Élet-Stílus

Fajgyűlölet szülte Amerikát?

admin
admin

2010. 10. 19. 11:29

Az Amerika születése című filmmel 1915-ben megszületett a kasszasiker, a sztárkultusz, és elmaradhatatlanná vált a szerelmi szál. Akkor még általános, mai szemmel sajátos faji felfogását Wilson elnök szavai szemléltetik: „A fehér embert az önfenntartás puszta ösztöne hajtotta… mígnem végre létrejött a nagyszerű Ku Klux Klán, a Dél egy valóságos birodalma, hogy megvédje a déli országot”.

Egyesült Államok – 1915. Az országot az 1912-ben megválasztott Woodrow Wilson vezeti. A 28. elnök majdnem egy fél évszázad óta az első déli származású politikus az USA élén. Nagyapja, az Ohio állambeli Steubenville-ben még abolicionista szellemben szerkesztette The Western Herald and Gazette nevű újságját, ám édesapja – áttelepülve Virginiába – már a rabszolgáság fenntartása mellett állt ki. Igaz egyben vasárnapi iskolát is működtetett saját rabszolgái számára.

Káros az „alacsonyabb rendű faj” hatalma

A polgárháború alatt a Wilson család feje a déli Konföderációt támogatta, egy ideig káplánként is szolgált a konföderációs hadseregben, templomában sebesülteket ápoltak. A polgárháború idején kisiskolás Wilson egyik meghatározó emléke maradt találkozása a déli haderő főparancsnokával, Lee tábornokkal.
Elnökként sem tagadta meg az otthonról hozott értékeket. Az 1912-ben a feketék szavazatainak jelentős részét is begyűjtő Wilson rövid úton elbocsátott számos színesbőrű szövetségi hivatalnokot, támogatta a szegregáció bevezetését, illetve visszaállítását, a fehérek és feketék fizikai különválasztását az irodákban, étkezőkben, mellékhelyiségekben a postánál, az államkincstárnál és egyéb állami intézményeknél. Wilson úgy gondolta, hogy hosszú távon a feketék jogainak csorbítása szolgálja inkább a közjót, hiszen rendkívül károsnak tartotta volna, ha az országot „tudatlan” és „alacsonyabbrendű” fajhoz tartozók irányítják.

filmklub

A Politikatörténeti Alapítvány Anno Filmklubja újabb évaddal jelentkezik. A 13 részes sorozat ezúttal magára a történelmi filmre fókuszál, a filmek történelemábrázolását, hatását, történeti hátterét és saját korszakukban betöltött szerepét vizsgálja és vitatja meg a vetítések után.

A filmklub első alkalommal David Wark Griffith klasszikusát, az 1915-ben bemutatott Egy nemzet születése című filmet mutatta be, amelynek értelmezésében Murai András filmtörténész volt a közönség segítségére.

Az 1915-ben megjelenő Egy nemzet születése című filmet rendező David Wark Griffith hasonló szellemi környezetben nőtt fel. Kentuckyban született, mely állam ugyan semleges maradt a polgárháborúban, de a helyi politikusok egy csoportja kimondta csatlakozását Délhez. Griffith édesapja ezredesként szolgált a déli hadseregben. Nem véletlen tehát, hogy az elkészült filmet egy különvetítés során mutatta be az elnöknek a Fehér Házban. Wilson állítólag úgy kommentálta a látottakat, hogy az „olyan volt, mint a fény általi történetírás, és csak az bánt, hogy az egész oly szörnyen igaz”.

Sok szempontból iskolát teremtett

Griffith 1915-ös alkotása filmtörténeti alapmű, számos értelemben az első. Így az első nagy kasszasiker. A mintegy 110 ezer dolláros költségvetéssel készülő film legalább 10, egyes források szerint 18 millió dollár bevételt hozott. A griffith-i történelemábrázolás nem csupán a déli államokban talált visszhangra, hiszen Boston és New York mozijaiban is évekig telt ház előtt játszották – húzta alá Murai András filmtörténész. Még akkor is, ha egyben az is felmerült, hogy meg kellene csinálni az Egy nemzet születése ellenfilmjét.

Első volt abban az értelemben is, hogy az 1910-es évek közepén alakult ki a hollywoodi sztárkultusz, így az 1910-es és 1920-as évek ünnepelt naivája volt a hosszú életű Lillian Gish, akinek csupán színészi pályája 75 évet ölelt fel. Annak ellenére volt nagyon népszerű, hogy az addigi egy-két tekercses, legfeljebb félórás rövidfilmekkel szemben Griffith egy 12 tekercses, háromórás filmeposzt alkotott; eredetileg két részben is vetítették, szünettel.

