Már az ötödik utánnyomásnál jár a 3 órás kert című könyved, amelyben a többi között azt írod, hogy „az emberek egyre kevésbé vesznek részt saját élelmük megteremtésében”. Minek köszönhető, hogy pont most jut el az eladási listák csúcsára egy közel kétszáz oldalas, kertészkedéssel foglalkozó könyv?
Ellentmondásosnak tűnhet, pedig nem az. Az emberek eltávolodtak a természettől, a kertészkedéssel, vagy legalább egy arról szóló könyvvel picit visszakerülhetnek oda. A világ radikális ütemben urbanizálódik, a modern társadalmak már főként szolgáltatás alapon működnek, a mezőgazdaságból pedig kikerültek az emberek. Ez a trend még erősödni is fog a jövőben, mi viszont adhatunk egyfajta impulzust azzal, ha megmutatjuk, hogy például egy finom hónapos retket előállítani nem lehetetlen dolog.
Persze lehet olyan is a könyv vásárlói közt, aki nem feltétlenül a kertészkedés igénye vagy a tanulás miatt veszi meg, hanem egyfajta szórakoztató irodalomként olvassa.
Valóban vannak, akik ezért az élményért szerzik be; beszédes adat például, hogy Budapesten fogyott a legjobban a könyvből.
Közülük vajon hányan fognak tényleg dugványozni, komposztot csinálni?
Ha csak egyetlen ember elkezdett kertészkedni a könyv hatására, már megérte. De az igazság az, hogy ennél lényegesen többen jelezték felém, hogy elkezdték alkalmazni az általam leírtakat. Rengeteg fotót, videót kapok, amelyekben dokumentálják az olvasóik, épp hol tartanak a kertépítésben vagy a zöldségtermesztésben. De sokan megveszik vidéken is, aktív kertészek is tanulnak belőle és beépítik az új dolgokat.
A motiváción kívül mi kell még ahhoz, hogy valaki alkalmazni tudja ezt a koncepciót?
Ez nagyban függ attól, hogy mekkora földdarabhoz van hozzáférése. Budapesten 2-3 négyzetmétert ki lehet bérelni a közösségi kertekben – ennyi már elég ahhoz, hogy elinduljon az ember. Azért is jó kicsiben kezdeni, mert könnyebb „visszacsinálni” a dolgokat, ha annyira nem jött be a dolog. Előfordulhat, hogy fejben vagy akár a könyvet olvasva úgy érzi valaki, hogy ezt szeretné csinálni, akár az életét is rátenné, aztán amikor belevág, rájön, hogy ez nem is annyira való neki. Ez is egy hobbi, amit az embernek szeretnie kell. Az nem elég motiváció, hogy kitegyem az Instára, hogy kertészkedem. Így nem lesz sokáig tartalom.
Én is budapesti, városi gyerek vagyok, nekem is mágikus dolog volt annak idején.
A családban senki sem foglalkozott mezőgazdasággal, kertészkedéssel?
Én vagyok az első. Nem volt olyan élményem, hogy lemegyek a nagyszülőkhöz és ott kapálgatok. Tősgyökeres városi gyerek vagyok, aki panelben nőtt fel.
Te is azok közé tartozol, akik az urbánus életforma miatt fordultak a természet felé?
Igen, sőt még nagyobb adagban megkaptam ezt, amikor Londonban éltem. Igazából ott, húszévesen jött el az a pont, amikor azt éreztem, hogy a természet és az önellátás felé kell fordulnom. Annyira sok volt már az inger, hogy állandóan azon gondolkoztam, milyen más lehetőségek jöhetnek szóba, ha nem a városban akarok élni vagy dolgozni.
Mi motivált még, azon kívül, hogy kiszakadj abból a közegből?
