Nem volna nagyszerű, ha létezne egyfajta használati utasítás az emberekhez? Nos, ne higgye, hogy ezt még nem próbálták ki: egy amerikai cégnél az alkalmazottak a névtáblájukon viselték a pszichológiai tesztjük eredményének rövidítését. A cég vezetői úgy gondolták, hogy sokkal hatékonyabb, ha mindenki egy perc alatt megismeri a vele szemben álló alapvető személyiségvonásait, mint ha időt kellene vesztegetnie a másik kiismerésére.
Szánalmas kísérlet? Szimpatikus törekvés? Ha megpróbáljuk tárgyilagosan nézni a dolgokat, kicsit talán mindkettő. A történet hátterében egy minden munkahelyre jellemző jelenséget találunk. A munkahelyi konfliktusok többsége ugyanis – akármilyen jó is a munkaszervezés, a céges politika, és akármilyen tréningeken vesznek is részt a menedzserek – abból származik, hogy az irodában különböző személyiségű embereknek kell együttműködniük egymással. És ahogy Sartre megjegyezte: a pokol a többi ember – nyilván ő is az egymással össze nem férő személyiségekre gondolt.
A munkahelyek legkiszámíthatatlanabb vonása az emberek személyisége: az öröklött vonások, emlékek, reakciók és hiedelmek ködös gyűjteménye, amely az egyik embert megkülönbözteti a másiktól. Bár a legtöbb munkahelyi stressz-faktor megoldható vagy elkerülhető, a munkatársak személyisége mindig megjósolhatatlan marad. Noha a megfelelő vállalati kultúrában és professzionális viselkedés mellett ez változó kisebb szerepet játszik, valódi énünk időről időre kivillan a civilizált viselkedés alól, és ezzel gyakran meg is bántunk valakit. Mindenki életében előfordul, hogy olyasvalakivel kell együtt dolgoznia, akit különösen nehezen bír elviselni. Ráadásul a személyiségen alapuló konfliktusok nem függenek sem nemtől, sem pedig beosztástól, ez teszi a kapcsolatok hálóját különösen változatossá.
A nagyvonalú és a precíz
Ennek a “rossz házasságnak” az egyik klasszikus példája a nagyívű víziókat álmodó kolléga, aki halálra idegesíti a részletekben elvesző, aprólékos munkatársát. Tegyük fel, hogy az első típus a főnök (mint ahogy gyakran így is van): a tettekre összpontosít, magabiztos és sokat követel, legfeljebb csak a lehetőségek hiánya aggasztja. Nem mindig tudja logikusan megindokolni a döntéseit, ezeknek csak egy részét alapozza adatokra, másik részüket megérzésből hozza. Azt sem mindig fejti ki pontosan, mit vár el a csapattól, de észreveszi és megjutalmazza, ha külön kérés nélkül is megkapja – ám azt sem hagyja szó nélkül, ha nem.
Az érzéketlenség és a nagyvonalúság e keveréke az őrületbe kergeti a pontos tervezés hívét. Az ő személyisége sokkal szabálykövetőbb, a tények, az adatok vezérlik, sokkal kevésbé figyel oda az érzelmeire, megérzéseire. Őt a költséges tévedések töltik el aggodalommal, így lassan, alaposan közelíti meg a változásokat és a projekteket.
Arról, hogy köthet tűzszünetet ez a két személyiségtípus, hogy milyen szerepet játszik ebben az önismeret, illetve a mindennapi konlfliktuskezelésről itt olvashat bővebben.
Forrás:
Harc a munkahelyen: az összeférhetetlen személyiségekről (Házipatika)