Abban is újszerű volt, hogy filmje egy nagy elbeszélő költemény, amely egy déli család történeteként mondja el az amerikai polgárháború és az azt követő rekonstrukció eseményeit. Technikai értelemben is újat hozott, vágástechnikájával, közelképeivel, nagy díszleteivel és tömegjelenetivel iskolát alapított. Egyben ez az az időszak, amikor a mozi fővárosának szerepét Hollywood végérvényesen átveszi New Yorktól, és a tízes években megalakulnak a nagy filmstúdiók. Maga Griffith is ott van az alapítók között: 1919-ben korszak ünnepelt sztárjaival, Charlie Chaplinnel, Mary Pickforddal és Douglas Fairbankssal közösen létrehozták a United Artists stúdiót.

Griffith Az Amerika születésével megteremtette a történelmi filmet, noha Európában már 1914-ben bemutatták Giovanni Pastrone Cabiriáját, amely a maga nemében szintén ellentmondásos alkotás volt, hiszen Olaszország észak-afrikai területszerzését követő években ábrázolta az ókori Karthágót egy züllött, Moloch alvilági isten előtt áldozó társadalomként, amellyel szembeállította a nemes és erkölcsös Római Birodalmat, a gyarmatosító Olaszország előképét.

Griffith azonban egyúttal történelmi mítoszt is alkotott. A film ugyanis mai szemmel rendkívül ellentmondásos történelemképet tár elénk: Griffith vallásos gondolkodása köszön vissza a Paradicsom és bűnbeesés motívumaiban. Az idilli állapotot a telepesek idejére teszi, is ki is jelenti: az afrikaiak Amerikába telepítése véget vetett az egységnek. Az ősbűnt „Káin és Ábel harca”, a testvérgyilkos háború követi. Duális világképe pedig nagyon határozottan tesz különbséget jó és rossz, erkölcsös és erkölcstelen között.

Megszületett a történelmi film

A film második része a polgárháború utáni rekonstrukciót mutatja be. A felszabadított rabszolgákat felelős társadalmi cselekvésre képtelen csőcselékként festi le, akik a helyi törvényhozásban ugyan többségbe kerültek, de alkalmatlanok a közösség képviseletére, sőt viselkedni sem tudnak: meztelen lábukat az asztalra teszik, alkoholos flaskát rejtegetnek az asztalukban. A rekonstrukció tisztviselői, különösen Silas Lynch, az északiak által kinevezett félvér helyi kormányzó lekezelően bánik a tekintélyes déli családokkal, míg a Ku-Klux-Klán lovagjai a tisztesség és a társadalmi rend őreiként jelennek meg.

Az Amerika születése azonban nem klasszikus propagandafilm, hiszen nem hatalmi megrendelésre készült, nem a kormányzat igényeit szolgálta ki. Nem is szándékos történelemhamisítás, amely célzatosan kezeli és helyezi más összefüggésbe a valóság elemeit, vagy írja át azokat. Erőteljesen érvényesít egy bizonyos értelmezést, ám a film ezzel együtt rendelkezik azokkal a jellemzőkkel, amitől a történelmi film történelmiként hat a nézőre is – emelte ki Murai András. A történelmi filmek alapvetően két sémát követnek.

Ezek egyike a „katasztrófilm”, amikor a világ kizökken a rendes kerékvágásból, a szereplőket a történelem vihara kiragadja mindennapi életükből, azok pedig e kényszerítő körülmények hatására megadják a saját válaszaikat az adott helyzetre. A másik séma az ember történelemalakító szerepét hangsúlyozó „hőstörténelem”, amely a sodródó ember helyett a közösségből kiemelkedő vezetőt helyezi a középpontba. Griffith jó érzékkel ötvözi e kettőt az Amerika születésében.

A történelmi filmhez hozzátartozik az is, hogy meglegyenek azok a referenciális pontok, amelyhez a kollektív történelmi tudat kapcsolódni tud, ezáltal hitelesíti a látottakat. Így az Amerika születése nyomon követi a polgárháború alakulását, különösen pontosan ábrázolja az Abraham Lincoln elleni merényletet – jelentősen felmagasztalva Lincolnt, akit a háború által megosztott nemzet lehetséges összekovácsolójaként mutat be, olyan elnökként, akit a vesztes déliek is sajátjuknak tudhattak.

