5 perc. Csak ennyi időre volt szüksége Jerry Selbee-nek, hogy egy gyors fejszámolással rájöjjön, hogyan nyerhet teljesen biztosan Michigan állam legújabb lottójátékán. A nyugdíjas férfi gyorsan le is tesztelte elméletét. És nyert. Pár év múlva már munkaszerűen játszott feleségével, és dollármilliókat, forintban milliárdokat tettek zsebre. Annyira sikeresek voltak, sokan csalóknak kiáltották ki őket, kisebb politikai botrányt okoztak, és nyomozást is indítottak ellenük. De nem lehetett mit tenni velük. Ugyanis amit a nyugdíjas házaspár csinált, az teljesen törvényes volt.
A lottó mestere
Selbee három éve volt nyugdíjas, amikor 2003-ban rájött a nagy lehetőségre. A michigani Evart kisvárosában élő férfi egy helyi kis saroküzletbe ment be, amit előtte 15 éven át feleségével együtt üzemeltetett. Ott vette észre a michigani állami lottó egyik új játékát bemutató reklámfüzetet. A matekból egész életében nagyon jónak számító Selbee rögtön kiszúrta a Winfall nevű lottóban rejlő hibát, ami biztosította, hogy nyerjen. A játékban 49 szám közül kellett eltalálni hat számot, hogy az ember megnyerje a főnyereményt, ami legkevesebb kétmillió dollár volt, és folyamatosan nőtt, ha nem nyerte meg senki.
A játék egyediségét a visszaosztás (roll back) adta. Ha senki sem nyerte meg a jackpotot, és az elérte az ötmillió dollárt (mai árfolyamon 1,4 milliárd forint), a főnyeremény összegét a következő húzásnál szétosztották a kisebb (5-ös, 4-es, 3-as és 2-es) találatok között, és azok a szokásos nyeremény sokszorosát fizették.
Először csak papíron próbálta ki, hogy elmélete működik-e. Működött. Aztán már pénzt is kockáztatott. Amikor a michigani lottótársaság bejelentette, visszaosztós húzás lesz, a felesége tudta nélkül elutazott egy 75 kilométerre található városba, ahol 2200 dollárért vásárolt az egydolláros szelvényekből. Végül 50 dollárt veszített, de ez nem szegte kedvét. Számításai szerint csak annyi hibát vétett, hogy kevés szelvényt vásárolt. A következő alkalommal már 3400 dollárért (950 ezer forint) vett Winfall szelvényeket, és 6300 dollárt (1,7 millió forint) nyert. Aztán már nyolcezer darabot vett, és 15 700 dollárt (4,3 millió forint) nyert.
Ekkor már elég magabiztos volt ahhoz, hogy elmondja feleségének, mire jött rá. A lottózást, és általában a szerencsejátékot nem szerető Marge Selbee azonnal tudta, hogy férje módszere működni fog. És innentől kezdve profi lottózással egészítették ki nyugdíjukat.
Pár hónappal később már egy külön céget alapítottak csak a lottózáshoz, hogy családtagjaikkal és barátaikkal együtt, közösen játszanak. A GS Investment Strategies LLC nevű cégnek 2005 tavaszára már 25 tagja volt, köztük rendőrök, ügyvédek, egy bank igazgatóhelyettese és még Selbee könyvelője is.
Először 40 ezer dollárt (11,2 millió forint), majd 80 ezer dollárt (22,4 millió forint), után meg már 160 ezer dollárt (44,8 millió forint) hoztak el a visszaosztós heteken. Egy-egy húzásra százezer szám vásárolták a szelvényeket, összesen 12 alkalommal, milliókat nyerve ezzel.
Majd 2005 májusában Michigan az egyik pillanatról a másikra megszüntette a játékot. A hivatalos magyarázat szerint a gyenge eladások miatt. De ezzel még nem ért véget Selbee-ék nyerő szériája.
A lottó mesterei
Alig egy hónappal a Winfall beszüntetése után Selbee megtudta, hogy Massachusetts államban is létezik egy nagyon hasonló lottó. A Cash WinFall nevű játékban 46 számból kellett hatot eltalálni a főnyereményhez. Egy szelvény két dollárba került. A visszaosztást pedig akkor kezdték el, amikor a jackpot elérte a kétmillió dollárt.
Ez idő alatt csak 3 alkalommal fordult elő, hogy nem sikerült profitot termelniük. Egyszer akkor, amikor egy játékos véletlenül elvitte a főnyereményt. Selbee a CBS televízió 60 Minutes című műsorának elmondta: amikor elkezdett játszani Michiganben, nem értette, hogy miért ő az egyetlen, aki észrevette a lehetőséget. Hiszen jellemzése szerint ez általános iskolás szintű, egyszerű matematika. Massachusettsben már nem voltak egyedül.
