Élet-Stílus

„Azt akartam, lássa, hogyan szenvednek a szerettei” – tíz éve történt a legvéresebb orosz leszámolás

Tizenkét embert ölt meg különös kegyetlenséggel egy bűnszervezet, ami rettegésben tartotta a települést.

Tíz éve történt Oroszország posztszovjet korszakának legvéresebb és legkegyetlenebb leszámolása. Tizenkét embert, köztük négy gyereket öltek meg egy bűnszervezet tagjai.

2010. november 4-én este a Kuscsovszkaja nevű településen (Krasznodári határterület) egy helyi gazda, Szerver Ametov és családja vendégeket fogadott: Rosztovból érkezett hozzájuk egy nagy orosz mezőgazdasági cég igazgatója, Vlagyimir Mironyenkó és népes családja. Összesen tizenegyen gyűltek össze: Ametovon kívül ott volt felesége, a 48 éves Galina, menyük, Jelena (19) a kilenc hónapos kislányával, Amirával, a vendégeik pedig: az említett Mironyenkó, felesége, Marina, két lányuk, Aljona (5) és Irina (2), valamint a feleség szülei, és átjött a szomszédjuk, Natalja Kaszjan is.

A felsorolt tizenegy ember közül senki sem élte túl az estét,

a települést uraló, kizsigerelő és rettegésben tartó Capok-klán tagjai végeztek velük. A tizenkettedik áldozat a szomszédasszony tizennégy éves fia, Pável volt, aki edzés után beugrott, hogy hazahívja az anyját. Amikor a fiú észrevette, hogy mi történik a házban, megpróbált elszaladni, de hátba lőtték.

A támadók (összesen hatan voltak) a házban tartózkodó tizenegy embert összeverték és megkéselték. A holttesteket egymásra dobták egy nagy teremben, lelocsolták benzinnel és meggyújtották. Legfelülre a kilenc hónapos Amirát fektették, aki ekkor még életben volt – a kislány füstmérgezésben halt meg. A tűz elaludt magától, a ház nem égett le, de az ott tartózkodók mindannyian életüket vesztették. A gazda másik lánya, az állapotos Lilja bukkant rá másnap reggel a holttestekre. Az első hírek még arról szóltak, hogy a gazda házában ünnepség közben tűz ütött ki. A látvány még a sokat látott helyszínelőket is elborzasztotta – akad, akit még tíz év távlatából is a rosszullét kerülgeti, ha eszébe jutnak azok a pillanatok.

Különös kegyetlenséggel

A vérengzést a Capkovszkaja, azaz a Capok család által irányított szervezett bűnözői csoport követte el. A banda akkori vezetője, Szergej Capok későbbi vallomásában elmondta, hogy a gazda „belezavart a bizniszébe”, ezért kellett meghalnia. Elképesztő kegyetlenségről árulkodnak a kihallgatásán elhangzott szavai:

Tudtuk, hogy Szerver Ametovhoz vendégségbe érkezik Rosztovból egy mezőgazdasági cég igazgatója a családjával, ezért megvártuk, míg mindenki ittas lesz és gyenge. A szomszéd telken álltunk meg egy kocsiban, onnan figyeltük őket távcsővel. Azzal számoltunk, hogy Ametov és Mironyenko biliárdozni fognak a fürdőnél. Bementem Bikovval és Alekszejevvel. Puskákkal és késekkel. A többiek a szobába mentek, ahol a nők és a gyerekek voltak. Amikor Ametov észrevett minket, csapkodni kezdett a dákóval. A földre vittem, fojtogattam, és néhányszor belevágtam a kést. Andrjuha és Beszpregyel ezalatt Vlagyimir Mironyenkót gyilkolták. A többi srác átfésülte a szobákat és leszámolt a vendégekkel. Mironyenkó két lányát, egy öt- és egy kétévest és Szerver Ametov menyét, Lénát bevitték a fürdőszobába, hogy a szomszédok ne hallják a kiabálást. A gazda belezavart a bizniszembe, aláásta a tekintélyemet. Ezért azt akartam, hogy szenvedjen, és hogy lássa, hogyan szenvednek a szerettei. Kivonszoltuk a terembe, még lélegzett, amikor a szeme láttára végeztünk a többiekkel. Aztán a testeket halomba dobtuk, legfelülre, a hullák tetejére tettük a kilenc hónapos Amirát, Ametov unokáját. Életben volt, sírt. A holttesteket leöntöttük benzinnel és meggyújtottuk. Ránéztünk az órára és csodálkoztunk – mindent lezavartunk tíz perc alatt.

A mészárlás után vették észre, és lőtték le a szomszéd fiút, Pávelt, aki el akart szaladni. A banda tagjai ezután, mint akik jól végezték dolgukat, elmentek egy kávézóba.

Maffiavezér, a szociológiai tudományok kandidátusa

Az ügy természetesen országos horderejű lett, nem sokkal a tragédia után Moszkvából érkezett a helyszínre egy nyomozó csoport. A Capok-klán nagy részét heteken belül letartóztatták, két külföldre szökött bandatag ellen nemzetközi körözés volt érvényben, őket egy év múlva Ukrajna adta az orosz szervek kezére.

A nyomozás kiderítette, hogy a szervezett bűnözői csoport legalább negyven bűncselekmény elkövetéséért felelős. Capokék tizenkét év leforgása alatt tizenkilenc embert öltek meg. 2013-ban Szergej Capokot és két társát életfogytig tartó szabadságvesztésre, négy bandatagot húsz év börtönre, egyet pedig tizenkilenc évre ítéltek. Még az ítélet kihirdetése előtt két további klántag öngyilkos lett. (Az alábbi videón az ítélethirdetés pillanatai láthatók.)

