Esztergályos Cecília a Bestnek nyilatkozott múltbéli nagy fájdalmáról, hogy nem született saját gyereke. A színésznő hatszor házasodott, ötször vált el, mint mondja: „Imádtam férjhez menni, szerettem a ceremóniákat, a szertartásokat, de ennek a sok esküvőnek volt egy másik oka is.”
Egyik házasságomból sem születhetett gyermekem, pedig semmire nem vágytam jobban, mint arra, hogy legalább három legyen. 1963-ban áldott állapotban voltam, éppen Salgótarjánban a Tücsök című filmet forgattuk. Rubeolás lettem, el kellett vetetnem a gyermekemet. Többé nem lettem terhes. Minden házasságom arról szólt, hogy gyereket szülhessek. Szerelmes lettem, férjhez mentem, reménykedtem… Hátha ebből a csodából megfogan egy baba. Amikor ez nem sikerült – hiába szeretett a férjem, és én is őt –, elváltam, és újra próbálkoztam. Azt gondoltam, biztos nem bennem van a hiba, hisz egyszer már voltam áldott állapotban
– mondta el a színművész. Hozzátette, a gyerek utáni vágy egy idő után megkeseríti a párkapcsolatokat.
Húsz évig, mind az öt házasságomban egyik orvostól mentem a másikig, hogy segítsen rajtam. Alávetettem magam fájdalmas beavatkozásoknak, de hiába.
Hatodik férjével, Fonyódi Péterrel negyven évvel ezelőtt kötötték össze az életüket. A színésznő még negyvenévesen is reménykedett, hátha ő lesz a gyermeke apja.
Aztán egyszer azt mondta nekem az édesanyám: »Cilike, Isten nem akarja, hogy anya légy, hagyd abba!« Az anyai intelemtől ráébredtem, igaza van, le kell tennem a terhet, amit cipeltem, nincs értelme tovább küzdenem. Sokáig azt éreztem, azért nem lehetek édesanya, mert el vagyok átkozva. Húsz éven át gondoltam ezt. Szerencsére Péternek a lánya aztán minden szenvedésemért kárpótolt. Kilencéves volt, amikor megismertem, úgy szerettem, mintha a sajátom lenne. Én beleszerettem, ő pedig belém.
Férje lánya ma már édesanya, tőle van a színésznő és férje két unokája.
Esztergályos Cecília arról is beszélt az interjúban, hogy 14 évvel ezelőtt, hatvanhat éves korában utolérte őt a rák.
Nem beszéltem róla, mert nem akartam, hogy sajnáljanak. Jól vagyok, de az ember soha nincs túl egy ilyen betegségen. Sok mindenen mentem keresztül az elmúlt évtizedek során, sok boldogság, de nagyon sok fájdalom is volt az életemben, de nem bánom, mert ezek által lettem az, ami vagyok. És egyet biztosan tudok, imádok élni, és ha semmi komoly betegségem nem lesz, akkor 128 éves koromig szeretném folytatni. Annyi tervem van, hogy erre a negyvennyolc évre még szükségem van.