Ami nem is olyan meglepő. Az állam az Egyesült Államok több elit egyetemének ad otthont, és ott található a világ legjobb műszaki egyetemeként ismert MIT (Massachusetts Institute of Technology), ahol a legtehetségesebb amerikai matematikusok dolgoznak és tanulnak.
Hét hónappal azelőtt, hogy a Selbee-házaspár először játszott a Cash WinFallon, az MIT egyik hallgatója, James Harvey is észrevette a lehetőséget. Gyorsan meg is szervezett egy közös játékot kollégiumi társaival. Ezer dollárt tettek fel, és háromezret nyertek. Ezután Harvey és Yuran Lu nevű évfolyamtársa létrehozta a kollégiumi épületükről elnevezett Random Strategies Investments LLC nevű céget, és nemsokára már 600 ezer dollárt értékben kezdtek szelvényeket vásárolni a visszaosztós heteken.
Rajtuk kívül még páran voltak, akik hatalmas összegben játszottak, mint a Northeastern Egyetemen végzett Wenxu Tong (Tong’s Fortunelot Limited Partnership), vagy a Boston Egyetemen orvosbiológiai kutatója, Ying Zhang (Doctor Zhang Lottery Club Limited Partnership). Mindannyian 300-500 ezer dollár értékben vásárolták a visszaosztós heteken a szelvényeket.
Nem könnyű pénz
Elsőre úgy tűnhet, hogy ezzel nevetve kerestek milliókat, de nem véletlen, hogy nem használták ki több ezren a lehetőséget. Az ugyanis ilyen szinten már közel sem szórakozás, hanem rendes munka. Már a több százezer darab szelvény megvásárlása is napokat telt, amit nehezíthetett, hogy sokszor kifogyott a tinta a szelvénykiadó gépekből, amikbe ráadásul párás időben könnyen begyűrődött a papír. És akkor még ott van a nyertes szelvények kiválogatása.
A Selbee-házaspár elmondása szerint majdnem két hétbe telt kettőjüknek, hogy végignézzék a szelvényeket úgy, hogy napi tíz órában csak ezzel foglalkoztak. Közben pedig mindig ott volt az adóhatóság, ami bármikor megjelenhetett egy ellenőrzésre, ami miatt a nyeretlen szelvényeket mind meg kellett őrizni. Selbee-ék például 18 milliónyi bedobozolt papírcetlit őriznek még mindig.
A nyugdíjas házaspárt azonban ennek ellenére nagyon élvezte az egészet. Elmondásuk szerint jó szórakozás volt, és legalább volt valami elfoglaltságuk nyugdíjas éveikre. Egy olyan, ami sikerélményt okozott.
Botrány
A nyerő széria egészen 2011-ig tartott. Azon a nyáron a Boston Globe című lap oknyomozó újságírói egy tipp alapján tudomást szereztek a nagypénzű lottócsoportokról, és leleplező cikket írtak a módszerről.
Az eset országos szenzációvá vált, és politikai botrány okozott az államban. Steven Grossman, Massachusetts állam kincstárnoka, aki a lottót is felügyeli, gyorsan bejelentette, hogy korlátozásokat vezetnek be. Majd hivatalos vizsgálatot indítottak és végül közölték, hogy a Cash WinFall lottójátékot megszüntetik.
A vizsgálatot a közpénzek felhasználását felügyelő Inspector General, Greg Sullivan vezette. A 60 Minutesnek elmondta, azzal a széles körben elterjedt feltételezéssel látott neki a nyomozásnak, hogy ez valamiféle szervezett bűnözéssel kapcsolatos korrupciós ügy lesz. Aztán ámulva vette észre, hogy ezek a matekos zsenik rájöttek, hogyan lehet legálisan nyerni az állami lottón, és milliókat keresni közben.
Sullivan jelentése végül nemcsak azt tette nyilvánvalóvá, hogy amit Selbee-ék, és az MIT-s hallgatók csináltak teljesen törvényes volt, hanem azt is, hogy ezzel Massachusetts állam még jól is járt: 120 millió dollárt kaszáltak. És az sem volt igaz, hogy a kispénzű játékosok hátrányba kerültek volna. Nyerési esélyeiket egyáltalán nem csökkentette, hogy páran százezerszám vásárolták a szelvényeket.
A Selbee-házaspár végül 2012 januárjában lottózott utoljára Massachusettsben. Addigra 9 év alatt majdnem 27 millió dollárnyi (7,5 milliárd forint) lottónyereményt vettek fel a két államban, és ezzel 7,75 millió dolláros (2,1 milliárd) profitot zsebelhettek be.
Kiemelt kép: CBS News
