Élet-Stílus

Szeretjük a guruló házakat, de csak a négy fal között

GENNA MARTIN / San Francisco Chronicle via Getty Images
GENNA MARTIN / San Francisco Chronicle via Getty Images
A miniházak vagy tiny house-ok hamar nagy népszerűségre tettek szert a 2010-es években, a természetközeli, környezettudatos és romantikus életformát hirdető posztok, képek, videók alapján milliók érezték úgy, hogy végre elérhetik azt, amire mindig is vágytak. Mára azonban kiderült, hogy nem annyira olcsó, könnyű és gördülékeny kialakítani ezt a lakhatási formát, nagy a szakadék a mesterkélt és idealizált posztok és a valóság között, és ez később a keresleten is meglátszódott. Az Egyesült Államokban és Magyarországon is hasonló folyamatok zajlottak le, de ez nem jelenti az „apróházas” életstílus bukását, sőt: ez a forma talán most találja meg az igazi bázisát. A házak kezdenek egyre inkább elgurulni az álomtól, és közelíteni a valóság felé.

A nagy szakállas férfi végre megpihen, belebújik a horgolt pulcsijába, majd kiül a sziklaszirtre felhúzott házának teraszára, hogy együtt teázhasson a mókusokkal a napfeleltében. Ez a megérdemelt jutalma, hisz hetekkel korábban egymaga vette a nyakába az erdőt és a hegyeket, hogy puszta kézzel vigye fel a kőhalmokat, megmunkált gerendákat, kötőanyagokat vagy éppen a több száz vödör vizet, hogy megalkossa az idillt az örökpanorámában. Az sem jelentett számára akadályt, hogy végig rögzítse az egészet, telefonja, kamerája ugyanúgy nem adta fel, ahogyan ő maga, vagy az a több száz társa sem, akik még kerekekre is tették a házukat, hogy a világ bármely részén teázhassanak más mókusokkal a saját tiny house-uk teraszán. Az ilyen vagy ehhez hasonló videók teljesen elárasztották a YouTube-ot az utóbbi években, és sokszor több (tíz)milliós nézettséggel futnak.

A romantikus érzés egészen addig tartja magát, míg valaki bele nem gondol, hogy ez a fajta idill hogyan valósítható meg.

A tinyhouse-kultúra gyors felfutását gyors kijózanodás követte, az Egyesült Államokban és Magyarországon is, de ez nem azt jelenti, hogy a koncepcióban van a hiba, sokkal inkább abban a sokszor fals képben, amit a mozgalmat csúcsra járató közösségi média posztok vagy a mesterkélt videók festettek le nekünk. Mára lemorzsolódtak az álmodozók, maradtak azok, akiknek valóban szükségük van a miniházra: a kevésbé tehetősek, akik csak így tudják megoldani a lakhatást, a pénzesebbek, akik valóban rajongói a környezettudatos életformának, valamint azok, akik kiszolgálják az álmodozókat. Európa viszont már a lakhatási válság és a hajléktalanság problémájának megoldását is ebben látja.

A koncepció régi, a megvalósítás új

A konténerházak vagy a mobilházak már régóta piacon vannak olcsóbb lakhatási alternatívaként, de ezek az ingatlanok többnyire nem alkalmasak állandó bentlakásra, lévén, hogy négy évszak viszontagságainak kell kitenni őket; ha pedig igen, akkor azzal jócskán megnövelik az ökológiai lábnyomot. A tiny house-ok esetében viszont az alacsony fenntartási költségek a környezetvédelmi és fenntarthatósági szempontok érvényesülése mellett adottak, ráadásul szemre is tetszetősebbek ezek a házak. Akkor váltak igazán vonzóvá, amikor a fenti tényezők összetalálkoztak a minimalizmust vagy a funkcionalitást előtérbe helyező, és a konzumizmust elítélő korszellemmel.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Ajánlott videó

Olvasói sztorik