Tanulni a hibákból
Albérletben lakni több dolog miatt is jó. Egyrészt úgy ismerhetjük meg az adott környéket és a városrészt, hogy nem kötjük oda magunkat egy 10-15 éves szerződéssel, másrészt ugyanilyen könnyen állhatunk fel (általában egyhónapos felmondási időt kötnek ki a bérleti szerződésekben), ha valami nem úgy alakul, mint amire számítottunk.
Néhány albérletben eltöltött év után sokkal tapasztaltabb lesz az ember: lehet, hogy a fehér fuga jól mutat a Pinterestes fürdőszobákban, viszont azon látszik meg leginkább a vízkő és a penész. Ugyanilyen csábító lehet egy világos, egybefüggő fal a konyhában – egészen az első hússütésig, amelynek nyomai (csempe hiányában) a következő festésig kísértenek majd. Gondot okozhat még a túl kevés konnektor, amiket elosztók hadával kell majd kompenzálni és az is, ha megszokásból padlószőnyegeztetjük a lakást és el sem gondolkodunk egy szépen kinéző parkettán.
Ha szerencsénk van és szabad kezet kapunk, egy festéssel vagy kiegészítőkkel és bútorokkal a saját stílusunkra alakíthatjuk a lakást. A kísérletezések során az ízlésünk is egyre inkább jellegzetes lesz, amikor pedig elérkezik a lakásvásárlás ideje, már tudjuk, hogy milyen az a környezet, amiben jól érezzük magunkat és hogy fest az, amitől falra mászunk.
Előfordulhat viszont, hogy a tulajdonos még úgy sem engedi átalakítani a lakást, hogy azt mi magunk állnánk, azonban amikor egy olyan tétel érkezik, amiről eleinte nem volt szó (például új csatornákat szerel fel a társasház és mindenkinek bele kell szállnia, vagy éves elszámoló számla jön úgy, hogy csak két hónapja lakunk ott), azt kérdés nélkül velünk fizettetné meg. Ráadásul azt is kétszer végig kell gondolni, ha lecserélnénk a nagyis bútorokat: saját szekrénnyel, komóddal és ággyal a költözés is sokkal macerásabb és leszűkíti a potenciális jövőbeni lakásokat is.
Hiába vagyunk egyébként fizetőképesek, akár rövid határidőn belül (1-2 hónap, előzetes megállapodástól függ) “kirakhat” minket, szerződésújításkor pedig – főleg a növekvő kereslet és az egyre szűkülő kínálat miatt – olyan magasra emelheti a bérleti díjat, hogy az már vagy nem fér bele nekünk, vagy nem éri meg. Sokszor az is hiú ábránd, hogy majd az albérleti évek alatt könnyedén félreteszünk az önerőre: a bérleti díjak ugyanis sokszor magasabbak, mint egy átlagos hitel törlesztőrészlete.
A lakáshitel sem köt röghöz
Saját lakásban élni annyival mindenképpen könnyebb, hogy úgy alakítjuk át, ahogy csak szeretnénk – igaz, az építésügyi szabályokat itt is figyelembe kell venni, hiszen a szomszéd sem örülne, ha meglepnénk egy új átjáróval az ő nappalija és a sajátunk között. Egyre többször futhatunk bele olyan hirdetésekbe, amelyek bizonyos okokból kikötik, hogy kisállattal és kisgyerekkel nem lehet beköltözni az adott lakásba – a saját lakásnál ez sem gond.
Bár egy esetleges külföldi munkalehetőség és egy ezzel járó költözés sokkal nagyobb és bonyolultabb szervezést igényel lakáshitel-szerződéssel a zsebünkben, mintha albérletben laknánk, a jó hír az, hogy feltehetjük a lakást Airbnb-re vagy kiadhatjuk ismerősöknek, így végül “nullán leszünk”. Ha kétszobás lakást veszünk és az élethelyzetünkbe belefér, úgy is kiadhatjuk az egyik hálót, hogy mi magunk közben a másikban lakunk – a privátszféra megosztásáért cserébe a törlesztő felét kell csak fizetnünk. Szintén fejtörést okozhat, ha a lakás bajai csak 2-3 évnyi ottélés után derülnek ki és az is, ha a környékben vagy a városrészben kell csalódnunk.
Mennyi az annyi?
Arra gondoltunk, számszerűen is összehasonlítjuk a két helyzetet. Mivel 12,5 millió forintért már ki lehet fogni elfogadható kislakásokat Budapesten, így ezzel az értékkel számoltunk, amihez 10 millió forint hitelt veszünk fel. A BankRáció oldala szerint, ha ezt az OTP-nél tesszük (Otthonteremtő lakáshitel) és 12 évre, akkor 4,49 százalékos THM-mel havonta 87.800 forintot kell majd fizetnünk az első évben, összesen pedig 12.770.000-et kell visszatörlesztenünk. Ehhez hozzá kell számolni a 2,5 millió forintot, amit önerőként fizettünk be – így 15.270.000 forintnál áll meg a végösszeg.
Egy hasonló lakás bérleti díja legjobb esetben 90-100 ezer forint környékén mozog (a példánkban legyen 95) és azt feltételezve, hogy évente csak 5 százalékot emel a tulajdonos, az első évben 1.140.000, a másodikban 1.197.000, az utolsóban pedig 1.949.000 forintot fizetünk neki – összesen pedig 18.145.000 forintot. Ha valamilyen csoda folytán a 12 év alatt egyszer sem emelne, akkor is 13.680.000 forintot költenénk a lakásra, ami nem is a miénk – ez viszont teljesen életszerűtlen. Ebből az derül ki, hogy a legjobb esetben is csak a lakás értékének tizedét ússzuk meg, ami hónapokra lebontva kicsivel több mint tízezer forint spórolás jelent. Arra mindenképp figyeljetek, hogy ez csak egyetlen példa a sok közül, a kondíciók pedig többek között változnak attól függően is, hogy CSOK-ra jogosultak vagytok-e és mennyi a nettó jövedelmetek.
Látszik tehát, hogy bár a lakáshitel sokszor ijesztő lehet, mégsem kerül többe, mintha egy lakástulajdonosnak fizetnénk a bank helyett – de a számos felsorolt szempontot is figyelembe kell vennie annak, aki döntés előtt áll.
