Egy Magyarországon újnak számító fogalom, a kényszerláthatás gyerekekre gyakorolt hatásáról készült kutatás. A kifejezés azt jelenti, amikor a gyereket és az őt nevelő szülők egyikét arra kényszerítik, hogy a bántalmazó apával vagy anyával találkozzon. A kutatásból kiderül, hogy a gyerekekre leselkedő veszély megnő, amikor a bántalmazott nő megpróbálja elhagyni bántalmazó társát – ugyan az erőszak elsősorban a partnerre irányul, de ahol az anyát verik, ott a gyereknek is kijut néhány pofon.
A vizsgálati eredményeket Galántai Júlia és Ligeti Anna Sára a NANE és a Patent Egyesület szerdai szakmai rendezvényén mutatták be – tudósít a Népszabadság. A „16 akciónap a nők elleni erőszak ellen” nevű rendezvénysorozat konferenciáján elhangzott, hogy a bántalmazó kapcsolatból kilépő szülőknek gyakorlatilag esélyük sincs a békés megegyezésre a gyerek felügyeletéről, neveléséről. A kutatók által vizsgált esetek 61 százalékában a bántalmazók a válás és a különköltözés után sem hagytak fel a zaklatással és erőszakoskodással.
Ráadásul a bántalmazott szülők gyakran ugyanúgy tartanak a hatóságoktól, az intézményrendszertől, mint a bántalmazójuktól. Ennek tipikus oka, hogy ha elmarad a láthatás, akkor azt automatikusan a gyerekkel együtt élő anya hibájának minősítik, és nem foglalkoznak azzal, mekkora veszélyt jelent a gyerekre vagy az anyára a külön élő apa. „Nem voltam hajlandó a síró, félelemtől reszkető gyereket a kocsiba erőszakkal betuszkolni” – mondta egy nő, akit ezért meg is büntettek a hatóságok. Gyakran fenyegetik azzal is az anyákat, hogy ha nem tartják be a láthatás szabályait, elveszik és az apánál helyezik el a gyerekeket.
A jogvédő önkéntesek a bírósági tárgyalásokon gyakran megalázó bánásmódot, áldozathibáztató attitűdöt tapasztalnak a bírók részéről. Volt olyan bírónő, aki azt mondta: ha tudta az anya, hogy milyen a párja, minek szült négy gyereket? De olyan is, aki szerint minden azért történt, mert „a feleség provokálta a párját”.
