Május a maszturbálás hónapja, május 7-e pedig az Egyesült Államokban a Maszturbálás napja / világnapja. Amellett, hogy az önkielégítés azon kevés szexuális tevékenységek közé tartozik, amiknek világnapja is van, a szex vonatkozásában az egyik leggyakrabban feltett kérdéskör is ehhez a témakörhöz sorol: meddig és mennyire egészséges a maszturbálás; mikortól nevezhető károsnak és miért? Olykor kicsinyítjük, lebecsüljük az önkielégítés szerepét, és sokaknál társul egyfajta szégyenérzettel (függetlenül attól, vallásos emberről van-e szó).
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Ha naponta, kétnaponta történik, az is rendben van
Pedig szinte minden ember önkielégített már életében, legalább egyszer biztosan. Bizonyos életszakaszokban a maszturbálás kapja a főszerepet a szexuális életben, és ez így természetes. Általában a huszonévesek azok, akik a fiatal felnőtt éveiket élve aktívabbak az önkielégítés területén is (a partneres szex mellett). A fiatal felnőtt férfiaknál ez a legtöbb esetben a pornónézéssel jár együtt – kevesen vannak, akik még sosem csinálták.
A fiatal felnőtt nőknél más a helyzet, akadnak, akik pornót is néznek a maszturbáláshoz, mások a fantáziájukra hagyatkoznak, vannak, akik erotikus könyveket olvasnak és persze van, aki egyáltalán nem önkielégít. A maszturbálás is szex, bármilyen furcsának is hangzik, hiszen tévhit, hogy csak akkor nevezhető valami szexnek, ha behatolás történik.
A tizen-huszonéveseknél is teljesen normális ha naponta, kétnaponta önkielégítenek – mindaddig biztos, hogy egészséges, amíg ez nem „egész nap” történik, és nem más egyéb tevékenységek helyett. És főleg nem mások előtt, legalábbis olyanok előtt, akik ebbe nem egyeztek bele. A huszonéveseknél és a harmincéveseknél ahogy megélik az első komolyabb párkapcsolataikat, az önkielégítés háttérbe szorul. A helyét felváltja a szexuális élet a partnerrel, ami jó esetben színes, játékos, örömteli, így jóval több és élvezetesebb élményt nyújt a szólózásnál.
Párkapcsolatban azonban előfordulhat, hogy a pár egyik felének kisebb a libidója, kevesebb szexszel is beéri, így az a partner, aki többet szeretne szexelni, újra a maszturbáláshoz fordulhat segítségképpen. Probléma akkor van, ha a partner úgy gondolja, hogy az ő létezésének elégnek kellene lennie, és rosszalja, hogy maszturbál a másik, ha párkapcsolatban van. A maszturbálás így sajnos felnőttkorban sokaknál társul szégyenérzettel: titokban, gyorsan letudják és félnek, hogy lebukhatnak. Pedig nagyon nagy valószínűséggel a párkapcsolatban élők többsége is maszturbál, igaz, talán kevesebbet, mint a fiatalabb éveiben.
Ennek nincs köze a kapcsolat minőségéhez, sem a szexuális élethez – legalábbis jó esetben. Azon pároknak, akiknél a maszturbálás egyike a szőnyeg alá söpört problémának, érdemes lenne beszélniük erről: kinek milyen élményt ad, ki mennyit maszturbált korábban, kamaszkorban. Felszabadító lehet a beszélgetés erről, és arra is célszerű kitérni, hogy egymás szexuális fantáziájára is rákérdezzünk. Ha azonban úgy állunk a partner önkielégítéséhez, hogy az gusztustalan, szégyenteljes dolog, hogy betegesnek tartjuk, ráadásul ezt a szemébe is mondjuk, óriási kárt teszünk a kapcsolatunkban. Azt pedig, hogy ki milyen formában, hol és mennyiszer csinálja a közös otthonban, tartsuk a privát zónánkban.
Nem jó, ha a szorongás oldására, kudarcélmények után történik
A hibáztatással, minősítgetéssel ugyanis előlidézhetjük a párunkban, hogy szégyent érez, és bármennyire is szeretne kiegyensúlyozott szexuális életet élni (akár a partnerrel, akár önmagával), lesz benne egy gát. A szexualitással kapcsolatos szégyenérzés semmi jóra nem vezet. Továbbá az sem jó, ha maga a maszturbálás valamilyen formában feszültséglevezetést jelent: például ha kudarc ért a munkában, gyorsan levezetem – pornó melletti – önkielégítéssel.
A szorongóbb típusúaknál már kamaszkorban kialakulhat a maszturbálásra való rászokás, és azt is jó tudni, hogy azok az óvodáskorú gyerekek, akik rendszeresen oda-odanyúlnak, simogatják magukat, és naponta többször is teszik, nem az öncélú élvezetért csinálják, hanem a szorongásuk oldására. Intő jel, ha valaki később is a szorongás levezetésére használja a maszturbálást, hiszen ezzel könnyen rá lehet szokni, és akár pornófüggéssel is társulhat.
Akkor végezhetjük az önkielégítést a „legegészségesebben”, ha a saját szexuális fantáziánkat használjuk hozzá, ha erotikus novellákat olvasunk hozzá, ha törekszünk arra, hogy ne mindig ugyanazokkal a mozdulatokkal, ugyanazzal az erősséggel és gyorsasággal nyúljunk magunkhoz. Az is rendben van, ha valaki pornót néz a maszturbáláshoz, azonban annak érdekében, hogy semmiképp ne váljon függőséggé és megmaradjon az egészséges libidónk, érdemes váltogatni a pornót és a saját fantáziát.
Előfordulhat az is, hogy valaki a maszturbálást részesíti előnyben a partnerrel való szexszel szemben. Ez is lehet teljesen normális egy bizonyos szintig, hiszen amíg a társunkkal a szex időigényesebb, másmilyen élményt ad, addig az önkielégítés gyors és egyszerű. Akkor nevezhetjük egészségtelennek ezt a hozzáállást, ha teljesen eltűnik a párkapcsolatból a szexuális élet, és igény sincs rá.
Az is rendben van természetesen, ha valaki nem maszturbál, és az is, ha a párjával együtt szereti az önkielégítést csinálni: egyáltalán nem vesz el szexuális élményt a partnertől párkapcsolatban sem. A vibrátorok, izgatók, műpuncik használata az önkielégítéshez szintén rendben van, ezeknél is arra érdemes figyelni, hogy ne váljanak rutinszerűvé, megszokottá, hiszen az már befolyásolhatja a partnerrel való szexuális élet élményét, mégpedig úgy, hogy nem lesz elég élvezetes a partner mozdulata (kézzel vagy szájjal), nem lesz elég érzékeny a nemi szervünk az izgatásra, mert megszokja a gépeket. Ha ezt valaki tapasztalja magán, célszerű szünetet tartania vagy változtatni az eszközök használatán.
Párkapcsolati és szexológiai tanácsadással foglalkozó szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.