Valósággal megszállottja volt a zenei ismeretterjesztésnek, és híveivel a szó szoros értelmében a nép közé vitte el ingyen vagy fillérekért a zenét
– írta Bor Dezsőről Gábor István az Állami Hangversenyzenekar történetét bemutató kötetében. A karnagyot nem véletlenül nevezték a szegények muzsikusának. A Székesfővárosi Zenekar városligeti koncertjein az állóhelyek ingyenesek voltak, a Károlyi-kertben az ő kérésére bontották le a kertet körülvevő kőpalánkot, hogy minél többen hallgathassák a zenét.
Bor Dezső 1888-ban született Budapesten. Varga Ágnes és Bor György vasúti raktárnok gyermeke nyolcévesen már a Nemzeti Zenedében (a mai Bartók Béla Konzervatóriumban) tanult hegedű szakon. Bár kitűnő eredménnyel végzett, a szülők nem tudták finanszírozni a továbbtanulását, így 17 évesen a Zeneakadémia helyett katonazenésznek jelentkezett. „A katonazenekarban nem volt szükség hegedűsre, ezért trombitálni kezdett, és karvezetésből is továbbképezte magát, hiszen az volt az álma, hogy karmester lesz” – meséli fia, az idén 90 éves ifj. Bor Dezső.
A XIX. század vége, a XX. század eleje a hazai katonazene fénykora, ekkorra már törvény rendelkezik a katonazenekarok működésének feltételeiről. Fontos szerepet töltenek be a kulturális életben, neves karmesterekkel dolgoznak együtt. Bor Dezső fotógyűjteményében megtalálható legkorábbi képek is ekkortájt készültek (igaz, egy részüket nem ő fényképezte, hiszen jónéhány képen ő maga is szerepel).
„Számtalanszor ölel és csókol szerető öcséd a távolból” – olvasható egy 1906-ban készült fotón. A gyerekarcú fiúk közül a legkisebb Bor Dezső, katonazenészként, oldalán karddal.
Harcolni akkor még szerencsére nem kellett. Apám 1909-ben leszerelt, néhány évig a MÁV-nál dolgozott, aztán elkezdte az évtizedeken át tartó tisztviselői pályafutását a Fővárosi Könyvtárban (jelenleg Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – a szerk.), de az álma továbbra is a karvezetés maradt
– folytatja ifj. Bor Dezső. 1911-ben az Újpesti Munkásotthon dolgozóiból létre is hozta az ország első szimfonikus munkászenekarát, működésüknek az első világégés vetett véget.
„Édesapám is bevonult, a háború éveiben a 44. gyalogezred zenekarában trombitált. Ez volt a szerencséje, mert katonazenészként elkerülhette azokat a veszélyes helyzeteket, amelyeken a gyalogsági katonáknak kellett keresztülmenniük.” Bor Dezső ekkor már rengeteg képet készített. „Hogy a háború idején mivel fotózott, azt nem tudjuk, később egy Plaubel Makina aztán egy Super Ikonta gépe volt, az utolsó fotókat pedig egy Leicával készítette.”
A fronton készült fotók némelyikét mintha nem is háborúban fényképezték volna: fürdőző katonák mosolyognak valahol a keleti fronton 1916-ban, a gerendán ül Bor Dezső. Később már Nyugaton, az olasz Fratta település romos szálláshelyén vidám tekintetű egyenruhások támaszkodnak a fakorlátos balkonon. Aztán egyre komorabb képek következnek: kötözőhelynek használt templombelső, tömegsír 300 halottal. A távolba pillantó fiatal pilóta Bor Dezső sógora lett volna, ha megéri. „Tima Horváth László 1916-ban légiharcba keveredett, lezuhant, huszonegy évet élt.”
Romos házak a meseszép olasz tájakon, és persze térzene a katonazenekarral – megtartó erő a háborús pusztításban.
Építik a Margit hidat, bontják a Tabánt
Az első világháború után nyugalmasabb évek következtek, Bor Dezső folytatta a munkát a Fővárosi Könyvtárban, és a zene továbbra is az élete meghatározó része maradt. 1922-ben amatőr muzsikusokból, többnyire alkalmazottakból megalapította a Székesfővárosi Zenekart. Legfőbb célja a zenei népművelés volt, azaz a széles közönségnek játszani a lehető legolcsóbb előadásokon, valamint felkarolni a fiatal tehetségeket. „Akkoriban ezt a feladatot egyetlen hivatásos zenekar sem vállalta fel” – mondja ifj. Bor Dezső.
Megalakulásuk után néhány hónappal már a Vigadóban adtak koncertet. 1925-ben – tíz nappal azután, hogy megkezdte működését – szerepeltek a Magyar Rádióban. A zenekar hamarosan a fővárosi Népművelési Bizottság zenei szerve lett.
