Míg korábban a fiatalok már a 20-as éveik elején elhatározták magukat a döntő lépésre, addig a 21. században a lányok és a fiúk is inkább a harminchoz közelebb járulnak oltár elé. A statisztika szerint ez így is van jól: főleg, mert azok a házasságok, amiket a felek a húszas éveik elején kötöttek jóval nagyobb hányadban végződnek válással, mint azoké, akik később mondták ki az igent.
A pszichológusok a jelenséget elsősorban az érettséggel magyarázzák. Szerintük minél fiatalabbak vagyunk, annál kevesebbet tudunk önmagukról, a serdülőkori szerelmek pedig inkább hasonlítanak a saját képünknek a másik tükrében való szemlélésére, mint valódi intimitással, a társ iránti felelősségvállalással jellemezhető kapcsolatokra. A fiatalon házasodóknak emellett azzal is kell számolniuk, hogy nincsenek tisztában a jövőbeli lehetőségeikkel, sőt az egymással szemben támasztott elvárásokban is lehetnek csúszások.
A legújabb felmérések szerint a 21. században eltűnik a késői házasság és az instabil frigy között: úgy tűnik minél érettebb, higgadtabb, megfontoltabb döntést hoz valaki, annál erősebb lábakon áll majd a házasság.
