Még mielőtt bárki azt hinné, hogy vicc, vagy dadaista médiahekk: nem, az I. Magyar Sonkaszeletelő Verseny véresen komoly volt, szakmai zsűrivel, gasztronómiai félistenekkel és hasonlókkal; annyira komoly, hogy még celebeket sem hívtak, Marton Éva operaénekesnő kivételével. Ő mondjuk rögtön be is ült a zsűri élére, nagyon helyesen: semmi allűr, semmi nagymonológ, elszántan végezte a dolgát.
A Magyar Konyha magazin szervezte sonkaversenyen nem is volt szükség különösebb látványosságra, a hat meghívott séf szövege és szeletelési technikája önmagában sokkal szórakoztatóbb volt, mint egy teljes celebgála Kiszel Tündéstül, Való Világostul, és akkor a sonkákról még szó sem esett.
Vinkó József főszerkesztő gyorsan tisztázott pár alaptételt: a gép- és kötözött sonka nem sonka (bár nem mondta ki, de ezek szerint a magyar sonkafogyasztók 99 százaléka nem is fogyaszt sonkát), és még az igaziak között is hatalmas különbségek vannak. A recept és a hagyományos eljárások mellé nem árt, ha az ember úgy bánik a sonkával, mint egy szeretővel, vagy mint egy matador a bikával: tiszteli, megismeri, körbetáncolja, aztán, ha eljött az ideje, elkezdi szeletelni.
Nézzen sonkaversenyt, csorgasson nyálat! Kattintson a képre!
Fotó: Neményi Márton
Bár az igazi sonkaszelet hártyavékony, “olyan, hogy a madár át akarjon rajta repülni”, a kézi szeleteléshez rutinra, magabiztosságra, és inkvizíciós céleszközökre van szükség. Az igazi sonkás, ha a comb végére ér, képes “visszakanyarodni” a késsel anélkül, hogy új szeletbe kezdjen, így az elvileg bármilyen hosszú lehet – ez volt az egyik versenyszám tétje. Nem túl demokratikus ez így, hiszen nem minden sonka alkalmas erre, Sarlós Péter, a sonkapiac egyik időtlen celebje el is bukta a próbát, márványos a combja, na, nincs mit tenni.
Igaz, maga a sonkás közösség sem túl demokratikus, az élvonalban olyan önjelölt diktátorokat találunk, mint a Sonkamester (Árpás László), a Fűszeres (a már említett Sarlós Péter), vagy Gódor András, aki szerényen csak Sonkásnak hívatja magát – igaz, őt bárki megtalálja a Fény utcai piacon. Egy mentségük van, sonkájuk; bármelyiket kostoltuk, éreztük, hogy falatról falatra nő az életkedvünk.
A versenyt egyébként Sonkamester nyerte, kapott egy 438 nevű kéthónapos, ijedten visító mangalicát, de ez szinte mellékszál.
