Élet-Stílus

Fociláz Szlovákiában

admin
admin

2009. 10. 15. 14:05

Szlovákia stílszerűen havas mérkőzésen biztosította be szerdán a jövő évi , dél-afrikai labdarúgó-világbajnokságon való részvételét, miután egy öngóllal legyőzte a Tátra északi oldalán elterülő Lengyelország válogatottját.

Magyarország északi szomszédja eddig inkább a téli sportokban jeleskedett, éppen ezért is – a szlovák televízió kommentátorának hangját hallva – leírhatatlan volt a csoportelsőség megszerzése felett érzett öröm, ami annak is szólt, hogy Szlovákia önálló államiságának történetében először kvalifikálta magát felnőtt futball-világeseményre.

Ugyan a csoportrivális szlovénok sportnapilapja, az Ekipa szerdán öles betűkkel kérte, “Lengyelek, segítsetek!”, Vladimír Weiss együttese – az ilyenkor a tét miatt szokásos nyögvenyelős játékkal ugyan, de – elérte azt, ami a szlovénok elleni, négy nappal korábbi hazai vereség után mintha már veszni látszott volna.

A szlovák sajtó kimondott sablonokkal operál csütörtöki főcímeiben, a Sme című napilap például így indít: “Végre! Szlovákia megy a dél-afrikai világbajnokságra.”, az elemzések pedig még inkább tárgyilagosak, mint például “Ott vagyunk, bár nagy csapatunk egyelőre nincs”.

Persze az ilyenkor szokásos örömszavak sem maradnak el, a szövetségi kapitány a chorzówi ünneplés után például így nyilatkozott: “Köszönöm mindenkinek, hogy ezt elérhettük! Kemény csatát vívtunk a lengyelekkel, s bizony volt egy kis szerencsénk is, de az egész selejtezősorozat során jól teljesítettünk. Ma inkább harcoltunk, s a szívünk vitt minket előre. Boldog vagyok, hogy Szlovákiának ekkora örömet okozhattunk.”

Az idősebb Weiss öröme fia felé is megnyilvánult, ezt az atyai csókjáról készült felvétel is bizonyítja, s a meghitt családi pillanatokat követően az – időközben stabil csapattaggá vált – ifjabb Vladimír Weiss szavai érzékeltették talán legjobban a szlovák együttesnél uralkodó hangulatot: “A Szlovénia elleni hazai vereség után a legnehezebb három nap következett számunkra a selejtezők során. Személy szerint én már vagy tíz napja nem aludtam normálisan, csak három-négy órákat, de utólag ez sem számít, hiszen életem legnagyobb boldogsága, hogy kijutottunk a vb-re. Talán voltak már olyanok, akik nem hittek bennünk, de volt erőnk és egy kis szerencsénk is.”

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.