A Magyar Nemzet hétfői számában arról írt: kevés a gyógytornász a magyar közkórházakban.Bár a gyógytornász szak a magyar felsőoktatás elitképzései közé tartozik és évente több száz szakember veszi át diplomáját, a kórházakba valamiért mégsem jutnak el. Az ok a közalkalmazotti bértábla, amely nem tudja felvenni a versenyt a magánszektorba csábító 4-6000 forintos órabérrel.
Hárman vagyunk több, mint 170 páciensre, olyan mint egy daráló, 10 perc jut egy betegre
– mesélte a 24.hu-nak egy krónikus belgyógyászati osztályon dolgozó fiatal gyógytornász, aki feletteseit egy pillanatig sem hibáztatja, mint mondja: a tarthatatlan helyzetről nemcsak tud a vezető gyógytornász, hanem folyamatosan lobbizik is a létszámbővítésért. Szól az ápolási igazgatónak, aki szorult helyzetében újra és újra a fentről meghatározott költségkeretre emlékeztet. Forrásunk szerint még legalább két gyógytornászt kellene felvenni ahhoz, hogy a megfelelő szakmai munka kereteit biztosítani tudják.
A köztudatban a gyógytornászok említésekor ferde gerincre, rossz tartásra gondolunk, egy krónikus belgyógyászati osztályon azonban komoly komplikációkat okozhat, ha a gyógytornász nem kap elég időt egy-egy páciensre:
– magyarázza a gyógytornász, aki szerint a paraszolvencia kevéssé jellemző náluk.
Ha túl is tenném magam az etikai kétségeken, attól nem lesz több időm valakire, hogy egy ötöst dugnak a zsebembe.
A tehetősebb hozzátartozók – ők a kórház elhelyezkedése miatt is nagyon kevesen vannak – ki tudják fizetni a magán masszőrt, gyógytornászt. Nem kis teherről van szó, egy privát gyógytornász 4-6000 forintot kér egyetlen terápiás alkalomért és a legtöbb esetben heti egyetlen találkozó nem elég.
A gyógytornászok a közalkalmazotti bértábla szerint kapják fizetésüket, amely havi 140-150 ezer forint körül alakul.
De ez még mindig jobb, mint a házi betegápolás, ahonnan érkeztem. Egy vezetőcsere után a kicsit több, mint százezres fizetésem gyors olvadásnak indult: először csökkentették, majd teljesen elvették a havi 7 ezer forintos cafeteriát, aztán egy tollvonással megszüntették a kicsit több mint havi 10 ezer forintos területi pótlékot. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a fizetésem alulról nyaldossa a 90 ezret.
A gyógyszer fontosabb, mint a gyógytornász
A 24.hu megkérdezte a Magyar Kórházszövetséget a gyógytornász-helyzetről: a szervezetnek hivatalos álláspontja nincsen az ügyben, a háttérről viszont sokat elárult dr. Antal Gabriella, a Törökbálinti Tüdőgyógyintézet főigazgatója, a Kórházszövetség elnökségi tagja.
Elmondása szerint a törökbálinti intézmény jó helyzetben van: a biztos finanszírozás, a szakmai hírnév és a szép feladatok is hozzájuk vonzzák a tapasztaltabb és a pályakezdő gyógytornászokat is – ezzel azonban inkább kivételnek számítanak a hazai közkórházak között. A kis szakintézményben a szakemberek pótlása nem jelent problémát, gyógytornászaik létszámát is most készülnek emelni.
Az általános profilú, sokszakmás kórházakban teljes más a helyzet. Az intézményeket köti egy bérkeret, amelyet az államháztartás keretében szabnak meg, ez egy külső korlát, a kórházaknak nincsen beleszólásuk. Ha az intézménynek lenne is fedezete a plusz bérköltségekre, akkor sem tud mit tenni.
A főigazgató elmondja: a gyógytorna elvileg a gyógykezelés része – ugyanúgy, mint a gipsz a törött lábon. A kórházak gyógytornával kapcsolatos kötelezettségeit az úgynevezett minimum rendelet írja elő:
Azokban a szakágakban, amelyek kifejezetten a gyógytornára épülnek, előírják, hány gyógytornászt kell foglalkoztatni. Egy krónikus osztályon vagy egy általános belgyógyászaton ilyen kötelező létszámra vonatkozó előírás nincsen, így a kórházak úgy gazdálkodnak a viszonylag szűk költségvetési keretükkel, ahogyan tudnak: oda küldik a gyógytornászokat, ahol a feltételek miatt a lehető legszükségesebb
– ilyen például a tüdőgyógyászati, kardiológiai, mozgásszervi rehabilitáció. Ezeken a területeken a doktornő szerint sokkal jobban figyelnek arra, hogy elegendő szakemberrel gyógyítsanak.
A gyors megoldásra gyakorlatilag nincsen reális esély, dr. Antal Gabriella véleménye szerint
Dr. Antal Gabriella a kórházak egyre ellehetetlenülő gazdálkodásáról azt mondja: a gyógytornászhiány egy virtuális probléma, mert szakember lenne, de a közkórházak nem tudnak annyi fizetést ajánlani, mint a magánszféra, így ha meg is nyílik pozíció, a gyógytornászok nem tapossák egymást egy kórházi állásért.
Az egészségügy mindent halaszt, mindenhol spórol, ahol lehet. Sajnos a gyógytornászok is ebbe a kategóriába tartoznak, hiszen azonnal nincsen hatása, ha egy beteg kevesebb gyógytornát kap. Ha viszont egy gyógyszert azonnal nem tudunk beszerezni és ellátni vele a beteget, annak azonnali következményei vannak.
A minisztériumhoz nem érkezett panasz
Kérdéseinkkel megkerestük az Emberi Erőforrások Minisztériumát (Emmi), ők emlékeztettek: 2012-ben és 2013-ban két lépcsőben kb. 95 ezer egészségügyi dolgozó részesült béremelésben, az egészségügyi ágazati bérfejlesztésből a gyógytornászok is részesültek. Két év alatt a kórházakban és szakrendelő intézetekben foglalkoztatottak bruttó keresete átlagosan 27 százalékkal nőtt – írták. „A gyógytornászok (BsC szintű) havi alapbére – mely végzettséget az „F” fizetési osztályba kell sorolni – 163 425 forinttól 237 525 forintig terjed” – írta a tárca, ehhez szeretnénk hozzátenni, hogy bruttó összegekről van szó, a legmagasabb bérre a 43-45 éve a pályán lévő szakemberek jogosultak.
A minisztérium válaszában kiemelte: a gyógytornászok létszámára vonatkozó minimumfeltételeket rendelet szabályozza – ahogyan ezt dr. Antal Gabriella is elmondta, igaz, ő a nem szabályozott szakágakra is kitért. Az ágazati szereplők részéről hivatalos formában nem érkezett jelzés azzal kapcsolatban, hogy hiány állna fenn a gyógytornászok vonatkozásában – tudtuk meg az Emmitől.
