Bár napjaink egyik legnépszerűbb italkombinációjának számít a jégkockával, fél deci ginnel, citrommal, lime-mal, esetleg uborkával fűszerezett gin-tonik, ám csak kevesen tudják, hogy a forró nyári esték kedvenc koktélját eredetileg nem arra találták ki, hogy a hűsítő nedű fogyasztása közben kikapcsolódhassanak az emberek.
Az immáron közel 170 éves múlttal rendelkező ital fő összetevője, a tonik ugyanis rengeteg kinint tartalmaz, ami egészen a modern gyógyszerek 20. századi megjelenéséig a szúnyogok által terjesztett, a Római Birodalom bukásában is szerepet játszó malária betegség elleni elsőszámú medicinának számított.
Sőt, az üdítőt valójában amiatt hozták létre, hogy a kínafa, kininfa és jezsuitakéregfa néven is ismert növény kérgéből előállított kininport – aminek a mai tonikoknál ezerszer keserűbb volt az íze – könnyebben fogyaszthassák az indiai gyarmatbirodalmat építő brit katonák, tengerészek és hétköznapi hivatalnokok.
A jezsuitakéregfa gyógyító ereje
A latinul genus cinchona névre hallgató fa eredetileg Dél-Amerikából, a mai Bolívia, Ecuador és Peru területéről származik, ahol az őslakosok már az európai hódítók megérkezése előtt felfedezték, hogy a növény kérge segíthet a lázcsillapításban. A spanyol hódítókkal együtt megérkező jezsuita szerzetesek pedig a 17. század elején arra is rájöttek, hogy a növény a kontinensre valószínűleg általuk behozott – őslakosok kihalásában is nagy szerepet játszó – malária megelőzésében és leküzdésében szintén segítségül szolgálhat.