Eleinte csak azt akartam, hogy biztosítsam a saját magam ellátását, vidéken, egy kis kertben megtermelni magamnak azt, amit elfogyasztok. Aztán a véletlenek sorozata után megismerkedtem a zöldségtermesztés folyamatával, ami teljesen beszippantott. A gödöllői Szent István Egyetemen tanultam agrármérnökként. Az egyik csoporttársam egyszer elvitt a közeli Domonyvölgybe és bemutatott egy idős házaspárt, akik biodinamikus módon művelték már több éve kertjüket és a Csörsz utcai biopiacon értékesítették a terményeket. Meghívtak, hogy nézzem meg, hogyan is csinálják. Igazából ez volt a sorsfordító momentum, ha használhatok ilyen nagy szavakat. Ez volt a kezdőpontja a következő tíz évnek és a könyv keletkezésének is. Ott valahogy úgy minden összeállt. Lementünk egy délután, találkoztunk Kati nénivel és Tóni bácsival, és utána számomra nem volt kérdés, hogy másnap is jönni fogok. Aztán minden hajnalban keltem és mentem Domonyvölgybe kertészkedni. Itt is gyakornokosodtam egy idényen át, majd két évet dolgoztam a Herencsényi Ökotársulás Közösség biogazdaságában, ezután kezdtem a saját kertészetemet.
A 3 órás kert koncepciója mikor kezdett kialakulni?
2020 végén született meg a konkrét ötlet, 2021-ben írtam meg a könyvet. Már 2016 óta tartok workshopokat hobbikertészeknek, hogy bemutassam, hogy amit mi csinálunk a gazdaságokban, azt hogyan lehet kisebb méretben megvalósítani. Akár úgy, hogy csak heti három órát foglalkozunk vele. A visszajelzésekből azt láttam, hogy lenne kereslet egy ilyen könyvre, hisz nem csak azok számára lehet releváns, akik hétvégente kimennek a kertbe kicsit ügyködni, de azoknak is, akiknek van egy legalább 100 négyzetméteres kertjük a városban, vagy a közösségi kertekben bérelnek parcellákat, és naponta tudnak bíbelődni vele.
A koncepció a koronavírus járvány alatt alakult ki, a könyvedben is írod, hogy a pandémia, és az azt követő gazdasági válság is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ez a kötet megszülessen.
Biztos, hogy rásegített, de inkább azt mondanám, hogy felgyorsította a folyamatokat.
A pandémiának vége, de a gazdasági nehézségek azért még velünk vannak.
A válság is közrejátszott abban, hogy sokan elgondolkodtak, hogyan tudnák saját maguknak megtermelni az élelmiszer egy részét. Mivel az élelmiszer-infláció rendkívül magas volt, és most sem alacsony, a későbbiekben is megfogalmazódhatott ez az igény.
Az utóbbi években robbant be a TikTokon például a Remény Farm párosa, akik szintén „szexivé” tennék a vidéki gazdálkodást. Te viszont nem annyira vagy aktív a közösségi médiában. Ez tudatos?
Ott vannak elmaradásaim, igen… A követőbázisunkhoz képest szerény a tartalom mennyisége, de nem ez a szakterületünk. Igyekszem, de nem akarok influenszer lenni, az nem az én világom. A Remény Farmosokkal egyébként ismerjük egymást, szerintem az ő munkájuk is nagyon hasznos, mert sok érdekes dolgot megmutatnak az avatatlan szemeknek. Mindenki a saját személyiségéhez mérten adja át a dolgokat, hozzám jobban passzol, hogy könyvet írjak, vagy workshopot tartsak. Hozzám nem is a TikTok-generáció tagjai járnak, inkább harminc pluszos korosztállyal találkozom. Nem is online, hanem inkább személyesen kommunikálunk. Picit személyesebb is, ha helyszínen szemléltetem, hogyan működnek a dolgok a gyakorlatban.
Az egész családod vegetáriánus. Te mióta nem eszel húst?
Nagyjából azóta, hogy eldöntöttem, önellátó leszek. Az elején azt gondoltam, hogy állatokat is tartok és megtermelem magamnak a húst is. Pesti gyerekként annyira nem ismertem a mezőgazdaságot, később az egyetemmel eljutottunk különböző állattartó telepekre, meg saját magam is elmentem disznóvágásokra, hogy kitanuljam azt, hogyan fogok én állatokat tartani. Nem kellett hozzá pár hónapnál több, hogy lássam, nem annyira való ez nekem… Felmerült bennem a kérdés, hogy lehetek-e önazonos, ha megeszem a húst, de amúgy meg nem kívánom az állat halálát, és nem is tudnék végezni vele.
