Bár egyre keményebb világban élünk, és az üres szavakon túl kevés olyan tettről beszélhetünk, ami arra ösztönözné a párokat, hogy gyereket vállaljanak, mostanában mégis egyre több barát, ismerős örül, vagy örülhet hamarosan gyermekáldásnak. Ám a lányok (pardon, asszonykák) többsége szorong: vajon meg tud-e felelni élete nagy feladatának?
Sokszor csak találgatni lehet, mit is szeretne a pici
– fotó: Shutterstock
Dr. Shoshana Bennett pszichológus szerint, ha le tudunk számolni a valótlan elvárásokkal, illetve az anyasághoz kapcsolódó közhelyekkel, felszabadultan élhetjük meg életünk legboldogabb időszakát. Az öt leggyakoribb mítoszról elárulta az igazat:
1. mítosz: Amikor a kisbabám megszületik, annak kell életem legboldogabb időszakának lennie.
Ezzel szemben az igazság az, hogy baba születése után mintha kiképzőtáborba kerülnél. Inkább életed legkeményebb korszaka, fizikai és érzelmi megterhelésekkel, egyszerűen minden a fejére áll. Természetesen mindebbe rengeteg öröm is keveredik, de ha azt várod, hogy egyfolytában az egekben jársz – az azért távol van a valóságtól. És épp ez a probléma: az újdonsült anyukák gyakran éreznek bűntudatot, ha „nem elég boldogok”, ilyenkor aztán kételkedni kezdenek önmagukban, és abban, hogy jó ötlet volt-e gyermeket vállalni. Ez sajnos várhatón bekövetkezik, pedig a boldogság csak később jön el, a gyógyulás és az izgalmak leülepedése után.
Életünk legboldogabb időszaka csak később jön el
– fotó: Shutterstock
2. mítosz: Én már nem számítok, már mindennek csak a babáról kell szólnia.
Gondoljuk csak ezt végig! Ha az anyuka nem érzi jól magát, akkor az egész család sem érezi jól magát. Az első számú feladatod, hogy figyelj oda magadra, és így tudsz a családoddal is törődni. Ha feláldozod magad, az visszafog ütni kiégés formájában: ingerült leszel a férjeddel, és elkezdesz a gyerek(ek)kel is kiabálni. Vigyázz az elegendő alvásra, a megfelelő táplálkozásra és legyen valami más elfoglaltságod is a hét során néhányszor, hogy fel tudj töltődni. A családod hálás lesz, lehet ezért!
3. mítosz: Az anyaság ösztönös.
Ha ez valóban így lenne, semmi szükség nem lenne a különféle gyermeknevelésről szóló könyvekre. Minden anyuka kitartóan keresi a válaszokat bőségesen felmerülő kérdéseire, hiszen minden egyes gyerek – még ugyanabban a családban is – más és más, így mások az igényei, szükségletei is. A szülőséget meg kell tanulni, és még így is sokszor marad a puszta találgatás. Ezért, ha fogalmad sincs, miért sír az újszülött, az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy alkalmatlan vagy. Sokat fogsz még tanulni róla addig, mire felnő.
A bevésődés (a kotlós követése pl.) a fészekrakó madarakra jellemző,
az emberi kötődésekhez idő kell – fotó: Shutterstock
4. mítosz: Nincs szükség segítségre.
Az érzelmi, fizikai és emberi támogatásra életünk minden pillanatában szükségünk van, függetlenül attól, hogy épp mi történik velünk. Amikor pedig megérkezik az otthonunkba a baba, alapvetővé válik ez a szükséglet. Sajnos társadalmunk odavan az önállóságért, és azt tanítja, ha segítséget kérsz, az a gyengeség és az alkalmatlanság jele. Számolj le ezzel az előítélettel, amilyen gyorsan csak lehet! Kérj segítséget, fogadd el, ha felkínálják!
5. mítosz: A kötelékek azonnal kialakulnak.
Amennyiben kotlóstyúk vagy csibékkel, ez valóban így lesz. Ezzel szemben az emberi gyerekeknél másképpen működik. A kötődés nem egy pillanat műve, hanem hosszú folyamat során alakul ki, ahogy egyre jobban megismeritek egymást. Ha szülés után egy kis időre elviszik a kicsit, akkor se rémülj meg! Ha a kötődés a szülés utáni „mágikus” pillanat műve volna, akkor nem alakulhatna ki – pedig szerencsére a legtöbbször kialakul – az örökbefogadott gyerekek és örökbefogadó szüleik között. Rengeteg idő van arra – napok, hetek, hónapok és évek -, hogy létrejöjjön a világ legerősebb köteléke.
