1) Miben nyilvánuljon a tőlük való félelem?
Ne álljon szülei helyére, sem az imánál megszokott helyére; ne üljön szülei helyére, ahol otthonában megtámaszkodva ülni szokott.
Ne cáfolja meg szavait, ne mondjon ítéletet a színe előtt, még azt se mondja: az atyám szavait elfogadhatónak látom.
Meddig kell mennie ennek a félelemnek? Ha a fiú tetszetős ruhába öltözötten ül a közösség élén, és jő az atyja és az anyja, leszakítják a ruháját, fejbe verik, szembe köpik, még se szégyenítse meg őket, ne sértse, ne bántsa őket, ne legyen dühös velük szemben, hanem hallgasson és féljen a királyok Királyától, a Szenttől, – dicsértessék! – aki ezt így rendelte.
Ám a rajta esett kár miatt törvény elé idézheti őket.
2) Miben áll a megtisztelésük?
Etesse, itassa, ruházza, takarja, vezesse be és ki őket és mindezt jó szívvel adja, barátságos arccal tegye. Mert ha egész nap a legjobb, legkövérebb falatokkal etetné is, de barátságtalan arcot mutat neki, büntetést szenvedne emiatt.
3) Ha gonosz vagy bűnös ember is az atyja vagy az anyja, akkor is tisztelje őt és féljen tőle.
Vannak, akik azt mondják, hogy nem tartozik tisztelni gonosztevő atyját mindaddig, míg az bűnbánattal meg nem tér, de neki fájdalmat okozni, őt megbántani akkor is tilos.
Helyesebb az első vélemény szerint, azaz szigorúbban venni.
4) Ha látja, hogy az atyja megszegi a Tóra szavait, akkor se mondja neki: „megszegted a Tóra szavait!”, hanem mondja neki: „apám, ugye így meg így áll a Tórában?” Mintha csak kérdezne tőle és nem intené. Az apja megérti majd magától és nem szégyenkezik.
5)Ha az édesanyja azt mondta neki: „ezt vagy azt tedd meg!” és a gyermek megtette, ezután jött az édesapja és megkérdezte: „ki mondotta neked, hogy ezt tedd?!”
És a gyermek érzi, hogy ha megmondaná, hogy az anyja mondta, akkor az atyja megharagudna az anyjára, akkor NE mondja meg neki, hogy az anyja tétette vele, még akkor se, ha az atyja emiatt ő rá fog haragudni.
6) Köteles felállani az atyja előtt és az anyja előtt.
7). Haláluk után is köteles tisztelni őket. Ha a gyászévben, szóban vagy írásban megemlíti őket, mondja vagy írja ezt: „rám jöjjön mindaz a baj, amelyek őrá jönne”. A gyászév letelte után azt mondja vagy írja: „legyen áldássá (áldott) az emléke!”