Így Lincoln az, aki a déliek oldalán harcoló főhősnek is kegyelmet ad. További referenciapontnak számít a rekonstrukció folyamata, a rabszolgaság eltörlése, illetve a Ku Klux Klán születése. Griffith még úgy is erősíti a hitelesség hatását, hogy három alkalommal is hangsúlyozza, a következő jelenetben szereplő helyszín teljesen azonos az eredetivel. A referenciapontok egyben behatárolják a rendező mozgásterét is: a történelmi tények keretek közé szorítják az elbeszélést.

A szerelmi szál

Griffith annyiban is hagyományteremtő, hogy már nála megjelenik az az amerikai motívum, hogy nagy történelmi filmdráma nem mesélhető el szerelmi szál nélkül. Jelen esetben ez a szerelem egyben Északot és Délt is összekapcsolja. A rendező a dél-karolinai Piedmont városkát helyezi az események középpontjába. A ma 4700 lakosú kisváros lakosságának több mint 90 százaléka fehér, de fehér többségű volt a 19. század második felében is, amikor még a gyapottermesztés, illetve az 1870-es évektől a gyapotfeldolgozás jelentette a fő megélhetési forrást.

Itt él az ültetvényén gazdálkodó Cameron család, amelynek egyik fia, a „kis ezredes” megsebesül a polgárháborúban, és a kórházban találkozik Elsie Stonemannal, az északiak egyik vezető politikusának lányával, egymásba szeretnek, és csak az apa dühe tudja elválasztani őket, miután Stoneman megtudja, hogy Cameron a Ku Klux Klán egyik helyi vezetője. Austin Stoneman alakját szintén létező történelmi karakterről mintázták: Thaddeus Stevens a Képviselőház radikális rekonstrukcionistáinak vezéralakja volt, aki élesen ellenezte Lincoln mérsékeltebb rendezési terveit.

A feketék egyenjogúságában hívő pennsylvaniai republikánus politikusról az utókor számára az Amerika születésében mutatott kép a meghatározó, márpedig Griffith – és mások is – gazemberként, kérlelhetetlen fanatikusként festették le.

A Ku-Klux-Klán lovagjai

A legnagyobb vitákat a Ku Klux Klán bemutatása váltotta ki. Griffith egyrészt hatalmas tömegmozgalomként láttatja a klánt, olyan közösségként, amely tagjainak a nők 400 ezer fehér kosztümöt varrtak, akik felléptek, ha a fehéreket jogtalan sérelem, kiáltó igazságtalanság ért, tárgyalást tartották és végrehajtották az ítéletet, akiknek lovas egységei nappal is vállalták a harcot a felbőszült csőcselékkel szemben, és mellesleg akik gyilkosságainak híre messzire eljutott.

Az 1865-ben a Tennessee államban hat konföderáció-párti háború veterán által alapított Ku Klux Klán nem volt egy egységes szervezet, nem volt formális tagsága sem, bár nagymesterük, Nathan Bedford Forrest szerint 550 ezren csatlakoztak a mozgalomhoz, a helyi csoportok pedig igen nagyfokú önállósággal működtek. A KKK titkos szövetség volt a fehér felsőbbrendűség védelmében, amelynek célpontjai elsősorban a fehér dominanciát, hagyományos értékrendet veszélyeztető, közösségeikben vezető szerepet játszó feketék, illetve a rekonstrukcióban szerepet vállaló fehérek voltak, és rendszerint az éj leple alatt támadtak.

A 20. század eleji amerikai közvélemény azonban jóval megengedőbb volt a Ku Klux Klánnal szemben. Griffith a filmben be is vágja Wilson elnök egy kijelentését: „A fehér embert az önfenntartás puszta ösztöne hajtotta… mígnem végre létrejött a nagyszerű Ku Klux Klán, a Dél egy valóságos birodalma, hogy megvédje a déli országot.”

Az Amerika születése egyben szerepet játszott a Ku Klux Klán 1915 végi újjászületésében is, felszította a régi érzelmeket, sőt olyannyira felszabadította az indulatokat, hogy a film hivatalos atlantai bemutatójakor a filmszínház előtt fehér klánruhába öltözött lovasok vágtattak. Maga Willam J. Simmons, korábbi metodista lelkész is a film hatására döntött úgy, hogy a klán újjáalapítása révén szerez érvényt politikai törekvéseinek.

Folytatjuk

Következő alkalommal az Anno Filmklub 2010. október 27-én jelentkezik, Szergej Mihajlovics Eizenstein Rettegett Iván című filmjének második, a sztálini Szovjetunióban betiltott részével. A filmklubon a részvétel ingyenes.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.