Bor Dezső közben megnősült, 1924-ben megszületett első fia, György. Felesége, Tima Horváth Margit fiatalon meghalt. Második felesége, Bertók Fanni operaénekesnő révén költöztek a Ferenc tér 4. számú házba. A négyemeletes szecessziós lakóházat az após, Bertók Mihály kovácsmester és bérkocsi-tulajdonos építtette. 1934-ben itt született meg második fia, ifjabb Bor Dezső is. „18 lakás és egy házmesterlakás volt az épületben. Ott éltek az anyai nagyszüleim, és anyám nővérei is. Mi az egyik első emeleti, négyszobás lakásban laktunk.”
A Ferenc tér ekkor még leginkább egy grundra hasonlított, később épült, formálódott, ahogy az egész főváros. Bor Dezső pedig a Plaubel Makinával szorgalmasan dokumentálta Budapest fejlődését. A harmincas évek elején például a Tabán bontását. Ekkoriban ez a főváros egyik legrendezetlenebb városrésze, nincsenek utak, kiépített közművek. „Egészségtelen, nedves, elhagyott odúkban laknak itt az emberek” – jellemezte az akkori állapotokat Liber Endre korabeli tanácsnok.
Bor Dezső egyik kedvenc fotós témája a Duna. A fényképeken gőzhajók, hidak, uszályok sokasága, nem véletlen, hogy 1935-ben megörökítette a Margit híd felújítását is. A pillérek meghosszabbítása, a híd kiszélesítése 5 millió pengőbe, a híd eredeti építési költségének csaknem felébe került. A sors fintora, hogy néhány évvel később a Margit híd is a háborús pusztítás áldozata lett.
Kaktuszfotózás és farsangi mulatság
A Székesfővárosi Zenekar egyre népszerűbb lett, rendszeresen koncerteztek a Gellért fürdő Márvány-termében, az Iparcsarnok előtti zenepavilonban, az Állatkertben, a Várkert-kioszkban, a Városmajorban. Neves vendégművészekkel szerepeltek együtt, vezényelte őket Ábrányi Emil, Vaszy Viktor, sőt, Kodály Zoltán is.
A zenekari tagok a képeken, mint egy nagy család: együtt kirándulnak, farsangi mulatságon vesznek részt, kaktuszokat fotóznak a feleségek, pingpongoznak a Huszty család nyaralójában. „Huszty Károly a zenekar hegedűse és egyben ügyvezető igazgatója, a szüleim jó barátja volt, sokat kirándultunk együtt, többek között Mátrafüreden és a Balatonon.” A Bor család időnként Zugligetbe is kiruccant. Az angyalarcú kisfiú a babakocsiban és a kanapén a bátyjával nem más, mint ifj. Bor Dezső egy zugligeti nyaralás alkalmával.
Az 1939-es év nem várt változást hozott a karnagy életében. A Székesfővárosi Zenekart egyesítették a Budapesti Hangversenyzenekarral, és hivatásos zenekarrá alakították. Bor Dezső csak másodkarmesterként folytathatta a munkát. „Egy akkori politikus nyomására Csilléry Béla hegedűművészt tették meg a zenekar igazgató-karnagyává. 1945-ben pedig az MKP által támogatott Somogyi László került a zenekar élére” – taglalja ifj. Bor Dezső.
A Fővárosi Könyvtárból, ahol Bor Dezső akkorra már segédhivatali főigazgató volt, 1946-ban elbocsátották.
Apám nem politizált, de azt tudták róla, hogy a Kálvin téri egyházközség presbitere. A politikai tisztogatások idején elküldték, aztán visszavették, 60 éves korában pedig végleg kényszernyugdíjazták.
Szerencsére hamar talált munkát a Nehézvegyipari Kutató Intézet (NEVIKI) dokumentációs osztályán, és a zenei pályája is folytatódott. A Székesfővárosi Zenekart (amit 1952-től Magyar Állami Hangversenyzenekarnak, 1998-tól Nemzeti Filharmonikus Zenekarnak hívnak) már csak néhány alkalommal vezényelte, azonban 1945-ben az újpesti Egyesült Izzó gyára felkérte, hogy vegye át a gyár zenekarának vezetését. Egészségi állapota azonban fokozatosan romlott, ízületi problémái miatt 1958-ban az Egyesült Izzó búcsúhangversenyén már csak két bottal tudott felmenni a pulpitusra. Egyre kevesebb fotót készített, a meglevőket viszont gondosan albumokba rendezte. „4000 kép került huszonvalahány albumba. Feliratozni is szerette volna őket, de erre már nem került sor.” Bor Dezső 1974-ben halt meg. A szegények muzsikusa örök példakép marad, aki – ahogy Gaál Endre írta róla a Magyar Nemzet 1947-es cikkében – „műveltséget terjesztett, közönséget nevelt filléres alapon.”
Írta: Lázár Fruzsina | Képszerkesztő: Virágvölgyi István
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/bor-dezso
Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!
