Feldolgozta már a történteket?
Igen, én már magamban szombatra lezártam a témát, annak ellenére, hogy a miértekre még nincsen meg a válaszunk. Az Eb most már múlté, változtatni már úgysem tudunk rajta, mostantól az előttünk álló feladatokra kell koncentrálnunk.
Az okokra itthon is sokan keresték a választ. Számos szakember megszólalt az ügyben, Ön hogy látja?
Megmondom őszintén nem tudom pontosan mi történt. Az előjelek alapján nem volt okunk az aggodalomra, annak ellenére, hogy nagyon erős csoportba kerültünk. Bíztunk abban, hogy sikerül továbblépnünk a középdöntőbe. Senki nem erre számított. A kilátogató szurkolóink, a szakvezetés és a játékosok sem.
Egymás között mire jutottak?
Nem nagyon beszélgettünk. A pénteki meccs után hazaindultunk, és gondolhatja, hogy nem voltunk túl jó hangulatban. Ahogy már említettem, mi is keressük az okokat.
Voltak előjelei a gyenge szereplésnek?
Úgy érzem, hogy a felkészülésünk jól sikerült, elvégeztük a kitűzött feladatokat. A hangulat szokás szerint remek volt, mindig örülünk, ha összejön a csapat. Sajnos fejben valami nem stimmelt, azokat a dolgokat sem tudtuk megcsinálni az Eb-n, amiket normális esetben csukott szemmel.
Nyomasztotta a csapatot a tét?
A magyar válogatott játszott már korábban is számos kiélezett tétmeccset. Nem volt ez újdonság számunkra. A szakvezetéstől a játékosokig mindenki szerette volna maximálisan teljesíteni a rá bízott feladatot, sajnos nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. Nincs mit szépíteni, leégtünk. A válogatott ilyen gyengén még nem játszott.
Mennyiben befolyásolhatta a szereplésünket Nagy László hiánya?
A csapatkapitány kiválása mindig problémát jelent, ráadásul Laci védekezésből és támadásból kivette mindig a részét. Ennek ellenére nem érzem úgy, hogy emiatt mondtunk csapatként csődöt. Nem a posztján szereplő Krivokrapicson vagy Laluskán úszott el a középdöntő.
Az új csapatkapitány, Nikola Eklemovics kívülről úgy tűnt, nem tudja annyira összefogni a csapatot.
Mindenkiből mást hoz ki a csapatkapitányi karszalag. Más mentalitású játékos, mint Lacika. De nem érdemes egy valakinek a nyakába varrni a kudarcot. Csapatként szerepeltünk le, mindenki tudása alatt teljesített.
Hogyan lehet kimászni a gödörből?
A magyar válogatott gerincét jó képességű, remek játékosok alkotják. Ha mindenki hozta volna a saját szintjét, akkor most ott lennénk a középdöntőben. Nem tudom pontosan mi volt a probléma, de úgy gondolom, hogy elsősorban a fejekben kell rendet tenni.
A világ- és olimpiai bajnok franciák ellen remekül játszott a csapat. Benne volt a fejekben, hogy ellenük nincsen vesztenivalónk, minden mindegy alapon játszunk velük egy jó meccset?
Erről szó sem volt. A kapitány már a meccs előtt azt sulykolta belénk, hogy ellenük megszerezhetjük az első pontot vagy pontokat. Mindig kérdéses, hogy a nyitómeccsre mennyire áll össze egy csapat játéka. Ráadásul abban bíztunk, hogy lenéznek minket, és meglephetjük őket. Kis híján sikerült is, hiszen nem sokon múlott a győzelmünk.
Utána következtek az előzetesen könnyebbnek ítélt mérkőzések. Ott motoszkált a fejekben, hogy most már nem hibázhatnak?
Természetesen az ilyesmi megfordul a fejekben, de hangsúlyozom, hogy szerintem nem ez volt a mérvadó.
Csoknyai Istvánt több támadás érte a megválasztása után, és most az Eb-kudarcot követően. Sokan a szemére vetik, hogy korábban csak másodedzőként dolgozott, ez volt az első komoly feladata.
A kapitány elismerte egy interjúban a felelősségét, de úgy gondolom, hogy nem rajta kell elverni a port. Ez volt az első világversenye, nem volt sok ideje a felkészülésre, hiszen az Eb előtt pár hetünk volt csak a közös munkára. Nem szabad temetni, meg kell adni a lehetőséget a bizonyításra.
