Megtekerjük az órát, jön a többnapos nyűgösség

Az ember biológiai lény, ki van szolgáltatva a környezet változásainak még akkor is, ha ez sok esetben nem tudatosul bennünk. Az a bizonyos “belső” óra kiválóan működik bennünk, a sötét és világos periódus, az alvás és ébrenlét váltakozása számos életfolyamatot szabályoz.

Nagyon jól “ki vagyunk találva”, bizonyos hatások között gyakorlatilag minden változáshoz képes alkalmazkodni, de ehhez idő kell. Nem jelent problémát, ha naponta egy-két perccel előbb kel a Nap és ugyanígy később is nyugszik, ám ha hirtelen eggyel többet mutatnak az órák, az már zavaró.

Zavar a rendszerben

Vasárnap hajnali kettő órakor háromra kell előretekerni a mutatókat, ami a szabadnapon nem okoz túl nagy problémát, “kiheverhető”. Csakhogy amikor hétfő reggel már a hatoson áll a mutató, szervezetünk belső ideje szerint viszont még csak öt óra van, az már “kellemetlen”. A következő napok ilyenek lesznek. Az ember későn fekszik le, nehezen alszik el, reggel meg mint a mosott rongy.

Végletesen egyénfüggő, hogy kinél mennyi időt vesz igénybe az átállás, és közben mi kínokat okoz. Általánosságban:

• koncentrációs zavarok,
• alvási zavarok,
• álmosság,
• idegesség,
• ingerlékenység,
• rosszabb stressztűrés.

A tavaszi óraátállítást követő időszakban kimutathatóan megnő a keringési katasztrófák, mint például a szívinfarktus előfordulásának száma. Az átállítás utáni hétfőn pedig mindig több a közúti baleset.

Az Európai Unió tagállamai alkalmazzák az évente kétszer esedékes óraátállítást. Ez azt jelenti, hogy a “normál, eredeti” időszámításhoz minden március utolsó vasárnapján hozzáadunk plusz egy órát: hajnali kettőkor három óra lesz. Majd október utolsó vasárnapján visszatérünk az alapokhoz, hajnali háromkor kettő órára állunk vissza.

Ez lehet az utolsó

A nyári időszámítást először 1916-ban alkalmazták, hogy az emberek aktivitása minél inkább lefedje a világos időszakot, ezzel pedig nemzetgazdasági szinten energiát spórolhassanak. A gazdasági indok azonban ma már okafogyottá vált, sokak szerint az egész már csak felesleges macera, szenvedés, megterhelés. A magyar országgyűlés a következő hetekben foglalkozik majd a kérdéssel, hogy eltörli-e az óraátállítást, és végérvényessé teszi-e a nyári időszámítást.

Ha a jobbikos javaslat keresztülmegy, és az uniónak sincs ellene kifogása, ez lehet az utolsó óraátállítás Magyarországon. A kérdésben jogi értelmezési eltérések vannak, könnyen meglehet, hogy a döntés nem tagállami hatáskör – itt írtunk róla bővebben.

Franklin megmondta, Willett nem élhette meg

Az óramutató tekergetése egyébként elég régi ötlet. Benjamin Franklin vetette fel 1784-ben, hogy sokkal jobb lenne a “Nap szabályai szerint” élni, vagyis a mindennapi aktivitást a fényes időszakra optimalizálni. Gyertyát lehetne spórolni például.

A XX. században az angol William Willett terjesztette a parlament elé ötletét, miszerint a nyári hónapokban állítsák eggyel előrébb az órák mutatóit. Először 1908-ban kereste meg vele a törvényhozást, majd javaslatát 1911-ig minden évben benyújtotta, de a képviselők mindannyiszor lesöpörték az asztalról.

Szegény Willett 1915-ben elhunyt, így nem élhette meg, hogy ötlete valóra váljon. Pedig nem kellett volna sok. Egy évvel később ugyanis, az első világháború miatti nyersanyaggondokkal küzdő Németország bevezette a nyári időszámítást, példáját pedig egy hónappal később követte Nagy-Britannia, majd 1918-ban az Amerikai Egyesült Államok.

Ezután több helyen megtartották, máshol elvetették, a II. világháború alatt ismét sok ország élt vele. Magyarországon 1958 és 1979 között a nyári időszámítás használata szünetelt, 1980-ban újra bevezették villamosenergia-megtakarítási céllal.

(Kiemelt kép: Europress Fotóügynökség)