Az elmúlt napokban a Dunántúlon esett a legnagyobb, már extrém mennyiségűnek nevezhető csapadék. Az ország területének kétharmadán 100 mm-t meghaladó eső esett – tudta meg az fn.hu az Országos Meteorológiai Szolgálattól. Bakonybélen 263, Somhegypusztán 251,9, Bakonyszűcsön 265,2 mm-t mértek.
Három nap alatt 3-4 hónap átlaga zúdult le: ilyen nagy területen ilyen nagy mennyiségű csapadékra a meteorológiai mérések kezdete óta nem volt példa Magyarországon. Kissé kevesebb vizet kaptak a Tiszántúli és egyes nyugati megyék, ott ugyanis nem mindenhol érte el a 100 mm-t az eső mennyisége. Extrémnek nevezhető a széllökések ereje is, amely helyenként meghaladta a 120 km/órás sebességet.Mi vagyunk a felelősek
Nem törvényszerű, hogy a kisebb vízfolyásaink mentén élők Magyarországon ki legyenek szolgáltatva a hirtelen támadt áradásoknak. Még akkor sem, ha több évtizedes csapadékrekordok dőlnek meg, és méginkább kivédhető lenne az akár néhány évente előforduló, a mostaninál jóval enyhébb árhullámok okozta pusztítás is.
Alapvető probléma, hogy az építési szabályzatok és a vízügy javaslatai ellenére a települések elfoglalják a kisebb folyók, patakok ártereit. Ha valahol hosszú ideig „nem volt baj”, az embereknek indokolatlanul megnő a biztonságérzetük, a település egyre közelebb kúszik a vízfolyáshoz. A kert végében csörgedező patak viszont egy szempillantás alatt tragédiát okozhat, mint példa erre a mostani helyzet – mondta el az fn.hu-nak Szentiványi Árpád, a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság (VKKI) főosztályvezetője.
Kiszolgáltatottságunkat tehát nagyban csökkentené, ha tiszteletben tartanánk a természet igényeit és erejét. Persze a vízügyi szakma sem tehetetlen: záportározók létesítésével épp a hirtelen jött, jelentős többletvizet lehetne biztonságosan levezetni. A tározók kicsiben éppoly szerepet töltenének be, mint a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (VTT) alapján a Velencei tó méretű ideiglenes tározók a Tisza mentén.
(MTI)
Nincs teljes biztonság
Ehhez azonban komoly állami és önkormányzati áldozatvállalás szükséges, amelyre eddig nem volt erős szándék: országszerte alig néhány záportározót létesítettek. Szentiványi Árpád bízik benne, hogy a mostani természeti csapás átalakítja a gondolkodásmódot, és az illetékesek hajlandók lesznek áldozni a hosszú távú védekezésre. Hasonlóan a Tiszához, ahol az ezredforduló táján pusztító árvizek vezettek el a VTT gyakorlati megvalósításáig.
A szakember azonban kiemeli: 100 százalékos biztonság nem létezik: bármikor eljöhet a „minden eddiginél nagyobb” árhullám, különös tekintettel a klímaváltozás éghajlatmódosító hatására. A helyzet folyamatos készültséget és rugalmasságot igényel, de nincs eleve vesztes helyzet, a pusztító árvizek kisebb vízfolyásaink mentén is megelőzhetők, mérsékelhetők – emeli ki Szentiványi.
A magyar vízügynek jó kapcsolatai vannak mind a hét környező ország vízügyi hatóságaival, ami elengedhetetlen a hatékony védekezésben – tekintve, hogy a Kárpát-medence minden folyóvize hazánkban fut össze. Ukrajnával már megkezdődött az árvízvédelmi fejlesztések összehangolása, és hasonló tárgyalások folynak Romániával és Szlovákiával is.
Mennyi is a víz?
Kíváncsiak voltunk, hogyan fogható meg kicsit szemléletesebben a hazánkat áztató csapadék mennyisége. A legkönnyebb utat választva félretettük a tudomány kimértségét és igyekeztünk nem elveszni a részletekben. Az egyszerűség kedvéért úgy számoltuk, hogy Magyarország teljes területére 100 mm eső hullott, ami összességében 9,3 köbkilométer, azaz 9,3 milliárd köbméternyi vizet jelent.
Ez a mennyiség több mint 4 és félszer megtöltené az átlagosan 2 köbkilométer térfogatú Balatont, vagy színültig megtöltene 3 millió 720 ezer olimpiai úszómedencét. A Parlamentünket 19 661 alkalommal tölthetnénk vele csordultig, míg a párizsi Notre-Dame székesegyházból 46 500 darabra lenne szükség, hogy elnyelje a magyarországi esővizet.