Szergej Capok 2014-ben a börtönben meghalt – állítólag egy levált érrög miatt. A klán kegyetlen vezetőjének életrajzából kiemelnénk néhány érdekességet:

  • nemcsak cégvezető, de önkormányzati képviselő is volt (állítólag 2008-ban Dmitrij Medvegyev beiktatásán is részt vett),
  • 2009-ben a rosztovi egyetem tanárképző karának junior tudományos munkatársa volt,
  • és még ugyanebben az évben megvédte a modern falusi ember életmódjának szociokulturális sajátosságai témában írt disszertációját, majd a szociológiai tudományok kandidátusa lett.

Szép ez a farm, kár lenne, ha valami baj történne vele

A Capkovszkaja csoport története a nyolcvanas évekre nyúlik vissza, a klán Nyikolaj és Viktor Capok testvérpár köré szerveződött, de a vezetést idővel a következő generáció vette át: Nyikolaj fiai – Szergej és a kis Nyikolaj (avagy Őrült Kolja). A nyolcvanas években még voltak legális bizniszeik is, de idővel átálltak a maffiamódszerekre: „adót” szedtek a gazdáktól, termelőktől, zsarolták, veréssel és életveszélyes fenyegetésekkel kényszerítve őket az „együttműködésre”, kábítószerrel kereskedtek, a helyi lakosokat megfélemlítették, több száz nőt és lányt megerőszakoltak.

Az „üzleti modell” a leggyakrabban így működött: a gazdákat „rávették” bankkölcsönök felvételére (természetesen a pénzintézet is az ő kezükben volt), olyan feltételekkel, hogy lehetetlen legyen a törlesztés. Jöttek a végrehajtók (igen, az is Capok-cég), és aztán bíróságra került az ügy, amelynek végén a gazdáktól elkobozták a földet és a vállalkozásukat is.

Egyetlen, általuk elkövetett bűncselekményért sem kellett felelniük, hiszen a helyi – de még a járási, megyei – rendvédelmi szervek is a zsebükben voltak: megosztották velük a Kuscsovszkajában élőktől kizsarolt, ellopott javakat. De adott esetben a rendőröket is megfélemlítették.

A településen működő műszaki főiskolai kar rektora, Galina Kroska és az intézmény százhetven hallgatója már öt évvel a vérengzés előtt nyílt levelet írtak – a főügyésznek, a rendőrfőnöknek és a kormányzónak címezve – amiben arról számoltak be, hogy Kuscsovszkajában szervezett bűnözői csoport működik, és a rendőrség nem tesz semmit a megfékezésükre. A főiskolások és a szintén a településen tanuló orvostanhallgatók rengeteg alkalommal voltak elszenvedői a klán által elkövetett bűncselekményeknek – több diáklányt is megerőszakoltak a Capkovszakaja maffia tagjai.

És hogy mi lett a nyílt levél következménye? Az illetékes rendőrfőnök közölte, hogy a körzetében minden a legnagyobb rendben van, ellenben a levelet jegyző rektor ellen hamis diplomák kiadása miatt eljárást indítottak – Galina Kroska ezek után két infarktuson esett át, lebénult, majd elmezavarára hivatkozva a bíróság kényszergyógykezelésre ítélte.

A klán tagjainak érinthetetlenségét maga a helyi maffiaellenes főrendőr, az extrémizmus elleni osztály vezetője, Alekszandr Hodics garantálta, akinek nyomására a rendőrök egyszerűen nem foglalkoztak azokkal az ügyekkel, amelyekben az áldozatok a Capokék által elkövetett bűncselekményekről számoltak be.

A helyi lakosok a tragikus mészárlás után sem mertek együttműködni a rendőrséggel – a szemtanúk először még beszéltek a látottakról, de amint kiderült, kik állnak a bűncselekmény mögött, visszakoztak. Még olyan szomszéd is akadt, aki azt állította, hogy a biztonsági kamerái épp ki voltak kapcsolva azon az estén.

Szergej Capok és Vlagyimir Alekszejev „Beszpregyel” Fotó: sledcom.ru

Az eset után arról még Magyarországon is írtak a lapok, hogy egész Oroszországban jelen vannak a Capok-klánhoz hasonlóan működő bűnszervezetek.

A hatalmas bűnszövetkezetek az egész országot behálózzák, mint a rákos áttétek, és senki nem foglalkozik velük. Közben számtalan bűncselekményt szándékosan kihagyva meghamisítják a statisztikákat

– idézte az orosz Alkotmánybíróság elnökének tanácsadóját akkoriban a Népszabadság Online, de talán még tipikusabb volt az a vélemény, amit egy orosz lakos fogalmazott meg: szerinte az egész ország egyetlen nagy Kuscsovszkaja.

Nincs itt semmi látnivaló

Több sajtóorgánum – köztük az 161.ru nevű rosztovi hírportál – munkatársa felkereste a települést a mészárlás évfordulóján. A lakók közül többen is arról számoltak be, hogy ma már jó ott élni, békés, nyugodt a környék. Egy szülő azt mondja, nem aggódik, ha gyereke egyedül mászkál az utcákon, este tíz után sem éri bántódás az embert.

Egy helyi önkormányzati képviselő szerint ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a rendvédelmi szervek a mai napig kiemelten figyelnek Kuscsovszkajára.

A cikkből az is kiderül, hogy sem a lakók sem a hivatalos személyek nem szívesen beszélnek a tíz évvel ezelőtt történtekről. Volt olyan hivatalnok, aki megkérdezte az újságírótól, azért érdeklődik-e, „mert nincs más téma, amiről írhatna”, egy önkormányzati vezetőtől pedig az a válasz érkezett a laphoz, hogy „nem szeretné kommentálni az ügyet”.

Kiemelt kép: Getty (illusztráció)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik