Itt van például a jó öreg kékfrankos. Nagy spíler ám: nem is gondolnád, de ott van mindenhol. Nagyüzemi reduktív vagy kézműves hordós? Benne van! Birtokbor, bikavér, dűlőszelektált, limitált széria? Benne van! Barrique-olt? Primőr? Rozé vagy vörös? Tudja, tudja és tudja!
Senki nem vonja fel a szemöldökét, ha kékfrankost lát. Szinte minden borvidékünkön termesztik. Mindenki kóstolta már, minden boltban ott van.
Mégis: mikor hallottál olyat, hogy valakinek ez a kedvence, hogy soha ki nem hagyná? Én még senkitől sem hallottam ilyet.
Mi a helyzet akkor ezzel a fajtával? Ha senki sem rajong érte, miért termesztenek belőle ilyen sokat? Megvan az oka ennek is, annak is.
Egy szőlőfajta elterjedésében két tényező van:
- a szőlősgazda, aki bort termel a fajtából (vagy nem vesződik vele),
- és a vásárló, aki megissza (vagy inkább mást iszik).
A kékfrankos mindkettőnek kedvez.
Ezért termesztik úton-útfélen
- Nem túl kényes szőlő
- Művelése gépesíthető. Sok hagyományos fajta emiatt kopott ki a használatból, de a kékfrankos nem zavartatja magát, ha traktor jár a sorai között, magas támrendszerre nevelik és kombájn rázza le a termését.
- Bőtermő. Ha hagyják, egy hektáron több, mint 150 mázsát is képes teremni. Ennek a minősége persze alacsonyabb lesz, de hát mindig volt (van, lesz) olyan üzem, ahol a mennyiség a mérvadó.
Ezért szeretjük meginni
- Ha nem terhelik meg nagyon (nem hagynak rajta sok fürtöt), kimagasló minőséget ad. Egy tisztességes kékfrankos versenyre kelhet a tekintélyes francia borokkal.
- Bora sötét, bíborlila színű. Gyönyörű. A kékfrankos nem hajlik barnába. A kékfrankos kék.
- Gyümölcsös. Legjellemzőbb ízjegye a meggy, de gyakran érezhető benne a málna, piros ribizli, vörösáfonya íze is, illetve természetesen a friss szőlő vagy törköly.
Stílusok
Készülhet belőle könnyen fogyasztható, friss, gyümölcsös vörösbor.
Ilyen például a Font Pincészet kékfrankosa: kedves, gyümölcsös, könnyed. Tavaszi bandázáshoz, az első piknikhez kiváló. Csavarzáras, semmi komplikáció. Ülj ki vele valahova!
A komolyabb, testes tételek gyakran kis fahordóba kerülnek. Ezek a gyümölcsösségen és a hordós érlelés ízein túl általában vegetális jegyeket is mutatnak. Gyakori a zöld diós íz, de a kakukkfű és az eukaliptusz is előfordul.
Gyönyörű bor ebben a kategóriában a Takler Pincészet kékfrankos Reserve tétele, vagy Mészáros Pál Bodzási kékfrankos válogatása. Nagyon komoly csúcsborok. Szépen mutatják, hogy a megfelelő odafigyeléssel, szakértelemmel gondozva a fajta képes világszínvonalú borokat adni.
A belépőszint és a csúcskategória között azért vannak fokozatok. Sok korrekt, közép árkategóriájú kékfrankost találhatunk, amik adott árért jellemzően többet adnak, mint a nagy nevű világfajták.
Ár-érték arányban a Wekler Családi Pince Rékavár kékfrankosát abszolút verhetetlennek találtam, de Tóth Ferenc egri kékfrankosa vagy a Podmaniczky Pince balatoni “Frankó”-ja is jó vétel.
Korok, divatok
A kékfrankos a magyar borfogyasztó számára az origó. Jól ismerjük mindannyian. Szeretjük is, de minimum megszoktuk. Talán kicsit meg is untuk. Amikor rákaptunk a francia fajtákra, szegény Kékfrankost senki nem akarta már levenni a polcról.
– Uncsi – mondtuk
– Régimódi – fanyalogtunk
– Ciki – hangzott a lesújtó ítélet
A kékfrankos meg erre az egészre csak annyit mondott:
– Tudok én várni.
És nem igaza lett? Most megint kezd menő lenni.
Öreg szőlő nem vén szőlő, sőt! Még sok öreg ültetvény megvan, ezek pedig csúcsminőségű borokat tudnak adni. Érdemes ezeket keresni, de igazából a kékfrankost elég nehéz elrontani, úgyhogy legközelebb, amikor látod, üdvözöld úgy, ahogy egy régi barátot illik!
Koccintással, természetesen.
