Élet-Stílus

Büdösbogár és madárpók ebédre

Egyre többször hallani: meg kell barátkoznunk a rovarevés gondolatával, ahogy fogynak a Föld tartalékai. Ráadásul az étel az orrunk előtt szaladgál.

Az élelmiszerhiány, az állattartás miatti környezetszennyezés, a különleges utáni vágy – mind jó indok arra, hogy kipróbáljuk azt, amit világszerte több millióan tesznek: kóstoljuk meg a körülöttünk hemzsegő, gusztusosabbnál gusztusosabb rovarokat (a pontosság kedvéért: ízeltlábúakat). Akár kezdhetjük mindjárt a terráriummal, ugyanis van, ahol a madárpók számít csemegének (ezek után persze kérdés, mennyire jogos az anachrofóbia, hiszen a pókok legalább annyira szenvedhetnek az emberiszonytól). Máshol viszont a büdös bogár a kedvenc, és a selyemhernyó gubót szövő lárvát sem szokás csak úgy „eldobni”.

Tényleg kedvet kaptál egy jó rovarebédhez? Rossz hírünk van: Magyarországon nem jutsz ilyen csemegéhez, mert egyik étterem étlapján sem szerepel Mautner Zsófia, gasztroszakértő tudomása szerint. „Egyszer az egyik ételkülönlegességeket és fűszereket kínáló üzlet kínálatában szerepelt rovar, amit ki is tettek kóstolásra, de nem igazán fogyott” – idézte fel a szakember a Hír24 megkeresésére. A Culinárisnál pedig megerősítették a rossz hírt: nincs már a sült szöcske a termékeik között, mivel nem engedélyezik az Európai Unióba(!) való behozatalát, de amíg árulták is, inkább vicces bulikelléknek mint ínyencfalatnak vitték a vevők.

Magyarországon (EU-n) túl már nem ilyen finnyásak az emberek! Íme, néhány meglepő csemege a világ minden részéről:

A pálma zsizsik lárváját Nigéria, Pápua Új-Guinea és Malajzia szerte fogyasztják, az íze a nyers kókusz és a főtt szalonnáéra emlékeztet a Foxnews szerint. A kenguruk földjén nyers desszertként fogyasztják az őslakók a mézhangyát, mivel szőlőszem méretű potroha édes nektárral teli. Kolumbiában meg az egyik levélvágó fajt kedvelik: a „nagy fenekű hangyákat” meg is pörkölik fogyasztás előtt, akár a földimogyorót. Ázsiában viszont a vörös hangya és a tojásai nincsenek biztonságban, például a salátát is szívesen gazdagítják Kínában vele.

A büdös bogarat Mexikóban akár élve is elropogtatják (a feje levágása után még mozog egy kicsit), míg Dél-Afrikában kellő előkészületek után megszárítják a Napon és megfőzik, és utána nassolnak a fahéj és jód ízű csemegéből. Selyemhernyó lárvát is ehetünk – leginkább Vietnamban, Kínában és Koreában. Ez utóbbiban fűszerrel főzve kerül az asztalra, a másik két országban inkább sütni szokták. Állítólag íze a garnéláéra hajaz.

A tarantellapók sokak számára félelmetes, de Kambodzsában és Venezuelában úgy szeretik a szőrös nyolclábút, hogy szó szerint megeszik. A pókok persze nem rovarok – az ízeltlábúak nagy családján keresztül kerülnek tányérra –, de azért előszeretettel sütik meg őket, és árulják egészben a délkelet-ázsiai országban. De a dél-amerikai piaroa törzs sem szokott a tányérnagyságú, madárevő tarantula darabolásával fáradni sütés előtt. Az íze hasonlít a rákéra, de kap egy kis mogyoró aromát is. A világot járva ehetünk termeszt, darázs lárvát, szitakötőt, skorpiót – egyszóval bármit, ami nem kúszik, mászik, repül elég gyorsan!

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik