Gazdaság

VÁLTOZIK A KISTERMELŐK ADÓZÁSA – Ívek a búzamezőkről

Sokéves riogatás után a kormányzat jövőre valóban ki akarja gyomlálni az adótörvényekből a mezőgazdasági kistermelők egymillió forintos árbevételig terjedő adómentességét. Az új szabályok ugyan továbbra is adnának kedvezményeket a gazdáknak, akiknek azonban az adóbevallások kitöltéséhez a traktorvezetés mellett ezentúl a könyvvezetés rejtelmeivel is meg kell ismerkedniük, ha nem akarnak külön könyvelőt fizetni.

Jövőre megváltoznak a kistermelőkre vonatkozó adózási szabályok. A Földművelésügyi Minisztérium közreműködésével a Pénzügyminisztériumban elkészült tervezetet már tárgyalni kezdte az Érdekegyeztető Tanács (ÉT) is, de az érdemi vitát októberre halasztották. “Elsősorban nem az adóbevétel a cél, hanem az, hogy láthatóvá tegyük az árnyékgazdaságot” – ezekkel a gondolatokkal kezdte a minap a Földművelési Minisztérium illetékese az agrártermelők adóztatásáról szóló tervek bemutatását. Kis Zoltán államtitkár elmondta: az agrárpiac szabályozhatóságához elengedhetetlen ez a lépés, mert a mintegy másfél millió fős kistermelői kör nem ad információt tevékenységéről, árutermelésének volumenéről. (Jellemző, hogy az elmúlt évben a becsült másfél millió kistermelő közül az adóbevallások alapján alig tízezer érte el vagy haladta meg az egymillió forintos árbevételt.) Nem tudni, milyen minőségű árut állít elő, és ezzel hol, mikor jelenik meg a piacon – esetleg kisebb-nagyobb értékesítési, állategészségügyi bonyodalmakat okozva.

Kis Zoltán elismerte, hogy a kistermelők abszolút adómentessége jövőre megszűnik, de szerinte 1,4-1,5 millió forintos árbevételig a gazdák még jobban is járnak. (Százezer forintig pedig továbbra is adómentes marad a valóban kis termelés.) Az eddigi adómentes határra, egymillió forint árbevételre vetítve egy számítási példán be is mutatta ezt az államtitkár. Ha a termelő a tételes költségelszámolást választja, kiadásainak 40 százalékát számla nélkül leírhatja; félmillió forintról feltehetően tud számlát hozni; de még a fennmaradó százezer forint jövedelem után járó 20 ezer forint adót sem kell megfizetnie, mert az e tevékenységéből származó jövedelem 25 százalékáig, de maximum százezer forint adómentesség jár a kistermelőnek. (Az adózás részleteiről lásd külön anyagunkat!) A tervek szerint az őstermelők igazolványt is kapnának. Az okirattal kedvezmények járnának, és az igazolvány feltétele lenne az agrártámogatás igénybevételének.

“A szövetségben egyetértünk azzal, hogy a kistermelés és az ehhez kapcsolódó háttérgazdaság láthatóvá váljon, de ezt a tervezet nem szolgálja ” – állítja Máhr András, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) titkára, aki az Érdekegyezető Tanácsban a téma előadója. Pedig valóban hasznos lenne az őstermelői igazolvány, amelyen fel kellene tüntetni, hogy mennyi állata, mekkora földje van a gazdának. Így az igazolványt, mint az adóbevallás egyik mellékletét, össze lehetne vetni a személyi jövedelemadó-bevallással. Ebből aztán kitűnne, hogy ezekkel az eszközökkel reálisan mennyi árut tud egyáltalában előállítani, valós lehet-e a megadott forgalma.

Azt azonban Máhr András kétségbe vonja, hogy az új szabályozás nem növelné az adóbevételeket. Eddig ugyanis az egymillió forint árbevételig adómentes kistermelő egy fillért sem fizetett, a tervezet szerint pedig a legtöbbjük mindenképpen fizetni fog, ha csak néhány ezer forintot is havonta.

Ha a kistermelő választhat, a többség valószínűleg a legegyszerűbb megoldás: az átalányadózás mellett dönt majd. A mintegy másfél millió kistermelő átlagosan 500-600 ezer forintos éves árbevételével számolva ez évente csaknem húszmilliárd forint többlet-adóbevételt hozhat a költségvetésnek. A tételes költségelszámolásnál ugyan százezer forint adókedvezményt kapnának a kistermelők, ami 1,4 millió forintos árbevételnél (átlagos 280 ezer forintos jövedelmet feltételezve) elvileg azt jelentené, hogy még nem kell adót fizetni. Ekkora jövedelem után ugyanis – 35 százalékos átlagos adómértéket figyelembe véve – 98 ezer forint lenne az adó, de százezer forint az adókedvezmény. A titkár szerint azonban a gyakorlatban ennél az adózási formánál is jelentősen megnövekednek a kistermelők fizetnivalói – ha másért nem, azért, mert a tételes költségelszámolást mindenképpen könyvelőre kell bízni.

A hírekkel ellentétben ugyanis a költségelszámolás korántsem merül majd ki a szögre felszúrt számlák összeszámolásában. Az őstermelői tételes költségelszámoláson alapuló adózás – az agrársajátosságok miatt – az előterjesztés szerint az egyéni vállalkozókénál is bonyolultabb lesz. Példaként elég az ötéves veszteségelhatárolást említeni, amelyet nehezít a mezőgazdaságban alkalmazott visszamenőleges kétéves veszteségelszámolás (ez ad lehetőséget arra, hogy rossz termés esetén a termelő – önrevízió és díjfizetés után – előző évi adójából a veszteség miatt valamennyit utólag visszaigényeljen). Nem lebecsülendő művelet a segítő családtag alkalmazásával járó könyveléstechnikai manőver, az amortizáció elszámolása vagy a saját tevékenységben keletkezett melléktermék (istállótrágya) újbóli felhasználásának költségkimutatása sem. Máhr András támogatja, hogy az egyszerűség kedvéért ne kelljen a kistermelőknek naplófőkönyvet vezetniük, de komoly kimutatást követel a termelés dokumentálása is, így a gazdáknak alighanem mégiscsak könyvelőhöz kell fordulniuk. “Az őstermelői adózás játékszabályai még rendezetlenek” – állítja a MOSZ szakembere. Nem tudni például, hogy mennyi társadalombiztosítási járulékot kell majd fizetniük az adózó kistermelőknek; az biztos, hogy semmi esetre sem jelentéktelen összeget. Az sem tisztázott még, melyik szervezet adja majd ki az őstermelői igazolványokat. Az újsághírek szerint a Magyar Agrárkamara lesz az igazolványok kezelője, de a szakember szerint ésszerűbb lenne, ha az okmányokat az APEH adná ki. Ekkor lenne értelme a költségelszámolás bevezetésének. Máhr András azt is kifogásolja, hogy a tervezet szerint nem törvény, hanem csupán kormányrendelet szabályozná az őstermelői igazolvány kiadását.

A szakember azonban mindezek mellett azt tartja a tervezet legnagyobb hibájának, hogy ebben a formában az nem érheti el fő célját: nem teszi láthatóvá az árnyékgazdaságot. Az átalányelszámoláshoz ugyanis nem kell a költségszámlákat csatolni, a tételes elszámoláshoz a kiadások 40 százalékáról ugyancsak nem kell számlát mellékelni. Ez az jelenti, hogy a gyakorlatban az őstermelőknek továbbra is kevés kereskedő, szolgáltató ad majd számlát, mondván: ő a “negyven százalékba” akar tartozni. Ha pedig a termelő nem tud elegendő számlát csatolni, akkor több jövedelem után kell majd adóznia.

Az ügy pikantériája, hogy a kistermelők megadóztatása melletti érvként azt is felhozták: azért kell eltörölni a kistermelő adómentességet, mert az az Európai Unióhoz történő jogharmonizációhoz szükséges. Lennart Dafgaard, az EU csatlakozást előkészítő tanácsadó csoportjának vezetője szerint azonban a kistermelők egymillió forintos adókedvezményét fenn lehetne tartani hazánk EU-csatlakozása után is. A közös kasszából egyébként is több támogatást adnak a kisüzemi szervezeteknek, mint a nagyüzemeknek.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik