A magyar értékpapírpiac fejlődésével párhuzamosan egyre növekszik a befektetőknek szánt elemzések jelentősége. A becslések szerint Magyarországon mégis csupán négy-öt brókercégnek, illetve befektetési banknak van komolyabb értékpapír-elemző csapata.
A jó elemzők meglehetősen drágák, s csak az engedheti meg magának, hogy megfizesse őket, aki megfelelő árbevételhez jut. Az általuk készített elemzések ugyanis nem közgazdasági szaklapokban látnak napvilágot, hanem különböző befektetői csoportok menedzsereinek kezébe kerülnek. “Minden elemzés annyit ér, ahány üzleti kapcsolatot hoz létre” – írta az egyik legnagyobb magyarországi elemzőcsapatot irányító Mohai György, a Creditanstalt Értékpapír Rt. igazgatója (Figyelő, 1996/22. szám).
A bécsi központtal működő, a közép- és kelet-európai értékpapírpiacokon erős hídfőállásokat fenntartó Creditanstalt a helyi elemzéskészítés híve. Egyik legnagyobb riválisa, a holland érdekeltségű ING Barings ellenben – bár a Budapesti Értéktőzsdén (BÉT) a forgalmi kimutatások szerint vezető pozíciót foglal el – elemző apparátusát Londonban üzemelteti, s adott esetben Magyarországról is oda “exportálja” analistáit. A legnevesebb befektetésibank-házak közt jegyzett Credit Suisse First Boston (CSFB) háromfős részvényelemző osztályt tart fenn Budapesten, s emellett makrogazdasági elemzésekre szakosodott munkatársat is foglalkoztat.
A CSFB ügyfelei – túlnyomórészt angol és amerikai befektetési alapok – hetente kapnak tájékoztatást a magyar értékpapírpiac fejleményeiről. A Budapesten megírt elemzés e-mail-en jut el a CSFB londoni központjába, ahol jogászok és befektetési bankárok ellenőrzése mellett történik az anyagok szerkesztése. Előfordulhat ugyanis, hogy a helyi elemző számára ismeretlen üzleti érdekek miatt az elküldött szöveg valamely kitétele nem szerencsés – magyarázza Spencer Jakab, a CSFB vezető budapesti részvényelemzője. A megszerkesztett és kinyomtatott szöveget Londonból postázzák a befektetési alapkezelőknek, akikhez a jövő évtől már faxon jut el az anyag, ami egynapos időnyereséget jelent majd.
– A gyorsaságot az óvatossággal kell kiegyensúlyoznunk – mondja a CSFB munkatársa -, a közölt információk forrását pedig pontosan kell megjelölni. Az elemző végül is mindig a saját véleményét írja meg a cégről, ennek alapja azonban a gazdálkodási adatokon alapuló számszerű elemzés. Az adatokat maguk a cégek közlik, de Spencer Jakab szerint az elemzőknek nem kell azok manipulálásától tartaniuk: a dolog ugyanis legkésőbb a soron következő könyvvizsgálatkor kiderülne, ezt pedig egy hírnevére valamit adó társaság nem engedheti meg magának. Ennek ellenére Nyugaton sokkal több információval dolgoznak az elemzők – mondja az egyébként amerikai analista. A vállalatok rendszeresen közzéteszik részletes gazdálkodási adataikat, és ügyelnek a befektetői kapcsolatok ápolására. Ma már néhány magyar cégnél is megjelentek az erre szakosodott munkatársak, de az elemzők többnyire a társaságok vezérigazgatójára vagy annak gazdasági helyettesére vannak utalva. Ennek előnye, hogy a nyugatinál közvetlenebbek a személyes kapcsolatok, hátránya viszont, hogy több időt kíván az adatok beszerzése.
Az elemző alkalmanként két-három órát tölt el egy-egy cégnél, majd benyomásai – és persze a számok – alapján összegzi tapasztalatait. A legkedvesebb fogadtatásra a magukat a tőkepiacról finanszírozó cégeknél számíthat: a papírokat időről időre kibocsátó társaságok számára nagyon fontos, hogy részvényeik árfolyama kedvezően alakuljon. A tőkével jól ellátott óriáscégek erre kevésbé érzékenyek.
A nagy nemzetközi befektetési bankházak ügyfelei szinte kizárólag külföldi alapok. Becslések szerint a Magyarországon befektetett portfóliótőke mintegy 80 százaléka a fejlődő tőkepiacokon (ebbe Dél-Amerika és Délkelet-Ázsia is beleértendő) működő úgynevezett “emerging market fund”-okból származik, a pénz egynegyedét pedig kifejezetten a Közép- és Kelet-Európára szakosodott alapok hozzák. A Magyarországon jelenlévő befektetési alapoknak hozzávetőleg negyven százalékát Nagy-Britanniában, 10-15 százalékát más európai országokban, 45 százalékát pedig az Egyesült Államokban menedzselik.
A nagyobb alapok egyébként szinte minden jelentősebb befektetési banknál vezetnek értékpapírszámlát, és egy-egy jelentősebb piaci tranzakció előtt valamennyiüktől árajánlatot kérnek.
