland megfelelői – élharcosai voltak a magyarországi távközlési befektetéseknek. Azzal, hogy egy hosszú távon gazdaságosan aligha működtethető önálló vállalatot hoztak létre a kis jászsági régió ellátására, bizonyították: stratégiai terveik vannak errefelé. A KPN ma már az egyik meghatározó részvényese a PanTelnek. Amennyire ma megjósolható, ez utóbbi cég lesz a Matáv legkomolyabb belföldi kihívója a 2002-es piacnyitáskor. A KPN esetében amúgy abból is kiolvasható a Matávval szembeni tartós versenyérdekeltség, hogy jogi kötelezettségként vállalta a JászTel eladásából fakadó bevételének visszaforgatását a PanTelbe.
Magyarország mindössze három évnyire van a távközlés liberalizálásától. Már most is erre készül a piac minden jelenlegi szereplője, s ez foglalkoztatja a potenciális befektetőket is. Mindezeket figyelembe véve határoztak úgy a JászTel tulajdonosai, hogy eljött a cég eladásának ideje. Hosszas mérlegelés után úgy döntöttek, hogy a Matáv ajánlatát fogadják el. Ez utóbbi cég nemcsak a legjobb árat kínálta, de egyedüliként vállalta az egyéves elbocsátási tilalmat, az előfizetői tarifák csökkentését és a versenypiac megnyitásának előrehozatalát is. Nehéz lenne feltételezni, hogy az Európai Unió egységes és már liberalizált távközlési piacának egyik legaktívabb versenyzője, a KPN ne mérlegelte volna saját fent említett stratégiai befektetéseinek hosszú távú versenyérdekeit. A Matáv melletti eladói döntésben ez is szerepet játszott.
Mindez elhangzott a Versenyhivatal meghallgatásain. Azt is elmondták a hollandok, hogy saját többéves európai versenytapasztalatuk ellentétes az itteni megítéléssel: a piac nem úgy és nem abba az irányba mozog, amiként azt a Versenyhivatal feltételezi. Kifejtették továbbá: tévedésnek tartják, hogy e grémium nem mérlegelte a fogyasztóknak nyújtott előnyöket, hanem túlságosan az infrastruktúra tulajdoni viszonyaira koncentrált, e téren viszont egyáltalán nem vette figyelembe a valóságos arányokat. Arra is kérték a hivatalt, hogy ne féltse őket a versenytől és a Matávtól; a JászTel megszerzése a Matáv számára nem jár a hatóság által feltételezett erőfölény-növekedéssel, ahol pedig mégis járhatna, ott az európai versenyszabályozás azt amúgy sem engedi érvényesülni.
Érdekes helyzet volt: mai és jövőbeni versenytársak együtt érveltek közös ügyük mellett. A felek a legfrissebb magyar és külföldi jogi, valamint távközlési szaktudást, versenytapasztalatot vonultatták fel igazuk alátámasztására, mindhiába. Így végül a Matáv presztízsveszteséget szenvedett, mert nem vehette meg a JászTelt. Sérült továbbá a piacgazdaság, hiszen a hivatal még csak nem is mérlegelte: az általa feltételezett hátrányok elég súlyosak-e ahhoz, hogy korlátozzák az eladók tulajdonuk feletti rendelkezési jogát.
Akkor viszont ki nyert? Az eljárás kezdeményezője, a Matel/CGSat nevű francia érdekeltségű csoport – a Déltáv és a Digitel 2000 tulajdonosa -, amely a Matáv mögött végzett a JászTel-versenyben. Azzal, hogy a hatóság kizárólag az ő beadványukra támaszkodva „kilőtte” a Matávot a vevők sorából, egyetlen komoly potenciális vásárlót hagyott a piacon: a Matelt. Ezért járt pórul a KPN és a Swisscom, amely cégek „eskü alatt” tanúskodtak, hogy a Matáv ajánlata minden elemében jobb volt a Matelénál. Ezek után mi kényszerítené a Matelt a piaci ár megfizetésére?
De a Versenyhivatal, a kormányzat, illetve a hírközlési tárca helyett, határozott a távközlési stratégiáról is. Eldöntötte, hogy – egyéb komoly szereplő híján – vagy a Matel konszolidálja a versenyhelyzetben egyelőre életképtelen helyi telefontársaságokat, vagy senki. Ezzel viszont vesztett az egész távközlési piac, és a Matáv tulajdonosai kivételével az összes befektető (mindenekelőtt a helyi társaságokban érdekeltek), hiszen a döntés – az alacsonyabb ár elfogadtatása miatt – automatikusan leértékelte az egész helyi telefonszolgáltatói kört.
Mindezek után, ha valamelyik helyi telefontársaság a tőzsdére menetelt fontolgatja, jól teszi, ha alaposan meggondolja ezt a lépést…
(A szerző közgazdász, az EuroAtlantic Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója)
