A kedvezőtlen hadi helyzet miatt a magyar országgyűlés 1848. december 31-én Pest-Budáról Debrecenbe költözött. Az osztrák hadmozdulatok sikere nyomán, törvényes magyar kormány hiányában úgy tűnt, a magyar forradalom ügye elbukott. V. Ferdinánd helyébe az ifjú Ferenc József lépett, aki Olmützben kiadta az úgynevezett oktrojált alkotmányt, amellyel Magyarországot koronatartományként sorolta az osztrák birodalomba.
Hogyan tovább?
Ez utóbbi gyökeres változást hozott a politikai viszonyokban is. Addig, vagyis 1849 márciusáig ugyanis – közjogi szempontból a törvényes uralkodó, V. Ferdinánd hívei vívtak harcot a trónbitorlónak tekintett Ferenc József ellen. Persze nem volt ez több mint fikció volt, ám mégis lehetőséget hagyott a megegyezésre. Az olmützi alkotmánnyal viszont elveszett a kompromisszum lehetősége.
Az április viszont örömteli fordulatot hozott a harctéren: a magyar főcsapatok április 1-jén Hatvannál győzelmet arattak, majd néhány napon belül Tápióbicskénél, Isaszegnél és Vácnál győzelmet arattak a magyar honvédek. A katonai sikerek és az oktrojált alkotmányt kísérő közfelháborodás radikalizálta az országgyűlés tagjait, ugyanakkor számos kérdést vetett fel.
- Merre tovább, mi a szabadságharc végső célja?
- Hogyan reagáljanak Ferenc József oktrojált alkotmányára?
Önállóan!
A Nemzeti Honvédelmi Bizottmány elnöke, Kossuth Lajos a Habsburg-ház trónfosztásában látta a megoldást. A katonai vezetők és a politikusok ugyan határozottan elutasították Ferenc József alkotmányát, de a trónfosztást sokan túlzásnak tartották. Kossuth április 12-én a honvédelmi bizottmány elé vitte a magyar Függetlenségi Nyilatkozat “nyers” változatát, ám a testület elutasította. Így tett az országgyűlés is, erre Kossuth kiváló taktikai érzékkel a nyilvánossághoz fordult.
Április 14-ére nyíltülést hirdettek a debreceni Nagytemplomban, ahol az éljenző tömeg hatására a képviselők közfelkiáltással szavazták meg a Habsburgok trónfosztását, a függetlenség kikiáltását és kormányzó elnökké választották Kossuth Lajost. A Függetlenségi Nyilatkozatot öt nappal később, április 19-én adták ki, négy cikkelyből állt:
- Az első pont kimondta, hogy Magyarország és a vele egyesült Erdély szabad, független és önálló európai állam.
- A második pont trónvesztettnek, kegyvesztettnek, kirekesztettnek és száműzöttnek nyilvánította a Habsburg-Lotaringiai-házat a magyar nemzet ellen elkövetett árulása, hitszegése és fegyverfogása okán.
- A harmadik pont kinyilvánította a független magyar állam szándékát a szomszédokkal és más országokkal való békés együttélésre, és kívánságát baráti szerződések megkötésére.
- A negyedik pont szerint az államberendezkedést a nemzetgyűlés fogja meghatározni, az országot addig a kormányzó elnök és a maga mellé vett miniszterek kormányozzák.
Merész lépés volt, de Kossuth abban bízott, hogy a független Magyarország támogatást, de legalábbis elismerést kaphat a nagyhatalmaktól. Csakhogy a brit és a francia diplomácia számára az európai egyensúly megtartása volt a legfőbb cél, amelyben az “egységes” Ausztria fontos szerepet kapott. Vagyis akárcsak Rákóczi, Kossuth is hiába reménykedett nyugati segítségben.
A nyugati hatalmakhoz hasonlóan gondolkodott I. Miklós orosz cár is, akinek 200 ezres hadereje végleg megpecsételte a magyar szabadság ügyét.
A Függetlenségi Nyilatkozatot teljes terjedelmében itt olvashatja.
