Élet-Stílus

Kispál: hatott, alkotott, megszűnik

admin
admin

2010. 04. 01. 10:55

A színpadon a Kispál és a Borz! – hangzik fel majd idén is a Szigeten, de ez egyszer utoljára. Vége. Szomorúság tölti meg majd a szívünket, miközben persze még egy utolsót ugrálunk az együttes pörgős számaira. Egyelőre elgondolkodtunk, mi volt a titka a pécsi triónak. Megkérdeztünk néhány zenésztársat is.

Ahogy azt már hétfőn megjósoltuk egy „titokzatos” sajtótájékoztató-meghívó kapcsán, mára bebizonyosodott: a Sziget mínusz egyedik napján lép fel utoljára a Kispál és a borz. A hírt a fesztivál szervezői és a zenekar tagjai közösen jelentették be csütörtökön. “Magunk elé azt a határidőt tűztük ki, hogy ha márciusig nem sikerül összehozni egy nagylemeznyi anyagot, akkor abbahagyjuk. Nem sikerült, három dal nem egy album” – mondta Lovasi András. Mint mondta, egyelőre az biztos, hogy a következő négy-öt évben nem lép színpadra a Kispál és a Borz. Búcsúként mintegy háromórás koncertet ad a zenekar, amiről DVD is készül. (A hetijegyeseknek nem kell belépőt váltani e napra külön, a többiek 6 ezer forintért juthatnak be augusztus 9-én a Szigetre.)

Kispál András a jövőjét firtató kérdésre annyit mondott, hogy új zenekarban gondolkodik, már vannak számkezdemények is, továbbá hogy nagyon szeret fát vágni, úgyhogy nem fog unatkozni. Lovasi Andrással viszont a Kiscsillagban, a Budapest Bárban továbbra is találkozhatunk majd, és szólólemez megjelentetését is tervezi.

Nem volt váratlan a „kilencvenes évek legfontosabb zenekarának” búcsúja, az utóbbi években már érett a dolog. Új album már nagyon rég jelent meg, vagy három éve a 20 éves szülinapját ünnepli az együttes, a koncerteken sem látszott az a lehengerlő lendület, amit megszoktunk tőlük. És eközben elég nyíltan beszéltek (többek között az fn.hu-nak is) az alapítók a válságról, elsősorban Kispál András kifáradásáról.

Kiss Tibor (Quimby):

„A két András (Lovasi, Kispál) játékában van valami különleges, amit csak ők tudnak egyedül Magyarországon. Meglepődtem a híren először, de úgy gondolom, hogy ha egy zenekar már húsz éve járja az országot, akkor érthető, ha úgy dönt, hogy egy időre visszavonul. Remélem, hogy ez a döntés nem végleges, hiszen a Kispál fennállása alatt sok együttest inspirált. Mindenesetre a búcsúkoncerten valószínűleg én is ott leszek.”

Mérföldkövek, nemzedékek

Biztosan sokan le fogják írni, de tény: a ma negyvenesei együtt nőttek fel a két András (Kispál és Lovasi) életművével. Amellett, hogy hatásuk alól sem a későbbi, sem a korábbi generációk nem vonhatták ki magukat, a Kispál és a Borz zenéje a mai középnemzedék zenéje, Lovasi szövegei a mai középnemzedék gondolkodását, érzéseit, kínlódásait fejezik ki, arról szólnak, amit ebben a húsz évben magunk is megéltünk.

S persze a zene nagyon fontos volt, de elsősorban Lovasi költészete hatott ránk – mindenkire. Bátran kijelenthető: ahogy a 60-as éveké az Illés, a 70-es éveké az LGT, a 80-as éveké az Európa Kiadó, úgy a kilencvenes évek legfontosabb zenekara a pécsi Kispál és a Borz volt.

Csík János (Csík zenekar):

“A széki prímás azt mondta: ami jó, az jó. A Kispál megalakulásakor olyan új kaput nyitott a zenei világban, amire már régóta vártak az alternatív rockzene kedvelői. A Csík zenekarral több számukat is feldolgoztuk, mert már az eredeti verzióban is éreztünk egy olyan népzenei lüktetést, ami inspirált minket. Több közös produkció is született. Hálásak lehetünk a Kispálnak, mert nagyban növelték a zenekarunk ismertségét.”

