1995 januárjában vették őrizetbe négy lány meggyilkolása miatt Balogh Lajost, azóta magánzárkában tölti életfogytiglani büntetését, és nem tartja reálisnak, hogy valaha kiszabaduljon – idézi fel a Bors, miután börtöninterjút készítettek az elítélttel.
Balogh Lajosról mi akkor írtunk utoljára, mikor 25 évvel a gyilkosságok után arról nyilatkozott, hogy sosem fog áldozatai hozzátartozóitól bocsánatot kérni – hisz arra, amit ő tett, nincs bocsánat. A százhalombattai rém először sógornőjével végzett 1994. május 4-én, amiért a mindössze 16 éves lány szerinte nem bánt elég tisztelettel a családjával. Elfogása után a gyilkosságról így nyilatkozott:
Amikor elkezdtem magát a cselekményt, talán jobban féltem, mint maga az áldozat. Szinte remegtem, de mire végeztem, addigra már rendesen élveztem, szinte annyira, hogy abban a pillanatban, amikor meghalt, sajnáltam. Nem őt sajnáltam, hanem azt, hogy már vége.
Ugyanennek az évnek a nyarán egy 13 éves diáklányt gyilkolt meg sógornőjének holtteste közelében, majd következő év januárjában a százhalombattai kiserdőben két arra futó lánnyal végzett öccsének és egy barátjának a társaságában.
A 29 éve magánzárkában élő férfi állítása szerint a négy lány meggyilkolását már megbánta, azonban azt soha nem fogja, mikor megölte az édesapját.
Amikor indultunk kifelé a feleségem felöltöztette a lányomat, aki odatotyogott apám elé és két kezét széttárva csücsörített apám felé, hogy Timi ad neked puszit. Apám fölemelte hóna alatt, beleköpött az arcába és azt mondta, hogy vidd innen ezt a patkányt, mert a falhoz baszom. A lányom elkezdett sivalkodni. A feleségem még bent volt a gyerekszobában és öltözött. Én kivettem apám kezéből a gyereket szépen megnyugtattam, letöröltem az arcát. Kijött a feleségem, kérdezte, hogy mi történt, mondtam, hogy semmi gond, majd én megoldom. Kezébe adtam a gyereket, és mindenkit udvariasan magam elé engedtem. Majd amikor mindenki kiment, bezártam az ajtót, beletörtem az ajtóba a kulcsot és kinyírtam apámat.
– így emlékezett vissza a korábban szobafestőként dolgozó elítélt az 1990-ben történt gyilkosságra.
Az azóta eltelt évtizedekben Balogh már teljesen elszakadt a társadalomtól, és megszokta a magánzárkát. „29 éve magánzárkában élek, de már nem érzem magamat magányosnak. Nincsenek szocializációs vagy kommunikációs problémáim. Nem vagyok agresszív, senkivel sem kötekszem, de zárkatársat már nem tudnék elviselni.” – nyilatkozta a férfi a Borsnak. A magánzárkára tettei súlyosságán túl azért is volt szükség, mert elfogása után Balogh egy zárkatársára támadt, akit úgy megkínzott, hogy a férfit csak műtét menthette meg a haláltól.
A százhalombattai rém arról is mesélt az interjúban, hogy alapvetően mindig is jó embernek tartotta magát, aki időnként rossz dolgokat tesz – ennek ellenére már sajnálja a gyilkosságokat.
Ha valaha módom lenne személyesen beszélni a gyászolókkal, elmondanám, hogy rettenetesen sajnálom, amit tettem. Ha már visszacsinálni semmit sem tudok, törekszem rá, hogy valamilyen módon megkönnyítsem az életüket. Hozzáteszem, hogy nagyon ostobán hangzik a kártalanítás szó, hiszen, akinek megöltem a gyermekét, annak a fájdalmát semmi sem csillapíthatja
