Szerencsés lenne, ha a földhitelintézeteknek a működésüket kísérő költségek csökkentése érdekében nem kellene kötelező jegybanki tartalékot képezniük, s ingatlanszerzési illetéket fizetniük. Ezt Kékesi János, a Jelzáloghitel Intézet Előkészítő Rt. vezérigazgatója vetette fel a Nemzetközi Bankárképző múlt heti Bankárklub-rendezvényén. Véleménye szerint a vagyonellenőr költségeit is megspórolhatnák ezek az intézetek, és majdani működésüket olcsóbbá tenné, ha a törvényből kimaradnának a tervezetben még ott sorakozó, az ingatlanok kényszerértékesítését körülíró kitételek. A jelzáloghitel-intézetek működésének biztonságához pedig az járulna hozzá, ha a jelzáloglevéllel fedezett vagyonrészek kikerülnének a csőd- és felszámolási eljárás során végrehajtható vagyonból. Mindezek nyomán fogalmazódott meg a vitán a kérdés: nem jelent-e számolatlan szubvenciót a jelzáloghitelezés az agrárgazdaság számára, többek között azáltal, hogy a hosszú távú megtakarításokat ebbe az ágazatba tereli?
Biztonsági szempontból a fedezetérték és a befektetői piac milyensége játssza a fő szerepet Az előbbihez az ingatlanpiac áttekinthetősége és többek között azon állapot megszüntetése volna szükséges, mely szerint az ingatlan értékelése a pénzügyi, a földé pedig az agrártárca hatásköre. Emellett a befektetői piacnak is folyamatosan új szereplőkkel és forrásokkal kellene feltöltődnie. Erre jelenleg sem az agrárszféra jövedelemtermelő képessége, sem pedig a jelzáloglevéllel terhelhető 50-300 hektáros földek mennyisége nem ad lehetőséget. Négy-öt éven belül viszont a 100 hektárnál nagyobb földdel rendelkező gazdák száma becslések szerint eléri majd az 50-60 ezret, elegendő bázist adva a jelzáloghitel intézet működéséhez.