Lant, líra, rock and roll

Régi gondolatunk, hogy manapság a líra – ha úgy tetszik: visszatérve az antik gyökereihez – csak lanttal együtt működik igazán. A ma legnagyobb hatású költői nem a füstös irodalmi kocsmák mélyén vagy az elszigetelt könyvtárak kissé jellegtelen-seszagú felolvasóestjein osztják az igét, hanem a színpadokon. A modern magyar (dal-) szöveg valahol az Illéssel és Bródy Jánossal kezdődött (még ha vitatható is olykor a „Bródy-i életmű” színvonala), fejlődésében-alakulásában megkerülhetetlen szerepet játszott Adamis Anna és Sztevanovity Dusán, de nem feledkezhetünk meg Hobóról, Menyhárt Jenőről, Müller Péter Sziámiról, Pajor Tamásról – és természetesen Bereményi Gézáról sem.

Vidáman jelentették be a búcsút (fotó: mti)

Vidáman jelentették be a búcsút (fotó: mti)

Szövegeik nem minősíthetőek egy az egyben költészetnek, de kelletek ahhoz, hogy a Lovasi-versek úgy ivódjanak be a szívünkbe, ahogy. Arról nincs tudomásunk, hogy valaki vette-e a fáradságot és a bátorságot, hogy irodalmi szempontból elemezze Lovasi András strófáit – lehetséges, hogy megtörtént –, de azt is sejtjük, hogy nincs messze az idő, amikor a Lovasi-szövegek irodalmilag is kanonizálódnak.

Nagy Feró (Beatrice, az első Kispál-album kiadója):

„A Kispál pályája elején sokat játszottam tőlük számokat a rádió Garázs című műsorában. Nagyon megszerettem a zenéjüket, ezért is segítettem nekik aktívan abban, hogy az első lemezük megjelenhessen. Üde színfoltot képeztek a ’90-es években, mivel ismét divatba hozták a ’60-as évek beatzenéjét. És azáltal is volt egy különös varázsuk, hogy igazából soha nem kerültek be a mainstreambe. Szerintem egy zenekar természetes velejárója, hogy előbb-utóbb feloszlik. A Kispál esetében ez már várható is volt, mikor Lovasi megalapította a Kiscsillagot. Ám nem kell a Kispált sem temetni. Szerintem pár év pauza után ismét összeállnak és koncertezni fognak.”

Ahogy egyébként a mai magyar líra jelesei közé sorolnánk Kiss Tibort is a Quimbyből – különösen, ha a költészet egyik fő feladatának tekintjük, hogy hasson, lehetőleg minél több emberre. Lovasi András kortárs utódai közül megemlíthetjük Bérczesi Róbertet a Hiperkarmából és Beck Zoltánt, a 30Y frontemberét – akikre érezhető hatást gyakorolt Lovasi költészete.

Tímár Péter (rendező):

„Csak jó emlékeim vannak a Kispálról, azon belül is Lovasiról. Még a Csinibaba elkészítése előtt hallottam őket a Szigeten, és teljesen elvarázsolt a zenéjük. Meg is kerestem őket a közös munka lehetőségével. Adtam nekik pár régi számot, hogy dolgozzák fel modern hangszerelésben. A srácok egy nap alatt kész lettek a 4 szám demójával, és abszolút elégedett voltam az eredménnyel. Lovasi kapott egy kisebb szerepet is a filmben, a forgatás nagyon jó hangulatban telt, összebarátkoztunk Lovasival. Később egy vakoknak szóló filmben is együttműködtem volna vele, de a zenekar egyre jobban befutott, így idő hiányában végül a közös munka elmaradt.
Nagyon sajnálom, hogy vége a zenekarnak, nagy rajongójuk vagyok. Szinte az összes lemezük megvan. Remélem, hogy ez egy átmeneti megcsömörlés, és pár év múlva ismét képesek lesznek a zenekar tagjai együtt dolgozni.”

Biztosak vagyunk abban, hogyha „most” vége is szakad a Kispál és a Borz történetének, az együttes meghatározó dalszerzőjével és szövegírójával még találkozni fogunk. Utóbbival már csak azért is, mert „kispálos” költeményei bennünk tovább élnek, mondogatjuk majd lelkesen, pláne, hogy beszélni mindenki képes, míg énekelni ellenben csak kevesen.

Hogy az LGT-t, Illést abban is követik-e, hogy 5-10 évente búcsúkoncertet adnak („most már tényleg az utolsót”), majd meglátjuk.

“Énekeljük el azt, hogy vége:”

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.