De addig ez a dilemma nem foglalkoztatott?
Nem. Sok budapesti vagy nagyvárosi gyerekhez hasonlóan én is akkor szembesültem ezekkel, amikor láttam, hogyan ölik le az állatokat.
Vágtak azért már panelben disznót…
Én is panelben nőttem fel, de nem láttam ilyet. Kis túlzással azt hittem, hogy a csirke a bolt polcán terem. Nem is voltak illúzióim, de az ott hatással volt rám.
Volt valami közöd ahhoz, hogy az egész család elhagyta a húst?
A feleségem már vegetáriánus volt, amikor megismertem, a gyerek pedig így járt…
Akár adhatná is magát, hogy a családoddal együtt indíts egy TikTok-csatornát, de a beszélgetésünk alapján úgy érzem, ennek semmi esélye.
Igazából nekem az is jó lenne, ha az én nevem is le lenne takarva, és az arcom sem szerepelne a könyveken. Csak az a lényeg, ami benne van. Nem szeretek szerepelni, de a nevemmel és az arcommal lesz hiteles a dolog, így tudjuk eladni.
Biztos, hogy a kalap is számít.
Már hozzám nőtt, fel sem ismernének nélküle. Amúgy háromezer forintért vettem egy bevásárlóközpontban. Próbálnám elhagyni, de nem lehet. Volt, hogy nem volt rajtam, és le is szidtak, hogy mégis hogy fordulhat ilyen elő? Eddig azért hordtam kalapot, mert sütött a nap, most pedig már évente hármat kell vennem.
Említetted, hogy a természet iránti igényed miatt fordultál annak idején a mezőgazdasághoz. A kertészkedés most mennyire elégíti ki ezt az igényedet?
Bőven. Ennyi elég is. Ez az a formája a természettel való kapcsolódásnak, amit tényleg magaménak érzek.
Sokaknál ezt az igényt simán kielégítheti akár egy parcella egy közösségi kertben.
Budapest mennyire jól van ellátva ilyen kertekkel?
Nem vagyok tisztában a pontos számokkal, de az biztos, hogy bármennyi is van, több kellene. Ezek főleg alulról szerveződő kezdeményezések, jó lenne, ha felülről is kapnának támogatást. Vannak azért jó példák, Újpesten például négy közösségi kert is van, amiket az önkormányzat csinál. Kerületenként ha öt-hat létrejönne, az már komoly lépés lenne. Akár már egy parkolóház tetején is létre lehet hozni egy kertet, de nyilván kertben a legjobb.
A könyv címe sugall egy elég konkrét tervezhetőséget, de mégis mennyi pénz kell ahhoz, hogy heti három órában megtermeljem magamnak az ingyen zöldséget?
Ez sok mindentől függ. Nem mindegy, hogy szakembert hívsz, vagy a YouTube-ról tanulsz meg hegeszteni, mint én, használsz-e fóliasátrat vagy sem, esetleg futja-e üvegházra is. De ha magadnak elő tudod állítani a komposztot és veszel pár csomag vetőmagot, akkor már tudsz teremteni. Ez nem nagy befektetés, de el lehet indulni.
Ha viszont gyorsabb eredményt és több pénzt akarsz, vásárolhatsz fóliasátrat, megveheted a Főkerttől az öt köbméternyi komposztot a száz négyzetméterre, kiépítesz egy öntözőrendszert, ez már pár százezer forint. Ahogy a könyvemben is írom, 2021-ben például több mint 830 ezer forintnyi zöldséget termeltem, csak hogy látható legyen a dolog. De ez ma már lehet, hogy több mint 1,5 milliónak felelne meg az infláció miatt.
Innen mekkora lépés, hogy valaki meg is éljen a növénytermesztésből?
Ez már egy komolyabb terület, de bárki számára elérhető. A következő könyvemet egyébként pont a gazdálkodói rétegnek szánom. Ebben bemutatom, hogyan lehet a biointenzív termesztéssel komoly bevételhez jutni. Én is árutermelő gazdálkodó voltam hosszú éveken keresztül, saját tapasztalataim mellett bemutatok tizenöt gazdaságot, amelyek ezen az elven működnek. Ők konkrét családoknak vagy éttermeknek szállítanak be, tehát viszonylag kicsiben csinálják, viszont jól megélnek belőle.
Az új kertészeti modell új értékesítési személetet is igényel?
Tulajdonképpen igen. Az már nem ritka, hogy a gazdálkodók közvetlenül a fogyasztónak vagy esetleg egy étteremnek termelnek, de hogy ez pontosan hogy működik, azt nem tudják azok, akik nincsenek benne. De nem bonyolult. Kiszámolom, a rendelkezésemre álló földterületen mennyit tudok termelni, és hogy ez hány családnak elég. Leszerződöm velük, megtermelem az éves zöldségadagjukat, ők pedig átalánydíjat fizetnek. Ez egy nagyon szoros, bizalmi, de minőségi elköteleződés a fogyasztó és a termelő között, és nagyon jól összeegyeztethető a biointenzív gazdálkodással. És akkor már nem csak te élsz meg, hanem plusz 30 család és a gazdaság is fejlődik. Kiszámítható élet, és nem csak neked. A vásárló minden héten megkapja a zöldséget, ismeri, ki állítja elő, láthatja, hol terem, el is mehet oda. Kicsit olyan, mintha részvényese lenne a kertjének.
Mivel lehet azokat meggyőzni, akik inkább a piacokon értékesítenek?
Pont az értékesítéssel. Úgy gondolom, a hagyományos, konvencionális gazdák profin termelnek, de nem ismerik a modern fogyasztók gondolkodását. Nekem lehet, hogy meg kellett tanulnom a termelést, de tudtam, hogy hogyan gondolkodik a vevő, és hogy mire van igénye. De őket talán nehéz átcsábítani. Viszont a tapasztalataim szerint van egy nagy réteg, nevezzük őket karrierváltóknak, akik jellemzően 35-45 évesek, jópár évet lehúztak a szakmájukban és szeretnének váltani, és az önellátó vagy árutermelő gazdálkodás felé kacsintgatnak.
Gondolom, ehhez már nem elég a saját komposzt és a magok.
Picivel több kell, de nem vészes. Akkor is meg tudsz élni a mezőgazdaságból, ha nincs sok földed vagy pénzed. Én is 3 millió forintból, egy bérelt földön kezdtem el gazdálkodni, a második évben pedig már meg tudtam élni belőle.
Ezt már jobban le lehet fordítani: ha valaki nagyon megakad az életében, nagyjából hárommillió pár százezer forinttal el tud indulni, mint kertész, ha kellően motivált. Mire számíthat?
Leegyszerűsítve azt mondhatom, hogy négyzetméterenként 8-10 ezer forintnyi zöldséget nagyobb léptékben is meg lehet termelni. Ha ezt felszorozzuk például egy 1000 négyzetméteres gazdasággal, akkor nagyjából 8-10 millió forint bevételem lehet évente. És az 1000 négyzetméter még mindig egy nagyon kicsi gazdaság. Tegyük kontextusba: a biointenzív kertészkedéssel 10 ezer forint per négyzetméter bevételt tudunk termelni, szántóföldeken ez 40 forint per négyzetméter. Nem beszélve a zöldségek minőségéről. Én például nem azért fogyasztok biozöldséget, mert mezítlábas hippi vagyok, hanem mert ezek a zöldségek egészségesebbek és finomabbak, mint amit a boltban kapsz. És persze ne felejtsük a kertészkedés élményét, ami egyfajta önismereti tréning is lehet, hisz a saját személyiséged is megjelenik abban kertben, amit létrehozol.
