Életünk legjobb döntése volt pont 6 éve, hogy bővítettük a családunkat. Úgy gondoltuk, a családalapításhoz még nem jött el az idő, de egy kutyus jó gyakorlás lehet a gyermekvállalás előtt. Hosszasan nézegettük a különböző fajtákat, melyik, hogyan passzol hozzánk. Nehezítő körülmény volt, hogy a 2. emeleti lakás limitálta a kutya méretét sajnos. Bár nagyon szerettem volna egy nagy husky-t vagy egy örökmozgó weimari vizslát, be kellett látnom, hogy a sok séta mellett, kertben mégis csak jobb helyük lenne, mint a tetőtérben nálunk.
A cél az volt, hogy egy igazi szőrős kis szeretet gombócot találjunk, akit mindenhova lehet vinni, szereti a társaságot, a gyerekeket, könnyen tanítható és jól alkalmazkodik. Így esett a választásunk a Bichon Havanese fajtára. Igazi szociális kutyafajta, de bátran állíthatom, hogy emberfüggők. Egyetlen dolog számít neki, hogy mindig társaságban legyen. Plusz pont, hogy nem hullik a szőre és tényleg imádja, ha ölben van és szeretgetik.
8 hetes volt Tóbiás, mikor hazahoztuk, és akkora volt, hogy kényelmesen elfért egy kisebb díszpárnán is. Kölyöknek annyira édes kis gombóc volt, hogy néha olyan érzése támadt az embernek, inkább hasonlít egy Walt Disney által rajzolt nyuszira, mint egy farkas ősökkel rendelkező, ugatós vagy harapós kutyára. Képtelenség volt rá rendesen haragudni, pedig minden rosszaságot megcsinált. Volt, hogy kipakolt egy hatalmas kaspó virágföldet, amit gondosan szétterített az egész lakásban, vagy csupa szeretetből millió kicsi darabra tépkedett egy 100-as csomag papírzsepit, ami mint a frissen esett hó borította be a parkettát.
Hogy mindenkinek jó legyen és senkit ne érjenek meglepetések vagy dorgálások, Tóbiással nyolc hónapos korában trénerhez kezdünk járni megtanulni, hogyan tanítsuk mi őt. Ez azért fontos, mert ha foglalkozunk a kutyával és megtanítunk neki pár alapvető szabályt, például a behívást vagy a láb melletti sétát, adott esetben az életét is megmenthetjük, mert a szófogadó kutya hallgat a gazdájára, és alapesetben nem rohan az autók közé, megáll és marad, ahogyan okosan tanulta, ha a gazdája veszélyt érez például egy szemben sétáló kutyával kapcsolatban.
Az elején talán meglepőnek tűnik, hogy valaki gyakorlásképpen dönt a kutya mellett gyerek előtt, de ha jobban belegondolunk, egy kutya hatalmas felelősséggel jár. Tévedés, hogy a kutya el van magában. Állandó foglalkozást, szeretetet igényel. Nem elég neki enni adni és kész, minden le van tudva egy napra, mert mindig sétálni kell vele, játszani, simogatni, megdicsérni és tanítani. Cserébe mérhetetlen mennyiségű szeretetet kapunk vissza, ami feltétel nélküli és örökre szól.
Tóbiással hárman megjártuk már Európát, jóban-rosszban mellünk volt, főszereplő volt az esküvőnkön és most már a legjobb négylábú testvér, aki órákig képes őrizni a babakocsiban alvó húgát minden délután a kertben.
Kiemelt kép: Mohos Márton /24.hu
