Ilyenkor a balkezesek elnyomottságára szeretnék felhívni a figyelmet, mert ők alkotják a Föld népességének egyik legjelentősebb kisebbségét a fejlett országokban – ahol egyáltalán erről felméréseket készítettek. Minél távolabbra tekintünk azonban, annál több balkezest találunk. Kutatók szerint a neolitikum kori ősemberek fele inkább balkezes volt. A jobbkezesség a fegyverek használatával terjedt el, azzal markolták a lándzsát, a kardot, a ballal a szív oldalát védték.
A balkezeseknél a jobb oldali agyfélteke a domináns. Sokáig próbálták a balkezes gyerekeket átszoktatni a “szép kezükre”, de a pedagógia mai álláspontja szerint ez tilos. Már a magzati korban eldől ugyanis, melyik agyfélteke a domináns, és ennek a megváltoztatása súlyos zavarokat (dadogást, olvasási, írási, számolási nehézséget, magatartásbeli és lelki problémát) okozhat.
A balkezeseket gyakran nevezik suta, ügyetlen jelentéssel balognak, balféknek, pedig ennek csak annyi köze van a valósághoz, hogy nehezebben bánnak a jobbkezeseknek készített eszközökkel. A bal-jobb szembeállítás a világ számos nyelvében erkölcsi ítéletet hordoz. A muszlim országokban a bal kézzel végzik a tisztátalan dolgokat (WC-használat). A jobb szó egyes nyelvekben nemcsak a jobb kezet, hanem a jót, hibátlant, sőt magát a jogot és igazságot is jelenti. A bal a magyar nyelvben is rosszra utal: baleset, balfácán, balfordulat, balvégzet, balsors, balfogás, ballépés, balsiker, balsejtelem.
A nevezetes balkezesek között találjuk II. Ramszeszt, Julius Caesart, Napóleont, több híres művészt és amerikai elnököt, köztük a jelenlegit, Barack Obamát. Hogy a balkezesség mennyire nem hátrány a sportban sem, arra pedig jó példa két magyar legenda: Puskás Öcsi és Papp László. A balkezeseknek van magyarországi egyesületük, amelynek fő célja a „balkezesség megismertetése, elfogadtatása a jobbkezesek társadalmával, a balkezesek integrációjának elősegítése”.
