Eric Berne megbukott pszichoanaltikus vizsgáján, dühében pedig elhatározta, hogy létrehoz egy olyan pszichológiai iskolát, amit egy 7 éves gyereknek is el lehet magyarázni. Megalkotta a játszma, a sorskönyv fogalmát, és létrehozta a tranzakcióanalízis nevű pszichológiai iskolát. Könyve, az Emberi játszmák az USA-ban, de idehaza is az egyik első pszichológiai bestseller lett.
De tulajdonképpen mi is a játszma?
Olyan ismétlődő történések, amik a nem tudatos szinten biztonságot jelentenek, ugyanakkor mégis sablonos viselkedések, melyek gyakran kellemetlenségeket okoznak számunkra. A játszmák nem kívánt ismétlődést hoznak az életünkbe, melyekről gyakran csak a sokadik alkalommal veszünk tudomást.
Honnan származnak a játszmák? Amikor játszmázunk, akkor egy eredendő gyermeki vágyunkra törekszünk: arra, hogy törődjenek velünk, még akkor is, ha ez „negatív törődés.” Nem csoda, az embernek ugyanis az elszigetelődés a legfájdalmasabb élmény, ezért tartja kedvezőbb kimenetelnek akár a bántalmazást is.
Pár pálda játszmából:
A Mézga családból ismert „miért nem mentem Huffnáger Pistihez” mondat az a „Ha te nem lennél” játszma egy szép példája. Ilyenkor az egyik fél olyan színben tünteti fel a másikat, mintha ő lenne a hibás, és egy sokkal jobb élettől zárná el. Ennél a példánál mindenki azonnal észleli a rejtett pszichológiai üzenetet: mindennek te vagy az oka, te vagy a hibás, mennyivel többet is érek én ennél.
„Rúgj belém” játszma során a tudatos üzenetek mögött valami olyan húzódik meg, ami végső soron annyira irritála a könyezetet, hogy a játszmázó végül eléri: jól belé rúgnak.
A „bíróság” játszmát azok a házaspárok játszák, akik egy harmadik féltől várják, hogy igazságot tegyenek vitáik során. A valódi cél egyáltalán nem a megállapodás, hanem a másikról való örökös panaszkodás (Férj: Hadd mondjam el, mi történt tegnap is… Feleség: Nem egészen így történt, hanem valójában… Férj: Nos, akkor láthatják, mi az érem két oldala… Harmadik fél: Nos, ha jobban belegondolok, akkor önnek igaza van abban.. Férj: Ugye látja?… stb. stb. )
„Most rajtacsíptelek te gazember” játszma során valami szabálytalanságon csípünk valakit, de aránytalanul büntetjük meg hibájáért. A játszmákra jellemzően fordulhat a szereposztás. Például elégedetlenek vagyunk egy szerelő munkájával, akit emiatt alaposan leszidunk, ő azonban fordít a helyzeten és elkezdi ecsetelni, hogy ő megmondta nekünk, hogy írjunk szerződést.
Az „ennek is te vagy az oka” játszmát játszó rendszeresen ezt a mondatot hajtogatja vagy pillantásával fejezi ki, hogy a másikat nem tartja vétlennek. Ez a játszma igazán akkor fajulthat el, ha az illető párja az „én csak segíteni próbálok rajtad” játszmát játsza. Természetesen itt is előfordul, hogy valaminek valóban a másik az oka, ám ha éveken keresztül zajlik folyamatosan, akkor már játszmáról van szó.
Horog, trikó
A horog az a kommunikációs lépés, amire ugrik a játszmázó, amitől tulajdonképpen beindul a játszma. Azzal, ha elmeséljük egy személyes sikerünket, nagy valószínűséggel minden további nélkül be tudjuk indítani valakiben a „velem mindig ez történik” játszmát, ahol ő saját fontosságát örökös bénázásában tudja megélni.
Ezzel szemben a trikó az az üzenet, amit a játszmázó tudatosan és nem tudatosan a világ számára közöl magáról. Egész pontosan a trikónak van egy mottója, ami a nyílt, felvállalt üzenetet hordozza, páldául: Ne rúgj belém! és van egy titkos pszichológiai üzenete: „De a végén úgyis tudom, hogy belém fogsz rúgni.”
Miért játszmázunk?
Több oka van, miért élünk az ilyen sablonos helyzetekkel, miért kényszerítük bele akár legfontosabb társkapcsolatainkat is ilyen merev skatulyákba, sablonos adok-kapok helyzetekbe.
1. A játszmáink megerősítik hiedelmeinket.
2. Elkerülhetőek általuk azok a helyzetek, amik nem ismerősek, új élethelyzetek lehetnek. Ezektől általában tartunk, különösen, ha gyerekkorunkban sem tapasztaltuk meg őket.
3. A játszmák néha azt az élmányt adják, hogy nagy, drámai dolgok történnek velünk, szívbemarkolóan őszinte dolgok, pedig valójában ezek is csak a játszma sablonos következményei. A játszmák sikeresen utánozzák a valódi intimtást.
4. A játszmák rengeteg társas témát szolgálnak az életünkben, a játszmákról lehet pletykálni, másokkal meg lehet azokat vitatni: „Képzeld mi történt már megint…”
5. A játszmák biológiai előnye, hogy stimulálják résztvevőiket. A semminél természetesen még egy játszma is jobb.
Mi a játszma ellenszere?
Jó hír, még a legdurvább játszmákat is meg lehet állítani: bizonyos típusú mondatokkal. Ezek mindegyikének az a kulcsa, hogy valódi intimitást közölnek, vagyis azt az érzelmi állapotot osztjuk meg ilyenkor, amit érzünk, még akkor is, ha ez kellemetlen, vagy nehezünkre esik kimondani. Hiszen abból kell kiindulni, hogy a játszmák a biztonságot adnak, ilyenkor pedig valami újat kell kipróbálni: megnyílni, saját magunknak és másoknak is bevallani, mit szeretnénk, mit érzünk egy egy helyzetben. Mindez akkor igazán fontos, ha más életet szeretnénk élni, mint ami a sorskönyvünkben meg van írva.
AJÁNLOTT LINKEK:
Ismerje meg a cikk szerzőjét (pszichologia.com)