A CSFB irányítása mellett nemrég lezajlott TVK-jegyzés volt az első alkalom, amikor a hazai intézményi befektetők – nyugdíjalapok, biztósítók, befektetési alapok – jelentős részt hasítottak ki maguknak egy vezető cég papírjainak forgalomba hozásakor. Spencer Jakab szerint ez kedvező fejlemény a magyar értékpapírpiacon, mely mindazonáltal ma még egzotikusnak számít a nyugati befektetők szemében. Számukra két alapvető kockázati tényező jön számításba, amikor a befektetésről döntenek: a politikai és a makrogazdasági helyzet alakulásától függő országkockázat, valamint az adott tőkepiac pénzbősége és fejlettsége által meghatározott likviditási kockázat. (Az utóbbi némileg leegyszerűsítve azt jelenti, hogy szükség esetén milyen gyorsan tud túladni papírjain a befektető.) A magyar tőkepiac a makrogazdasági nehézségek ellenére állja az összevetést a régió más vezető piacaival: a cseh országkockázatot ugyan kisebbnek tekintik a befektetők, de a likviditás nálunk nagyobb – igaz, e tekintetben a lengyelek minket is megelőznek. A magyar fizetési mérleg jelenleg kedvező irányba változik – nem így a cseh vagy a szlovák -, és a továbbra is jelentős működőtőke-beáramlás részben ellensúlyozni tudja a szerényebb gazdasági növekedést.
A portfólió-tőkét befektető – azaz csupán kisebbségi részesedéseket szerző – külföldiek számára azonban valamennyi gazdasági mutatónál fontosabb a nyugati, mindenekelőtt az amerikai pénzpiaci kamatlábak alakulása. A harmincéves amerikai kincstárjegy kamatlábának félszázalékos elmozdulása dollárszázmilliárdok kivonását vagy éppen befektetését okozza a világ tőkepiacain. Hogy ez mennyire igaz Magyarországra is, azt jól mutatja, hogy a nyár közepén, a New York-i tőzsde visszaesésének következtében a budapesti tőzsdeindex napok alatt több száz pontot csökkent.
Az egyre inkább globalizálódó világ vezető tőkepiacai tehát rányomják a bélyegüket kisebb társaik életére. A feljövőben lévő piacokra való tőkebeáramlás legfőbb motorja a fejlett gazdaságokban jelentkező pénzfelesleg mind jövedelmezőbb fialtatása. Az tehát, hogy a befektetők pluszprofitért vállalják az illető országok rizikóját – ez olvasható ki egyebek mellett a Burson-Marsteller kommunikációs cég által közzétett Emerging Markets Monitor legutóbbi számából is. A negyedévente elkészített jelentés jól példázza, hogy a tőkepiaci elemzések készítése távolról sem csak befektetési bankok vagy brókercégek kiváltsága lehet.
A Burson-Marsteller ugyanis nemcsak szolgáltatja az információt a befektetőknek, hanem gyűjti is tőlük. A PR-vállalkozás 1995 novemberétől készít összehasonlító elemzéseket a világ fejlődő tőkepiacairól, melyeket angolszász befektetési alapok piaci stratégiájának ismertetésére és elemzésére épít. A negyedévente publikált kiadványt meglehetősen borsos áron árusítják, a Magyarországon eladott néhány tucat kötet bankok, brókercégek és befektetési alapkezelők szakembereinek asztalára kerül. A felmérést azonban nem is a bevétel miatt, hanem az üzleti kapcsolatok ápolásának, illetve hírnevük öregbítésének érdekében készítik – mondja Robert Beck, a Burson-Marsteller munkatársa.
Az értékpapír-forgalmazói gyakorlattal is rendelkező közgazdász szerint a vezető magyar részvények vonzóak a külföldi befektetők számára, ami mindenekelőtt a cégek jó gazdálkodási teljesítményének tudható be. A Budapesti Értéktőzsdén (BÉT) az év első felében látott rendkívüli árfolyam-emelkedést szerinte emellett a feljövőben lévő piacok divatossá válása és az orosz elnökválasztást megelőző bizonytalanság magyarázza. Az utóbbi tényező a közvetlen oroszországi befektetések egy részének olyan társaságokba való átcsoportosítását jelentette az elnökválasztás előtt, amelyek termékei jelen vannak ugyan az orosz piacon, s így hasznot húzhatnak annak remélt növekedéséből, ugyanakkor nincsenek közvetlenül kitéve az orosz belpolitika esetleges irányváltásainak. Tipikusan ilyen például a BÉT-en szereplő két magyar gyógyszergyártó-óriás: az Egis és a Richter – mondja.
Az orosz elnökválasztás kedvező kimenetelét követően immár legfőképp magukon, az egyes “feljövőben lévő” közép- és kelet-európai tőkepiacokon múlik, hogy a régióba áramló tőkéből mekkora szeletet képesek kihasítani. A brókercégek számára pedig továbbra is az értékpapír-piaci elemzések kínálják majd az egyik leghatékonyabb kampányeszközt a befektetők szavazataiért folytatott küzdelemben.
