Allium Ursinum, mondaná a művelt latintudó, de mi most maradjunk csak meg a mi kis köznapi kifejezésünknél, vagyis a medvehagymánál.
Idén is eljött a tavasz és vele együtt a virágzásnak indult minden, hiszen ahogy a nagy Zen mester, Dógen is mondotta vala: „tavasszal a virágok…”. Ez a mostanra újra divatossá vált növény, a nevét a barnamedvéknek köszönheti, hiszen (bár hazánkban nem jellemzőek) ők azok, akik örömmel fogyasztják a nagy zöld levelű hagymát. És, hogy miért is indul az utazás rovat egyik cikke egy növénnyel? A válasz borzasztóan egyszerű: ennek a növénynek is van fesztiválja, ezúttal Orfűn, tehát oda lehet utazni, meg lehet kóstolni.
A medvehagyma és virága – Fotó: orfuinfo.hu
Merthogy mindamellett, hogy a Mecsek lankáin túrázgathatunk és találkozhatunk a medvehagymával az ő természetes közegében, természetesen lenn a faluban örömmel várnak mindenkit, aki szeretné megkóstolni is azt. Elkészítési módja számtalan: lehet tenni pogácsába, készülhet belőle pesztó, leves, főzelék, de egyszerű fűszernövényként is használhatjuk, vagy pusztán csak egy szelet vajas kenyérre is rászórhatjuk. A többi pedig már csak a kreativitásunkra van bízva, de ötleteket még elleshetünk a Medvehagyma Fesztiválon is, például 31-én, amikor Goják Csaba világbajnoki ezüstérmes mesterszakács tart egy hosszabb bemutatót ebben a témában, vagy másnap, amikor diákszakácsok küldik a zsűri elé az általuk készített medvehagymás ételeket. Természetesen bőven lesz még látni-, és tennivaló a fesztiválon, melynek részletes programját ezen a linken lehet megtekinteni.
Hát még az íze! – Fotó: itthon.hu
A fesztiválnak helyet biztosító Orfű azért még nagyobb rendezvény nélkül is tökéletes helyszín egy hétvége, vagy akár egy teljes nyaralás eltöltéséhez is. A Mecsek lágy domborulatai által körülölelt terület első lakói már a kora vaskorban megjelentek, de ahelyett, hogy most belemennék a Pécstől nem messze található település teljes régészeti feltárásba, inkább a jelent leginkább meghatározó közelmúltra szeretnék kitérni.
Orfű madártávlatból – Fotó: wikipedia.org
Orfű mai képét és igazi életben maradását, sőt fejlődését a hatvanas és hetvenes években itt kialakított három mesterséges tónak köszönheti. Ebből kettő (a Pécsi-tó és az Orfűi-tó) mind a fürdőzőknek, mind a pecásoknak tökéletesen alkalmas, míg a harmadik – az utolsó magyar polihisztorról elnevezett Hermann Ottó-tó – tájvédelmi jellege miatt pusztán a pecásoknak nyújt aktív kikapcsolódást, viszont szépségben – a körülötte lévő (és belőle kiemelkedő) buja növényzetnek köszönhetően – simán veri az előbbi kettőt.
A Hermann Ottó-tó – Fotó: baranyatermeszetbarat.hu
Kora tavasz lévén, azonban egyértelmű, hogy nem a fürdőzés a legfőbb vonzereje Orfűnek, ám a tavakon kívül azért akad itt még bőven látnivaló ilyenkor is. Akinek nem elegendő az ébredő természet, a rügyező fák, a gazdag madárvilág és a nyugalom, azok vállalkozhatnak vezetett barlangászkodásra is a Mecsek Háza szervezésében, vagy ellátogathatnak a fesztiválnak is helyt adó Orfűi Tájház és Kemencés Udvarba, ahol a helyi néprajzi emlékek mellett az országban ismert szinte összes kemencetípussal és sütő-főző eszközzel is megismerkedhetünk, de vétek lenne kihagyni például a 70-es években készült Malom Múzeumot is, melynek malma jelenleg is üzemel.
Kemencés udvar a Tájházban – Fotó: orfuinfo.hu
A végére pedig egy apró figyelmeztetés: a medvehagyma egyik jótékony hatása a bélrendszer tisztítása, tehát túlzott fogyasztása esetén, így húsvét előtt bizony előfordulhat, hogy megindulnak a böjti szelek, szóval bátran, de csak módjával!
