Vannak Nagy Lakberendezői Igazságok, például az, hogy világítással nagyon eltérő hatásokat, hangulatokat tudunk elérni. Ezt nemcsak a lakberendezők, de a filmesek is nagyon tudják, gondolták volna, hogy nyomasztóbban hat ránk egy olyan jelenet, ahol mesterségesek a fények, ám egyáltalán nincs árnyék, mintha ugyanazt a jelenetet félhomályban vennék fel?
A fény mindig sokat jelentett az embereknek, már a kereszténység előtti időkben hatalmas tüzeket gyújtottak, így ünnepelve a Fény Születését. Az adventi gyertyák is a fény születését szimbolizálják. Annak a mondatnak az ismeretében pedig, „testünkből elűzhetjük a fáradtságot, fejünkből a nyomasztó gondolatokat, a ködös-nyálkás novemberi időben otthonunkba melegséget és békés, meghitt, intim hangulatot csempészhetünk pusztán néhány illatmécses meggyújtásával” nemcsak enteriőr szakértővé válhat bárki, de jelentős mennyiségű eladott példányt tud produkálni a magyar lappiac megfelelő szegmensében is.
A különféle gyertyatartók és mécsesek hosszú évek óta hihetetlen népszerűségnek örvendenek, ajándékozni már ciki őket, a hűtőmágnessel együtt, de újra és újra látunk olyat, amibe beleszeretünk és nincs mese, meg kell venni. Ha nem vesszük, kapjuk. A gyerektől, anyák napjára, hozza haza a kis borzalmat a suliból. Kifestve, hogyne. A szomszédasszonytól a bejglireceptért cserébe, ami tényleg nem repedt meg, el se hiszi. Barátnőtől és ne nyavalyogjunk, ahol van hatszáz, ott ez az egy még elfér, és egyébként is nézzük meg, milyen szép. Ha nem kapjuk, csináljuk.
És ha vannak Nagy Lakberendezői Igazságok, akkor vannak Nagy DIY (Do It Yourself) Ökörségek is. Például a nagy népszerűségnek örvendő, lényegében az ország kreatívabb részét hosszú hetekre betegállományba taszító, ennek megfelelően GDP-ellenes és a jelenlegi kormány által hirdetett gazdaságpolitikai szlogennel – Magyarország jobban teljesít! – szembemenő projekt: készítsünk konzervdobozból mécsestartót!
DIY-országban amúgy is hihetetlenül egyszerű minden: fogunk egy akármit és abból a legbénább, legkacskakezűbb, rajzból és technikából az általános iskola teljes időtartama alatt felmentett nyomorult is bármit és bárminek az ellenkezőjét meg tud csinálni, pikk-pakk, restaurálja, felújítja, meghekkeli, átépíti, fogja magát és negyed óra alatt összedob a kert végébe egy szélerőművet hurkapálcikából és némi konyhai hulladékból. Hát nem.
Merem ezt kijelenteni egy sikeresen elvégzett varrótanfolyam – és ennek megfelelően azonnal Coco Chanelt meghaladó kreativitást és az egykor méltán híres magyar textilipar összes szakemberének anyagismeretét magaménak érezve, nekiálltam alkotni, majd ezek után tegnap délután negyedszer tépkedtem össze anyázva azt a függönyt, amit a kislányom szobájába varrtam. Volna, ha.
Szóval, a konzervdobozmécsesek tényleg jól néznek ki, és a kertbe kiaggatva hangulatosak, ám elkészítésük egyáltalán nem egyszerű, nem tudjuk összedobni fél óra alatt, és amikor az ember meglátta, hogy egy szöggel meg egy kalapáccsal kezdek szerencsétlenkedni a megadott utasítások alapján, nem azért fogta a fejét, mert minálunk a fehércselédnek úgy általában hülye a neve, hanem amiatt, miért kell balesetveszélyes praktikákat terjeszteni, ki is vette a kezemből a konzervdobozt, a számból pedig a szót:
Nekünk fontos a tisztelt olvasó tényszerű és mindenre kiterjedő tájékoztatása és biztonsága. Ne vágja el a kezét sorjás vasdarabokkal, elvágjuk mi az olvasók helyett a sajátunkat, hogy kiderítsük, mit, hogyan lehet és mit hogyan érdemes megcsinálni.
Először elővettük a netről vett ötletet, miszerint csak egy kalapács és egy szeg kell a konzervdoboz kilyuggatásához. Van, ahol ezt továbbfejlesztik, és azt írják, tömjük meg a dobozt földdel, hogy ne horpadjon be. Ehhez két hozzáfűznivalóm van. Az egyik az, hogy ha teletömjük, majd oldalra fordítjuk, ki fog belőle hullani a föld, úgyhogy ezen még kell egy kicsit gondolkozni.
Kisállateledel üzletekben olcsón kaphatók műanyag fedők két méretben, az egyik a kisebbik macskaeledeles, a másik pedig a nagyobbik, kutyaeledeles konzervekre valók. Egy ilyennel csak le kéne zárni azt a dobozt, úgy már nem fog kiszóródni belőle a föld. A másik pedig az, hogy fölösleges ezzel küzdeni. Ha teletömjük földdel, akkor is horpadni fog a doboz. A végeredmény egy eléggé bénácska konzerv, amin bár vannak lyukak, de sajnos a dobozon nem marad hengerre emlékeztető felület. Arról nem is beszélve, hogy ha nem macskakajás konzervből dolgozunk, hanem egyéb hasonlóból – pl. morzsolt kukorica, ananászbefőtt -, akkor azokhoz még csak ilyesmi fedőt sem találni sehol.
A célravezető megoldáshoz egészen más szerszámok fognak kelleni, de nem kivitelezhetetlen. Csak sok idő.
Kell először is egy oszlopos fúrógép. Ha ilyen nincs otthon, csak egy sima kis kézifúrógép, az sem rossz kiindulási alap, barkácsboltokban vagy időnként a Lidliben/Aldiban lehet kapni univerzális állványt, amibe a kézi fúrónkat befogva olcsón tudunk oszlopos fúrót imitálni. Kell még hozzá 2 mm-es fúrószár. Az ettől vastagabb nem túl szép lyukat fúr, és nagyon sorjásra szakítja a konzervdoboz anyagát kifelé is. A 2 mm-es is sorjáz, de legalább csak belül.
A fúrószár lehetőleg legyen vadiúj, és tökéletesen éles, a fúrógépet pedig állítsuk nagy fordulatra, így nem kell a szárat nagy erővel nyomni a konzervhez, ezáltal elkerüljük, hogy a doboz horpadjon. Miután alkoholos filccel vagy hasonló, maradandó jelölővel felrajzoltuk a leendő mintát, neki is állhatunk fúrni.
Előre szólok, ha olyan mintát rajzoltok, ami a dobozt teljesen körbejárja, baromi sok lyukat kell fúrni majd. Meglepően sokat.
Mivel később a mécses berakásakor a dobozban nyúlkálni kell, nem árt lesorjázni a lyukakat. Ez az igazán időrabló történet. Kell egy pici lapos reszelő, amivel belül meg tudjuk tördelni a sorjákat, amik ettől visszafordulnak a lukakba. Azután egy kis tűreszelővel a lukakban vissza tudjuk hajtogatni a sorját befelé, végül a hajtogatástól meggyengült darabkákat a lapos reszelő élével le tudjuk tördelni belül. Ha nagyon precízek vagyunk, a végén még egyszer átmehetünk a tűreszelővel a lukakon.
A festés már gyorsan megy, lógassuk fel a dobozokat egy kifeszített zsinórra, és festékspray-vel (nem árt, ha hőálló festékkel) fújjuk őket olyan színűre, amilyenre szeretnénk. Mi a feketét választottuk, mert elképzeléseink szerint az sötétben így csak a lyukakon átszűrődő fények fognak látszani, a dobozok maguk nem.
