Érvényesült a papírforma az 1. világbajnoki selejtezőcsoportban. A magyar válogatott egy fordulóval a csoportkör vége előtt a negyedik helyen áll, a már biztos vb-résztvevő Dánia, a pótselejtezős helyre pályázó Portugália és Svédország mögött. Erwin Koeman csapata kilenc mérkőzésen 13 pontot gyűjtött, ebből 12-t a papíron gyengébb Málta és Albánia ellen.
Egy félidő jó játék
A sorozatot biztatóan kezdte az új szövetségi kapitánnyal a magyar válogatott. A dánok ellen hazai pályán gólnélküli döntetlenre végeztek Gera Zoltánék, és a mutatott játék alapján nemcsak Koeman volt csalódott az egy ponttal. Következett a svédek elleni idegenbeli meccs, ahol az elmúlt évek legjobb magyar csapatát csodálhattuk meg az első félidőben.
A közelmúlt selejtezőivel ellentétben tavaly ősszel még nem bekkelt a válogatott, bátran játszott előre, és alaposan megkavarta a skandinávokat, akik csak a szerencséjüknek köszönhették, hogy csak a mérkőzés hajrájában, biztos vezetésüknél kaptak gólt. A második félidőre visszaesett a mieink játéka, és végül pont nélkül utazott haza a csapat.
Nyögvenyelős “kötelező” meccsek
Következett ősszel, majd kora tavasszal a két-két Albánia, illetve Málta elleni mérkőzés. A válogatott az elmúlt évekkel ellentétben ugyan nyerte a meccseket a világranglistán szerényebb helyen álló riválisokkal szemben, de a maximálisan megszerezhető 12 ponton kívül mással nem lehetett elégedett a kapitány. Szenvedett a csapat, főleg támadásban akadozott a gépezet, és a papíron fölényes, Málta elleni – 3-0-s – sikert is csak a meccs utolsó pillanataiban sikerült bebiztosítani.
Augusztusban még a pótselejtezőt érő második helyen állt a magyar válogatott, de csak ezután következtek a nehéz találkozók. A svédek elleni első meccs tapasztalataira lehetett volna építkezni, ehelyett simán kikaptunk oda-vissza a portugáloktól, és a svédek ellen sem sikerült a bravúr.
Nem akarnak támadni?
A magyar csapat szinte mindegyik meccsen hamar hátrányba került, ennek ellenére csak vonakodva, a hajrá felé közelítve kezdett el variálni Koeman. Sokszor úgy tűnt, hogy már eleve feltett kézzel lépett pályára a magyar válogatott, mintha az lett volna a cél, hogy megússzunk a nagyarányú vereséget.
A portugálok nem is értették mi történik a pályán, a magyaroknak nyerniük kellett volna ahhoz, hogy maradjon reális esélyük a dél-afrikai vébére, a kapitány azonban négy védő mellett három védekező középpályással kezdett. A bekapott gól után sem változott a játék képe, a portugálok nyugodtan ellabdázgattak, és megőrizték a lefújásig sovány előnyüket.
„Noha sikerült már a találkozó elején gólt szerezni, a magyarok rendkívül zártan futballoztak, és ez a vezetésünk után sem változott, minden támadásunkat úgy kellett elkezdenünk, hogy 11 ellenfél volt előttünk. Úgy tűnt, mintha a magyarok beletörődtek volna az egygólos vereségbe, márpedig ha ők nem erőlködtek, akkor mi miért tettük volna?” – értetlenkedett a meccs után Queiroz, a luzitánok kapitánya.
Borítékolható hibák
Már csak azért is érthetetlen Koeman taktikája, mert a magyar védelem – nagyjából mindegy milyen összetételben – meccsenként egy-kétszer biztosan bakizik. A nagycsapatok könyörtelenül büntetnek, a kicsik ellen megúszhatóak az ilyen a szituációk.
A már említett svédek elleni idegenbeli összecsapáson bátran ment előre a magyar csapat, és számos alkalommal összekuszálta a skandinávok védelmét. Kellő önbizalommal, támadóbb felfogásban talán a többi „nehéz” meccsen is sikerült volna egy-egy pontot megcsípni. Talán majd a dánok ellen szerdán sikerül, hiszen a vendéglátóink már biztosan vb-résztvevők, számukra a presztízst nem számolva semmilyen tétje nincs a mérkőzésnek.
ewin koeman
A magyar válogatott élére 2008 tavaszán kinevezett kapitány 15 meccsen irányított idáig a kispadról, a mérleg: 6 győzelem, 3 döntetlen, 6 vereség. A selejtezősorozat végéig szóló szerződését idén ősszel 2012-ig meghosszabbította a szövetség.
Erwin Koeman eddigi legnagyobb sikerét játékosként érte el: a holland nemzeti együttessel 1988-ban Európa-bajnokságot nyert. Emellett részt vett az 1990-es olaszországi világbajnokságon is. Hazája válogatottjában 31 alkalommal szerepelt. Klubszinten bajnoki címet szerzett a belga Mechelennel (1989) és a holland PSV Eindhovennel (1991, 1992). Az FC Groningenben fejezte be játékos-pályafutását 1998-ban. Ezt követően az Eindhoven fiataljaival foglalkozott, majd 2001 októberétől Eric Gerets munkáját segítette az első csapatnál. A 2004/2005-ös idényben az RKC Waalwijket irányította, aztán a Feyenoordhoz került. A rotterdami klubbal 2007 májusában szakított.
